
Érkezik a gőzös Szovátáról Vármezőre
Fotó: Antal Erika
Turistacélpontként is híressé vált Vármező, ami eddig a leginkább a pisztrángjáról volt ismert. A Felső-Nyárád mentén elhelyezkedő falut már nem csak a nyaralótulajdonosok látogatják, hanem a természetjárók, vagy a közeli Szovátán és Parajdon pihenők is.
2018. június 06., 16:012018. június 06., 16:01
Vármező ma már fogalom a marosvásárhelyiek körében, a 45 kilométerre fekvő falu elsősorban nekik köszönhetően vált üdülőteleppé, a nyaralótulajdonosok többsége ugyanis a megyeszékhelyen él. A helyszínen most arra kerestük a választ, miért érdemes ellátogatni a Felső-Nyárád menti településre. Legkönnyebben személygépkocsival lehet eljutni a faluba, de naponta két alkalommal autóbusz is betér oda, a Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy közötti járat érinti a környéket, és mielőtt Nyárádremetéről továbbhaladna Szakadátra vagy Szovátára, letér balra Vármezőre is, persze csak akkor, ha van utas, és az időben jelzi ez iránti igényét.
A kisvasút, a „mokanica” naponta három alkalommal teszi meg a Szováta–Vármező közötti szakaszt. Most még, az idény előtt, kevesen utaznak vele, ám a nyári szünidőben, júliusban és augusztusban megtelik a vonat, sokan inkább állnak, csakhogy átéljék a járat nyújtotta egyedi élményt. Vannak, akik a rövid megálló után visszautaznak Szovátára, míg mások leszállnak, és begyalogolnak Vármezőre. Akinek nincs kedve a sétához, az egy szovjet katonai teherautóból átalakított járművel 5 lejért felkeresheti a halászcsárdát is.
A Marosvásárhely és Szováta között közlekedő kisvonat hat óra alatt tette meg a távot, de ez nem vette el senkinek a kedvét, hiszen az emberek egyik faluból a másikba mentek, vagy Nyárádszeredába, a vidék központjába, esetleg Marosvásárhelyre, a megyeközpontba. Igaz, akkoriban nem járt annyi busz, és annyi személyautó sem létezett, mint napjainkban. A Szováta–Vármező közötti vasúti szakaszon igazi turisztikai látványosság a szénnel „etetett” mozdony hajtotta kisvonat, amely kicsik és nagyok örömére sípolva gurul végig a vidéken. Rajta kalauz ad jegyet és figyelmeztet a megálló közeledtére vagy az indulásra. Vármezőn a mozdonyt lecsatolják a szerelvény elejéről, majd a hátuljára kapcsolják fel újra. Az utasok rendelkezésére egy nyitott és egy csukott vagon áll, bennük fapadosak az ülések.
Annak ellenére, hogy strandolásra alkalmas tava vagy medencéje nincs, sokan ellátogatnak Vármezőre. Elsősorban az éttermek a legvonzóbbak, a vármezői pisztráng messze földön híres. Mi a Vándorba ülünk be, amely panzióként és étteremként is működik, nyár végén itt szervezik az áfonya-, és a gombafesztivált is. Június 1-én érkezünk, vonz az árnyas lugas, ahol számos asztal, pad várja az éhes és szomjas vendégeket. Pincér érkezik az étlappal, amin a sült pisztráng vagy a rántott sajt mellett különféle palacsintákat és réteseket is kínálnak, de kiderül: palacsintájuk épp nincs, csak mákos rétessel szolgálhatnak. Végül rántott sajtot és pisztrángot kérünk, no meg jó hideg, palackos sört, mert csapolt nincs. Emberünk egyedül van, sok a vendég, a kiszolgálás lassú, a számlát bent rendezzük, ahol már több, tányérra helyezett étel várja, hogy az asztalokra kerüljön. Mit lehet itt még csinálni? – hangzik el a kérdés, miután elköszönünk.
Vármező egyre népszerűbb és divatosabb
Fotó: Antal Erika
Kis, árnyas parkban a nyárádremetei turisztikai információs iroda tájékoztató tábláján a vidék térképe tekinthető meg, az iroda postacímével, telefonszámával és honlapjával. Nem áll szándékunkban a községközpontba látogatni, különben is hétvége, pontosabban hivatalos ünnepnap van, nem valószínű, hogy találnánk ott valakit. Szerencsénkre egy közeli plakáton felfedezzük a „Safari tours” hirdetését.
A járművek a közeli parkolóból indulnak, meg is találjuk hamar a három sötétzöld, katonai járművet és az expedíció vezetőjét, Birtók Attilát is, aki készségesen válaszol kérdéseinkre. Júliusban és augusztusban napi rendszerességgel indítanak kalandtúrát. A gépkocsik, 14, 28 és 12 személyesek, biztonságosak, kényelmesek, és képesek olyan helyekre is eljutni, ahová személygépkocsival nem lehetséges. A két, két és félórás úton a közeli látványosságokat tekintik meg, mintegy 17 kilométert járnak be. Az Égerfástónál kis pihenőt is tartanak, ahol szalonna, túró, hagyma és kenyér, illetve kis kupica pálinka is jár a résztvevőknek.
A kisvonathoz indulnak a terepjárók
Fotó: Antal Erika
A főszezonon kívül hétvégenként szervezik meg a túrát, de előzetes bejelentkezéssel hétköznaponként is. Az idegenvezető bemutatja a környéket, mesél a várról, az erdőkről, a vízesésről, az állatvilágról, helyi legendákról, mitológiáról. Létezik egy úgynevezett hosszú túra is, amely 7-8 órás, 50 kilométer hosszú, amelyből 4-et gyalog tesznek meg. Ezt inkább a szezonon kívül szokták szervezni, és erre jobban fel kell készülni, melegebb ruhát, keményebb lábbelit igényel. Főleg külföldiek szoktak ezen részt venni, míg a kétóráson zömében hazaiak – a környékről, de a román vidékekről is sokan érkeznek. Ottjártunkkor lengyel és csehországi látogatók jelentkeztek éppen, de Birtók Attila elmondta, hollandiai, német- és franciaországi, sőt még japán turistái is voltak, akik nagyon elégedetten távoztak.
A régió térképe a tájékoztató táblán
Fotó: Antal Erika
Aki a nyugodt és csendes kikapcsolódást szereti, annak halastó áll a rendelkezésére, ahol kedvére horgászhat. A közeli erdőkben kisebb-nagyobb sétákat lehet tenni a festett túraútvonalak mentén, Szovátán, 9 kilométerre pedig fürdeni érdemes, vagy megcsodálni a sósziklákat, sóképződményeket. Parajdon, 15 kilométernyi távolságban sós- és édesvizű medencéket kínálnak a strandolóknak, le lehet menni a sóbányába, vagy végigjárni a só útját. Vármezőn panziók, apartmanok, kulcsos házak, lakókocsik számára kialakított kemping, sátorhelyek várják a nyaralókat.
– ecseteli útikalauzunk, Nagy Sándor, aki családjával és barátaival több mint harminc éve, heti rendszerességgel járja a települést .
„A tiszta és friss levegő, a csend, a szép táj, a Nyárád a vonzereje a falunak, de az is, hogy az emberek itt nem látnak bele egymás tányérjába” – magyarázza.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!