Játék a tűzzel: nem egyszerűen zsonglőrködés

2010-ben a Félsziget fesztiválon segédkezett egy budapesti tűzzsonglőr csapatnak, velük együtt tartott foglalkozást a fiataloknak. Sok mindent megtanult tőlük, hiszen ők igazán profik voltak, sok jó tanácsot adtak, megismertették a kontaktbotokkal, kontaktlabdákkal és olyan kellékekkel, amelyeket addig nem ismert. „Akkor jöttem rá, hogy szeretek másokkal foglalkozni, másokat tanítani, s arra is, hogy ezt lehet pénzért is végezni, nemcsak hobbiból. Nagy lelkesedéssel tanultam, fejlesztettem magam. Aztán készültem egyetemre, de nem sikerült egyből a felvételi, így egy évet otthon voltam. Elkezdtem workshopokat tartani, gyermekekkel is foglalkoztam, mindenfelé reklámoztam magam, sok fellépésem volt” – tudtuk meg.

Nagy fordulópont volt Török Csongor életében, amikor felkerült a bukaresti építészegyetem tájépítészi karára, hiszen ott kapcsolatba került az Incubator 107 nevű szervezettel, amelynek keretén belül tűzzsonglőr workshopokat tartott, s amelyen keresztül fellépési felkérések érkeztek hozzá.

„A bukaresti évek alatt indultam el a profi tűzzsonglőrré válás rögös útján, itt éreztem azt, hogy ez több lesz, mint hobbi. Abban a négy évben sok volt a fellépésem, pénzt kerestem, ez húzóerő volt. A workshopok is mindig segítenek, oda kell figyelni, magyarázni. Van, amikor a gyermekeknek ingyen tartok bemutatót és mutatom meg a trükköket. Bukarestben volt egy hét éves magántanítványom, aki igazi kihívás volt. Tehetséges kislány volt, aki szembeállt velem, s azt mondta, mutass valami vagány mutatványt. Nagyon kellett igyekezzek, mert őszinte volt és szemembe mondta, ha nem keltettem fel az érdeklődését” – mondta nevetve Csongor.

A fiatalembertől azt is megtudtuk, hogy Bukarestben és Budapesten is van zsonglőriskola, de szerinte az a legjobb módszer, ha valaki

A csíkszeredai tűzzsonglőr most újabb kihívás előtt állt, hiszen Budapesten mesterizik, s most ismerkedik, barátkozik az ottani profikkal. Bevallotta, hogy itthon nagyon jónak számított, Párizsban is volt egy ideig zsonglőrökkel, és ott is kiválóan teljesített, de Budapesten most csak a közepesek között van. Keresi a helyét, a kapcsolatokat, szeretné tánccal és színházzal is összekötni a fellépéseket. Megismerkedett egy koreográfussal Budapesten, aki nyitottnak mutatkozik az együttműködésre, és lehet, hogy közös produkcióik is lesznek. „Régebb én is fújtam tüzet, de ma már nem teszem, mert egészségtelen.

Természetesen beszélgettünk vele ennek az érdekes szakmának az anyagi oldaláról is. Megtudtuk, hogy a profi eszközök elég drágák, de ő egy budapesti gyártónak a romániai forgalmazója, így előnyösebben hozzájut ezekhez. Kapott már támogatásként is eszközt, ami tulajdonképpen fogyóeszköz, és időnként cserélni kell.

Fellépett már országszerte középkori fesztiválokon, a Múzeumok éjszakáján, táborokban.

Beszélgetésünk idején Csongor többször kihangsúlyozta, hogy mennyire szereti a tűzzsonglőrködést, kikapcsolja, motiválja. Most úgy gondolja, hogy még tíz évig fog ezzel foglalkozni, s később gyermekeinek, unokáinak fog erről sokat-sokat mesélni.