
Julcsi és a büfékocsi
Fotó: Veres Nándor
Úgy vagyunk sokan a palacsintával mint Gombóc Artúr a csokoládéval: szeretjük minden formájában. Legyen csokis, lekváros, fahéjas, rumos, diós, netán tortának felszolgálva, négyrét hajtva vagy feltekerve. És a háziasszonyok számára talán akkor a legfinomabb, amikor más süti. Kovács Júlia, Julcsi Csíkcsicsóban süti a palacsintát. Tucatjával.
2020. augusztus 24., 18:052020. augusztus 24., 18:05
2020. augusztus 26., 19:382020. augusztus 26., 19:38
Julcsi csupa mosoly. Áll a kis, személyre szabott büfékocsiban és úgy beszél a palacsintáról, mint a világ egyik legkülönlegesebb desszertjéről.
Ott van már a bekavart palacsintatészta is, amiből a későbbiekben perceken belül sül meg a finomság. De nem volt ez mindig így – mondja nevetve, mert volt olyan időszak is, amikor férje sütötte otthon a palacsintát, ő nem értett hozzá. De az már régen volt, hiszen Julcsi – mint meséli – korábban négy évet élt és dolgozott Budapesten, s bár nem volt a szíve csücske, két munkahely között egy palacsintasütődében dolgozott, ahol naponta 1000-1500 darab palacsintát sütött. Hazatérve Csíkcsicsóba a gyermeknevelési szabadság alatt először barátainak készítette a desszertet, aztán amikor a későbbiekben keresni kezdte saját útját, végül csak a palacsintasütés jött be megoldásként.
Zajlik az élet a kis büfékocsiban
Fotó: Veres Nándor
„Visszatértem a munkahelyemre és egyszer csak azzal szembesültem, hogy nem tudom összeegyeztetni az iskolás és óvodás gyermekeim programját a munkaprogramommal. Ekkor tért vissza a palacsintasütés ötlete. Abba, hogy egy ipari konyhát felszereljünk, palacsintázót nyissunk, nem mertünk belevágni, viszont
Az volt az elképzelésem, hogy kisebb eseményekre, vásárokra megyek majd, nekem nagyon tetszik a vásárhangulat, sajnos ezt az elképzelést a járványhelyzet átírta”– magyarázza.
Átlagban napi száz palacsintát süt Kovács Júlia
Fotó: Veres Nándor
Néhány hónapig rendelésre sült a Kovács család udvarán a büfékocsiban a palacsinta, Julcsi sütötte és szállította a megrendelőkhöz, aztán a napokban kinyílt a nagy kapu, a büfékocsi mindenki számára láthatóvá vált és sülni kezdett akár azonnali fogyasztásra is az édesszájúaknak a palacsinta.
Úgy láttam örvendenek. Most a szomszédságnak akarok sütni egy kis meglepetést, mert eddig ugyan kóstolták a sima palacsintát, de töltöttel kínálnám meg őket, ne csak az illatát érezzék” – mondja nevetve s közben már munkához is lát, mert érkeznek a vásárlók is.
Amíg a házhoz szállítási rendszer működött, átlagban napi száz palacsinta készült a büfékocsiban, de
igaz akkor már hajnali kettőkor hozzá kellett látnia. „Azt mondaná az ember, hogy semmiség a palacsintasütés, de nem. Mindennek megvan a fortélya. Én csak a sütést tanultam, a töltést nem, azzal most kísérletezek, hiszen mindamellett, hogy finom, mutatós is kell legyen. Minőségi alapanyagokat használok, aszalt gyümölccsel díszítem. Talán egyszer egy reformpalacsintát is ki fogok dolgozni” – tervezget Julcsi miközben négy serpenyőben süti egyszerre a palacsintát.
Töltött és gazdagon díszített
Fotó: Veres Nándor
És hogy mi a tökéletes palacsinta titka? Julcsi szívesen elárulja, de igazából ezek nem is titkok, inkább apró fortélyok, amire figyelni kell. Azt mondja, jó, ha a konyhában nincs huzat és biztosítani tudjuk az állandó hőmérsékletet. „Nem szabad kispórolni belőle a tojást. Én egy száz darabos adaghoz 12 tojást teszek, ettől lesz habos. Aztán kerül bele liszt, víz, olaj, só és végül tej. Ennek is megvan a sorrendje.
Ezt elrontani nem lehet, s ebből olyan finom palacsintát lehet sütni, hogy az csuda. Egy huszonöt darabos csomagot maximum negyed óra alatt sütök meg, tudnám gyorsabban is, de akkor sok a selejt” – magyarázza. A későbbiekben szeretne sós palacsintákat is sütni. Többnyire desszertnek rendelik, de készített ő már hortobágyi palacsintának valót is, ami kicsit vastagabb kell legyen.
Nevetve jegyzi meg, még ő is csodálkozik azon, hogy a család nem unta meg a palacsinta evését, ők az első számú kóstolók „A férjem majdnem minden nap megkérdezi, hogy van-e pluszba. A nagy lányom már nem eszik minden sütésből, a kicsi viszont mindig nyitott a palacsintaevésre. Mivel én már pontosan ki tudom számítani, hogy egy bizonyos mennyiség megsütésére mennyi masszára van szükségem, sokszor alig tudok neki egy darabot is kiszorítani” – kacagja.
Tessék fogyasztani, elkészült az ízletes palacsinta
Fotó: Veres Nándor
Közben mi is kóstolunk, gazdagon díszített lekváros és csokis palacsintával kínál.
„A rumos-csokis palacsinta saját alkotásom, azt mondják az verhetetlen. A tésztába kakaó kerül és rum, de nagyon finom a banános-csokis is. Nagyon szeretem ezt a munkát, minden nap úgy ébredek, hogy ma valami újat tudok csinálni. A palacsinta egy olyan desszert, amit bárki elkészít otthon és nehezen veszi rá magát arra, hogy pénzt is adjon érte. Kicsit kétkedve fogadtak engem is az elején, de amikor meglátták, hogy mit kínálok, elismerték, hogy ez kicsivel több mint egy egyszerű palacsinta” – mondja mosolyogva.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!