Iskolát épített ott, ahol szárított tehéntrágyával fűtenek
Az iskolához használt téglát készítik helyiek és az önkéntesek
Kevés a víz, alig van áramszolgáltatás, nincs fűtőanyag, nagyon nehéz körülmények között élnek az emberek, mégis árad a nyugalom belőlük – mesélte a himalájai Zanglában látottakat Zakariás Botond. A szépvízi születésű, Kolozsváron élő mérnök fűtés nélkül télen is használható, úgynevezett napiskola építésében vett részt tavaly nyáron India Kis-Tibetnek is nevezett térségében.
R. Kiss Edit
2018. január 19., 15:102018. január 19., 15:10
2018. január 19., 15:262018. január 19., 15:26
Két másik erdélyi társával, egy felcsíki lánnyal és egy brassói fiatalemberrel együtt Zakariás Botond is tagja volt tavaly nyáron a magyarországi Csoma Szobája Alapítvány által iskolaépítésre toborzott önkéntes csoportnak. A szépvízi születésű, Kolozsváron élő tervezőmérnök pályázaton nyerte el az utazás lehetőségét. Mint mondta, valószínűleg azzal is szerencséje lehetett a négyszeres túljelentkezés után szervezett elbíráláson, hogy Szépvízen három éven át többedmagával kalákatábort vezetett az örmény templom felújítására. Az India Kis-Tibetnek is nevezett térségében, Zangla községben tíz éve tevékenykedő Csoma Szobája Alapítvány tavaly a község egyik falujában épített egy iskolát, az önkéntes csapatba bekerülő Zakariás Botond ebben a munkában vehetett részt.
India, de Kis-Tibet
A fiatalember elmesélte, tavaly augusztus elsején szállt repülőre Kolozsváron és augusztus 31-én ért vissza, ennyi időre tudott szabadságot kivenni. A pályázati kiírás szerint legalább három hetet kell a projekt keretében Indiában tartózkodni, így az egy hetes odautazással és a néhány napos visszatéréssel szorosra sikerült a határidő betartása. Amikor odaért, az önkéntesek akkor kezdték az iskolán a tető építését. „Az építkezésen mindenki részt vett minden munkában, kezdve az alapásástól a téglavetésig. A társaság elég színes volt, többen voltak építészek, de inkább műépítészek, azonkívül volt a matematikustól kezdve a biológuson, pszichológuson keresztül mindenki. Én elég jól feltaláltam magam, úgyhogy másod-harmadnaptól már segéd telepvezetővé lettem előléptetve. Így sok mindennel kellett foglalkozzak, de azonkívül ugyanúgy falaztam vagy vakoltam, mint a többiek. A teljes projekt három hónapos volt, én a végén voltam ott. A külső festés nem készült el, de azonkívül minden egyebet elvégeztünk, megtartottuk az avatót is" – mesélte Zakariás Botond.
Fűtésre nem jut fa, csak az építkezésekhez használják. Középen Zakariás Botond
Kevesen jutnak el térségünkből Indiába, és aki el is jut, az rendszerint nem az ország azon részébe, ahol a fiatal mérnök járt. Szerinte sem ahhoz hasonlít a térség, amit legtöbbször elképzelünk Indiáról:
Nem jutottam el Delhibe, de az önkéntestársak meséltek róla, és nem lehet összehasonlítani a főváros zónáját ezzel a hegyi övezettel. Itt végtelen nyugalom van. Az életkörülmények a mieinkhez képest is borzasztóan nehezek, de nem lehet ideges embereket látni. Pedig még millitáris zóna is, a kilencvenes években még voltak is ott konfliktusok, ha a térképen megnézzük, szaggatott vonallal van ez a rész bejelölve, hármas határ van ott, Pakisztán, India, Kína között. A térség egyik része muzulmán, másik része buddhista, de jól megvannak egymás mellett. Minden nyugalmat sugárzott ott".
Kősivatag, szárított tehéntrágya
Az önkénteseket a helyi családoknál szállásolták el, reggel és este együtt is étkeztek, így betekintést nyertek a helyiek mindennapjaiba. Zakariás Botond például a gyógyszerésznél lakott. „Családonként két-három önkéntest helyeztek el. Ezt nem nehéz megoldani, mert nagy,
– tudtuk meg. A térségről elmesélte, az egész egy nagy kősivatag, a folyók árterületein van néhány zöld folt, ahol van kevés megmunkálható mezőgazdasági terület. A falvak nagy részében nincs egész nap áramellátás, Zanglában például mindössze napi három órán át volt. A víz egy patakocskából származik, ami befolyik a faluba, ezt osztják szét, kis csatornával mindenki udvarára be van vezetve, ez az egyetlen vízforrás, amit használnak. Foszilis fűtőanyagjuk nincs, egy szál fát sem látni, miközben nagyon erős telek vannak, a mínusz 25-30 Cesius-fok egyáltalán nem ritka.
Állami munkahely kevés van, van egy polgármester, néhány tanár és egy gyógyszerész. Az emberek zöme mezőgazdasággal foglalkozik azon a kevés területen, ami van. Van egy boltos, néhány lakosnak autója van és azok fuvarozzák a közeli városkába az embereket, az utóbbi iudőben pedig néhányan kezdenek a turizmussal is foglalkozni. A nők szinte mind háztartásbeliek.
Elkészült a napiskola. Előtte az önkéntes csapat
Zanglában elemi szintű oktatás van az állami iskolában, ami viszont télen három hónapra bezár, mert nem tudják a fűtését biztosítani. Ezért merült fel a szolár, úgynevezett napiskola építésének ötlete. A Csoma Szobája Alapítvány Zangla faluban a korábbi években felépített egy négy tantermes szolár iskolát, tavaly nyáron pedig az egyik faluban egy egy tantermeset. Zakariás Botond elmagyarázta, ezen kettős téglafalú, középen szalmával szigetelt épületeknek a teljes déli oldala üvegből készül és sajátosságuk, hogy a téli nagy hidegben, akár mínusz 25 Celsius-fokban is három óra időtartamára 16-17 Celsius-fokos meleget tudnak bent biztosítani.
– fejtette ki a mérnök.
Csoma Szobája Alapítvány
2008 óta tevékenykedik önkénteseivel a Csoma Szobája Alapítvány Zangla térségében. A szervezet honlapján található információk szerint Kőrösi Csoma Sándor ebben a himalájai faluban, a tibeti buddhizmus szent könyveit tanulmányozva kezdte el élete fő műveinek, az első Tibeti-Angol szótárnak és a Nyelvtannak a megírását. Az alapítvány célja a kultúrák közötti élő tudás-, tapasztalat- és értékcsere elősegítése Csoma szellemi örökségétől inspirálva. A szervezet alapítói egy kerékpártúra keretben jutottak el Zanglába, Kőrösi Csoma Sándor egykori szobájába, a helyi király palotájába. Az elmúlt években önkéntesek segítségével régészeti feltárásokat és felújításokat végeztek a királyi palotában és a térség több más épületén, Zanglában pedig négy tantermes szolár iskolát, ahhoz bekötőutat, kiszolgáló épületeket építettek. A Csoma Szobája Alapítvány folytatja ott a munkát, közzétették az idén nyárra tervezett táborra a felhívásukat, aki önkéntesként csatlakozna hozzájuk, az honlapjukon megtalálja a felhívást.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Sült paradicsomos salsa – videó
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Sült paradicsomos salsa – videó
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!