Kényszer vagy kényelem? A „mamahotel” fogságában

Ugyancsak egy Eurostat felmérésből derül ki az is, hogy évről évre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik sokáig gyerekkori otthonukban laknak: míg Romániában a 18–34 év közöttiek 54,5 százaléka élt így 2008-ban, 2009-ben ez már 57,6 százalékra emelkedett, a 2016-os adatok szerint pedig 59 százalékuk lakik szüleinél.

Harminc fölött is posztadoleszcens

Molnár-Sántha Ágnes szociológus szerint a felnőtté válásnak minden társadalomban megvannak az életkori normái, a fordulópontok, amelyeket egy fiatalnak „illik” átélnie a felnőtté váláshoz, nálunk ideális esetben ezek 20 és 27 éves kor között következnek be. Ilyen határvonal a teljes idejű munkavállalás – ezt tartják ma a fiatalok a legfontosabb mozzanatnak a folyamatban –, a tartós párkapcsolat kialakítása, a partnerrel való összeköltözés/házasságkötés, majd a gyermekvállalás.

Molnár-Sántha Ágnes ugyanakkor azt látja, sok fiatal erején felül hitelhez folyamodik, kölcsönt vesz fel, csak hogy megteremthesse önálló, szüleitől független létezését. Ilyen értelemben tehát az igény megvan a független életvitelre. „Az elvándorlás fő oka is az, hogy a fiatalok önálló háztartást szeretnének alapítani, ezért legtöbbször csak rövid távra, az itthoni lakásvásárlás céljából terveznek külföldi munkavállalást. Más kérdés, hogy ez sokszor elhúzódik, de tény, hogy nagyon erős nálunk a szülőktől való függetlenedés vágya” – vélekedik a szociológus. Rámutat: a jelenség következményeivel is érdemes foglalkozni, ugyanis az elhúzódó önállósulás miatt elsősorban a családalapítás és gyermekvállalás halasztódik, ilyen értelemben veszélyes jelenség. Tény, hogy több generáció is élhet és gyakran él is együtt egy háztartásban, az azonban biztos, hogy így kevesebb gyermeket vállalnak. Ideálisnak a legtöbb fiatal a szülőktől való különélést tartja, az erdélyi magyar fiatalok mindössze egynegyede számára elfogadható hosszabb távon a többgenerációs háztartás.

Mindennek kitolódott az ideje

Kocsis Tünde családterapeuta szerint a későn kirepülő gyerekek jelenéségének az oktatási rendszerben is kereshetők az okai, illetve abban, hogy ebben a korban, amelyben élünk, mindennek kitolódott az ideje. A fiatalok később mennek egyetemre, 24 évesen befejeznek egy egyetemet, de sokszor fogalmuk sincs, mit kezdjenek vele, ezért elkezdenek egy másikat, vagy mesteriznek, doktorálnak, mialatt továbbra sem dolgoznak, hanem otthoni támogatásból élnek. Előfordul, hogy mire mindennel végez, 28 éves, és akkor kezd el munkát keresni, nyilván a fiatal így később kezd el dolgozni, később költözik el otthonról, később házasodik, később vállal gyereket.

A pszichológus szerint egy olyan generációról beszélünk, a forradalom utáni generációról, akiknek anyuka, apuka igyekezett mindent megadni, ami nekik nem volt meg annak idején, miközben megóvták a gyermeket a nehézségektől, nem kellett megharcolniuk a dolgaikért, és éppen ezért hiányzik is sokakból a megküzdési készség.

Elkerülhetetlenek a generációk közötti súrlódások

„Természetesen a nagy bizonytalanság is befolyásolja ezt: ma ha van egy végzettséged, már sokszor az sem elég. Legalább két lábbal kell állni a földön, hogyha az egyikkel nem sikerül, ott legyen a másik. Egyáltalán nem könnyű a mai fiataloknak. De ott van a másik része is, aki nyilván kényelmes, azt mondja, hogy minek törjem össze magam, ha anyukám kiteszi elém az ételt, és van egy ágyam. De egy idő után csak rájön, hogy ennek milyen ára van” – vélekedik a pszichológus, aki szerint ez a helyzet egyik félnek sem jó, és több a hátránya, mint az előnye. Az édesanya, aki kicsit felszusszanhatna végre, ismét visszakapja a gyerekét, akit kerülgetnie kell, gondoskodnia róla. A fiatalnak pedig egészen más értékrendje, szokásai, elvárásai vannak, ezért gyakorlatilag

„Még ha nem is akarnak, tudnak változtatni, akkor is meg kell beszélni a szabályokat, hogy ezentúl te takarítasz a szobádban, te veszed meg azt, meg azt, te fizeted ezt, mikor jössz haza, mi van, amikor máshol töltöd az éjszakát stb.” – mondja a pszichológus, aki szerint nagyon összetett ez a probléma, nem lehet, nem is szabad általánosítani.

Több a hátránya, mint az előnye

Bence, aki harminc felett ismét a szüleivel él, úgy érzi, több a hátránya, mint az előnye annak, ha még ilyenkor is otthon él az ember.

Amúgy elmondta, náluk megvannak az együttélési szabályok, ő havonta ad egy fix összeget a háztartásbeli költségekbe, emellett pedig egyik számlát fizeti, és hetente bevásárolni is elmegy. Ennek ellenére úgy gondolja, sok szempontból egészségesebb időben kirepülni a családi fészekből.