Karácsonyi kirakatnézőben voltunk: elmaradt a wow-érzés

Odébb a spanyol márkabolt előtt cövekelünk le, és megállapítjuk, hogy az extravagáns ruhakollekcióik utópisztikus világából vajmi kevés köszön vissza a kirakatból: egy vesszőből font, világító minikarácsonyfa a fő attrakció, viszont

Rusztikus bolthoz kézműves díszek találnak leginkább, a horgolt angyalkák teljesítik ezt a küldetést – summázzuk, és rá is térünk egyúttal a kirakatok rendeltetési céljára.

Az egyik nagyobb ruhásüzleten eléggé meglepődünk: máskor az első a karácsonyi hangulatkeltésben, most szemlátomást késésben vannak, csak félig-meddig van berendezve az egyik kirakat. A másikban viszont találunk az idei trendre utaló nyomokat, ami „ezúttal kivetült a karácsonyra is”, mégpedig a kihelyezett ajándékdobozok fehér-fekete geometrius mintázatú, pirossal kombinált csomagolásán. „Letisztult, és jó, hogy nincs ezerféle szín” – hangzik a szaki véleménye. A bolti eladók végül megerősítik a késés tényét, de az okot nem tudjuk meg, csak annyit, hogy helyi kirakatrendezővel dolgoznak, aki „ötletes, mindig a legújabb divatot követi, és nem olcsó multaság”. 

A nemrég nyílt lakberendezési bolt kirakata „kicsit más, mint az eddigiek, de hát elvégre kiegészítőkkel foglalkoznak” – szögezi le Emőke a középpontban álló, roskadásig terített asztal láttán. „A kék-ezüst dominál, tehát gondosan össze van válogatva minden. Hozza az ünnepi varázst, az biztos. Nekem kicsit sok a műfenyő, a csillogó állatok meg a puttók.” A következő kirakat ennél jóval szerényebb, és jópofa a koncepció, hogy papírból kivágott házikók révén egy várost teremtettek.

„Ez a tipikus példa arra, hogy a sok és sok között is van különbség. Csúszik a giccs felé, zsúfoltsága miatt nehezen tudsz részleteket megfigyelni, de mégis van egy összhatás, a piros-fehér szín tökéletesen harmonizál, szóval egységként van a kirakat kezelve. És szimpatikus a sarokban árválkodó hatalmas rénszarvas.” (Később kiderítem, hogy két alkalmazott műve.) Egy másik lakberendezési bolt kirakata is zsúfolt, de az árukínálattól, mert csupán két világító dísz meg egy műfenyő emlékeztet az ünnepvárásra, és „annyi, hogy fehér minden”. A bejáratra kiaggatott díszek kiábrándítók.

Legyen inkább egy, de nagy

A Bethlen utcán sétálgatva egy virágbolt kirakatait mustráljuk. Emőkének tetszik a natúr, tobozokból készítet párkánydísz, különben az egyik ablak fehér, a másik piros szín szerint van berendezve, és az eladótól tudom, hogy a függönyöket is ez alkalomra cserélték le. Nem fogadnak kirakatrendezőt, azt a bolttulajdonos maga intézi, aki évről évre valami újdonságot talál ki.

Csalódottan állapítom meg, hogy a szemközti oldalon a fekvő próbababát sem öltöztették még be, viszont felvillanyoz a kicsit odébb található divatbolt megakarácsonyfája, amely „arányos a magas kirakathoz, és jól példázza, hogy ha csak egy valamit teszel ki, de az nagy, látványos és jól ki van találva, nem fogsz mellé. Nem is estek túlzásokba, visszafogott, mégis nagyvárosi ez a kirakat.” A boltba betérve megtudom, hogy ők maguk díszítették, azt viszont nem, hogy mennyi pénzt különítettek el a célra. Ők abba a kategóriába tartoznak, akik szemlátomást átgondolták a karácsonyi dekorációt, és áldoztak is rá, aztán vannak azok, akik újrahasznosítanak, vagyis elintézik az egészet a tavalyi díszekkel, gömbökkel, aranyhajjal, girlanddal, lampionnal, fényfüzérrel, öntapadós hópihével, egy Merry Christmas felirattal. A harmadik csoportba tartozók egyáltalán nem foglalkoznak a külsőségekkel.

Emőkétől megtudjuk, hogy

Feltűnt, hogy a brandek a termék ismertségétől és árától függetlenül elhanyagolták kirakataikat. Kérdésemre, hogy mi lehet az oka ennek a kereskedői magatartásnak, azt a választ adja: