Kik vagyunk, mi magyarok? Pro és kontra vélemények a finnugor származáselméletről

amelyeknek aligha van sok valóságalapjuk. Az igazi tudósok bizonyítékokra hivatkoznak, és mindkét tábor – az úgynevezett finnugristák, illetve az eurázsiai vonal követői – bizonyítottnak vélik feltevéseiket. Bár a helyzet korántsem egyértelmű…

A 19. század utolsó harmadában a Belső-Ázsiát keresztül-kasul beutazó, eközben majdnem törökké vált Vámbery Ármin – egy korabeli híres pasa titkára is volt – állt elő a török–magyar rokonsággal. Ez az elmélet már akkor megosztotta a kutatókat és a közvéleményt. Az akadémia és a tudományegyetem finnugristái (Hunfalvy Pál, Budenz József, Barna Ferdinánd stb.) nem lelkesedtek Vámbéry elmélete iránt. Az őt és elméletét ért támadások hevessége azonban meglepő annak fényében, hogy Vámbéry sosem tagadta a magyar és a finn népek közt fennálló kapcsolatot. Az általa előbb turáninak, majd a nemzetközi szaknyelv változása nyomán már urál-altajinak nevezett népeket és nyelveket (a finntől a magyaron át a törökig) mind egymás meglehetősen közeli rokonainak tartotta.

Vámbéry az 1882-ben megjelent A magyarok eredete című munkájában azt állította, hogy

Ugyanakkor a szerző által nagy számban közölt török–magyar etimológiáinak nagy részéről ellenfele, Budenz állítólag kimutatta, hogy azok kegyes csalásokkal születtek. Végül Vámbéry kompromisszumot kötött és kijelentette: csak a magyar nép rokon a törökkel, a magyar nyelv viszont csak részben.

Abban mindenki egyetért, hogy a Vámbéry munkássága nagyban hozzájárult az orientalizmus sajátosan magyarérdekű változatának, az Ázsiát, népeit, történelmét és műveltségét a magyar történelemmel és műveltséggel való összefüggésében vizsgáló turánizmus felvirágzásához. Egyébként Vámbéry kutatásai és elmélete iránt Arany János is élénken érdeklődött, Nagykőrösön és Budapesten többször is találkoztak.

Vége a találgatásoknak?

A napokban elárasztotta a médiát a hír, miszerint azonosították az Árpád-ház férfi tagjaira jellemző DNS-t III. Béla király csontmaradványaiból. „A munka 2013-ban kezdődött, amikor Erdő Péter bíboros hozzájárulásának és a magyar kormány pénzügyi támogatásának köszönhetően megkezdődhetett a jelenleg a Mátyás-templomban található emberi maradványok vizsgálata. Az elsődleges cél – amint azt a kutatást irányító Országos Onkológiai Intézet vezetője, Kásler Miklós elmondta – az Árpád-ház tagjaira jellemző DNS-szakasz meghatározása volt” – írja a Magyar Idők. Kásler professzor 2014 márciusában vett mintát a korábban már meglehetősen nagy szakmai egyetértéssel III. Bélaként meghatározott férficsontváz, illetve a székesfehérvári kriptában eredetileg a balján nyugvó felesége, Châtillon Anna csontmaradványaiból.

A királyné DNS-ének vizsgálata pedig azért volt fontos, mert így a többi maradvány esetében is meg lehet állapítani, hogy az illető felmenője vagy leszármazottja volt-e III. Bélának. „A munka nemzetközi összefogással folyt, és az archeogenetika világszerte elismert szakértői is részt vettek benne a göttingeni egyetemről. Így az eredmények megkérdőjelezhetetlenek” – hangsúlyozta Kásler Miklós. A professzor a Magyar Időknek elmondta: vizsgálataik alapján a két királyi maradvány az R1a haplocsoportba tartozik, ami azt jelenti, hogy az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek (a haploid az a génszakasz, amelyik egy családon belül a férfiak ágán változás nélkül minden időben ugyanaz, egy adott haplocsoport tagjai tehát vissza tudják vezetni DNS-üket egy közös őshöz). Ezt az eredetet erősítik meg III. Béla testi jegyei is. A morfológiai megfelelések is megerősítették, hogy III. Béla 190 centiméternél is magasabb, erős testalkatú férfi volt, csontjai is robusztusak. A leírások alapján a család több férfi tagja is hasonló alkatú volt, ami szintén megerősíti a Turul-dinasztia eurázsiai eredetét. Hozzátette: az értékelés természetesen a történészek és a régészek feladata, de nekik kötelességük ezekkel az adatokkal is foglalkozni.

Nem ilyen egyértelmű

Az Újkor. hu nevű történelmi portál is azt boncolgatja, mit jelent a DNS-vizsgálat eredménye: „A finnugor egy nyelvi és nem egy genetikai kategória. Arról természetesen lehet beszélni, hogy ma milyen genetikai jellemzői vannak a finnugor nyelven beszélő csoportoknak, ahogy arról is lehet kijelentéseket tenni, hogy a történeti időkben hogy nézett ki a finnugor nyelven beszélő népek génkészlete. Ugyanakkor ez utóbbi csoportból, vagyis a történeti korú finnugor nyelvű régészeti anyagból szerzett genetikai mintákból, legjobb tudomásom szerint nem rendelkezünk elégséges információval ahhoz, hogy nagyobb következtetéseket lehessen levonni. A magyar őstörténet hosszúra nyúló historiográfiájában ráadásul soha nem merült fel kérdésként, hogy az Árpád-ház maga finnugor eredetű lett volna. Anélkül, hogy terjedelmes ismertetésbe fognánk, csak említés szintjén szeretnénk megjegyezni, hogy ez éppen ellenkezőleg történt: több történész úgy vélekedett, hogy az Árpád-házat esetleg a kazárok helyezték a magyarok élére, vagy eleve egy steppei dinasztia tagjai voltak. Amennyiben az eredeti archeogenetikai kutatás azt mondta volna ki, hogy az Árpád-ház tagjaira egy olyan haplocsoport jellemző, amely a történeti korú honfoglaló magyar csontvázakból vett mintára nem, úgy mindössze annyi történt volna, hogy a kutatás megerősíti a régóta jelenlévő történészi gyanút az Árpád-ház eltérő származásáról. A királyi dinasztia genetikai eredete ugyanis nem árul el semmit az általa uralt népesség genetikai eredetéről, a nyelvéről pedig különösen nem.

Örömtelinek nevezhetnénk az őstörténet iránti lankadatlan érdeklődést, amit bizonyít a sajtó állandó híradása. Ám azt csak sajnálhatjuk, hogy e híradásokban elsősorban a politikai szempontok dominálnak, és mindenáron feszültséget akarnak kelteni a nyelvészeti és történeti vizsgálatok, valamint az archeogenetikai kutatások között. Pedig más népcsoportok példája azt mutatja meg számunkra, hogy az igazán sokatmondó tudományos eredmények a különböző tudományágak szoros együttműködéséből születnek meg.”

Akadémiai körökben nincs vita

Péntek János kolozsvári nyelvész, akadémikus szerint szakemberek körében gyakorlatilag nincs vita a magyar nyelv eredetét illetően. A klasszikus vélemény tartja magát, tehát nyelvünk finnugor eredetű. Hivatásos nyelvészek – a néhány éve elhunyt Rédei Károly akadémikus, a bécsi egyetem Finnugor Intézetének professzora vagy a Széchenyi-díjas nyelvész Honti László – reagáltak ugyan az egyre szaporodó és olykor teljesen képtelen elméletekre, de folyamatosan cáfolni a szakmán kívüli kitalációkat nem lehet. „Úgy látom, szakmai szempontból nem is ugyanazon a nyelven beszél a két tábor” – nyilatkozta lapunknak Péntek János professzor.

– tette hozzá a nyelvész. Ami az Árpád-ház tagjaira jellemző DNS-szakasz meghatározását illeti, Péntek János professzor kijelentette: a nyelvnek az eredete más kérdés, mint a nyelvet beszélőknek a genetikai eredete. Gyakorlatilag tehát a magyar nyelv és nép eredetének vitája ugyanott tart, ahol Kásler professzor kutatásai előtt.