Így már izgalmas: Ford EcoSport 1.0

A rövid, magas és keskeny, Fiesta-alapokon nyugvó EcoSportból Európában négy év alatt (2014-től 2017 végéig) mintegy 160 ezer talált gazdára – aztán elérkezett a típus modellfrissítése. A Dél-Amerikában, Indiában és Kínában is kapós autó korábbi külseje valószínűleg távolabb állt az öreg kontinens vásárlóinak igényeitől, pedig a vidám, egyszerű, telekjárós alapkoncepció akkor már széles tömegeket vonzott a konkurenciánál – elég a Nissan Juke-ra gondolni.

nem csoda, hogy az elkövetkező három év alatt (2018-tól 2020 végéig) már a 300 ezret súrolták az összeladási számok Európában.

Komolyra rajzolva

Noha maradt a rövid, magas és keskeny test, az orr-rész alapos átrajzolásával, az Edge formavilágának remek átültetésével az EcoSport megkapta azt a komolyságot, amelyre nagy szüksége volt. Az Active felszereltségi szinthez emellett a kerékjárati ívek hangsúlyos műanyagborítást kaptak, ez is kiváló hatással volt az összképre – a Titanium és az ST-Line szintű típusok mellőzik ezeket az elemeket, de a méretes abroncsok ezek esetében is rengeteget javítanak az esztétikán. A farral kevesebbet játszottak a félidős frissítésnél, de legalább lekerült a kategóriában már-már szükségtelen ötödik ajtóra pakolt pótkerék – ennek korábban nyilván praktikus okai voltak, így több hely maradt a csomagtérben.

Ennek száműzése ellenére viszont megmaradt az EcoSport egyik fő jellemzője, az oldalra, balra nyíló csomagtérajtó – hasznos és látványos, csak vigyázni kell, hogy egy nagybevásárláskor ne álljon senki szorosan mögénk, illetve mi se tolassunk túl közel például egy falhoz. Maga a csomagér alaphelyzetben 334 literes, de az osztottan dönthető ülésekkel – amennyiben csak a sofőr és egy utas foglal helyet – 1238 literig növelhető. A csomagtér nyitógombját hiába is keresnénk a rendszámtábla fölötti részen, a Fordnál egy okos húzással a jobb hátsó lámpába építettek be egy kallantyút.

Tovatűnt kuszaság

Azonnal felismerhető, „tipikusan fordos” beltér köszönti a vezetőt a bal első ajtó kinyitásakor. Igaz, hogy műszakilag rokon a Fiestával, és több hasonlóság is fellelhető az utastérben is, a különbségek lényegesek. Értelemszerűen magasabb az üléspozíció – kiváló rálátást biztosítva az útra –, de eltérők a szellőzőrostélyok mellett a középkonzoli elemek is.

Mutatós az úgynevezett „lebegő” érintőkijelző, a rendszer Apple CarPlay- és AndroidAuto-kompatibilis. Az első ülések kényelme dicséretes, a keskenység ellenére is kiváló a pedálrend. Hátul visszafogottabb a tér, elsősorban a térdnek lehet szűk a hely. A legnagyobb pozitívum, hogy a korábbi változat minden kuszasága tovatűnt, ami kifejezetten jó hatással volt az ergonómiára.

Fókuszban az egyliteres

A Ford-paletta rengeteg típusában szolgáló egyliteres, háromhengeres, hengerenként négyszelepes, turbófeltöltésű, közvetlen befecskendezésű, változtatható szelepvezérlésű motor az EcoSporthoz két teljesítménnyel érhető el: a gyengébb, tesztautóban is dolgozó motor 125, míg az erősebb 140 lóerős. A dízelmotor kikerült a kínálatból, és összkerékhajtás sem kérhető már az autóhoz – arra a terepre, amelyen használni fogják, nem is indokolt. A „gyengébb” motor is tökéletesen alkalmas a hétköznapinál tempósabb közlekedésre, és még a hangja sem zavaró – ha nem pörgetjük túl.

A három henger ellenére vibráció nincs – erről egy saját rezgéscsökkentő fejlesztés gondoskodik, amelyben szerep jut többek között a motorblokk anyagának, a kettős tömegű lendkeréknek és a lengéscsillapítóval rendelkező ékszíjtárcsának. A motorhoz kapcsolt nyomatékváltó is kiemelkedő, a sebességváltó kar pontos, az egyetlen szokást igénylő pont a hátramenet – a gyűrűfelhúzós megoldás ismerős több más márkától is, de a kart nem balra fel, hanem jobbra le kell tolni a rükverchez.