Időjósló napok Katalinon innen és túl

a római katolikus egyházban november 25-e Szent Katalin szűz és vértanú tiszteletére szentelt nap.

A hagyomány szerint keresztény hitének követéséért Maximinus császár parancsára kínhalált szenvedett. Több hazai templom védőszentjévé választották, a róla készült festményeken rendszerint kerékkel ábrázolva látható. Ennek oka, hogy először éles késekkel ellátott kerékkel akarták szétmarcangolni, ez azonban darabokra tört, így végül lefejezték.

Mirk László elmondta azt is: a csíki térségben, ahol mélyen gyökerezik a hit, főként az idősebbek tanácsára ma is betartják ezt, sőt megszólják azokat a társaságokat, akik a szokás ellen vétenek. Szerelmi jóslások is kapcsolódnak ehhez a naphoz, általában az eladósorban lévő fiatal lányok szórakoztak ezekkel a hosszú téli estéken. Az egyik ilyen szokás az volt, hogy készítettek tizenhárom gombócot, tizenkettőnek a közepébe egy-egy férfinevet tettek, az utolsót pedig üresen hagyták. A gombócokat vízben forralták, és amelyik elsőnek jött fel a víz tetejére, komoly üzenettel bírt: ha egy név volt benne, a hiedelem szerint az lesz majd a férjük neve, ha pedig az üres gombóc jött fel először, a lány nem ment férjhez a következő évben. A másik ehhez hasonló népszokás, amely még ma is előfordul, az úgynevezett Katalin-gally vagy -ág. E szerint a fiatal lányok vízbe állítanak egy ágat Katalin-napon, és amennyiben egy lány ága karácsonyig kizöldül, a következő évben férjet talál magának. Emellett ezen a napon gyakran a lányok és a fiúk is böjtöltek annak érdekében, hogy éjszaka megálmodják jövendőbelijüket.

Népi időjóslás

Az időjárással kapcsolatosan is sok hiedelem kötődik a Katalin-naphoz. A téli időjárást például úgy jósolták meg, hogy levágtak a nyers bükkfáról egy nagy forgácsot. Ha ez száraz volt, akkor meleg télre számítottak, ha pedig nedves volt a forgács, hideg telük lett. A legismertebb időjósló eljárás ezen a napon azonban a „ha Katalin kopog, karácsony locsog, illetve ha Katalin locsog, karácsony kopog” mondáshoz kapcsolódik. Ez tulajdonképpen arra utal, hogy a Katalin napi időjárással ellentétes időre kell számítani karácsonykor.

és a Katalin-nap mellett számos más névnaphoz és naptári ünnephez kötődik időjárásjóslás. A következő ilyen névnap Luca napja (december 13.), amelytől kezdődően 12 napon keresztül felírták, hogy melyik nap milyen idő volt, és ebből következtettek a következő év 12 hónapjának időjárására.

Bár Csík környéke nem a boráról híres, itt is jól ismert az a verses regula, amely szerint „ha megcsordul Vince (január 22.), tele lesz a pince”. A január 25-ei Pál napját pálfordulásnak tartják, azaz a tél az ellenkezőjére fordul: ha napos az idő, akkor rövid télre számíthatnak. Ugyanakkor egy mondóka is kapcsolódik hozzá:

Ha süt a nap Gyertyaszentelőn (február 2.), akkor még kemény tél jön. Erről a napról több népi hiedelem is ismert, az egyik legelterjedtebb a téli álmot alvó medvéhez kapcsolódik, amely kijön a barlangjából, hogy megnézze, milyen az idő. Ha süt a nap, és meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangjába, mert tudja, hogy még nincs vége a télnek. Ha viszont hideg téli időt talál, kint marad, mert érzi, hogy rövidesen megenyhül az idő.

Negyven napos esőzés?

Dorottya és Julianna napjáról (február 6. és 16.) az időjós mondóka így szól: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja”. Ez azt jelenti, hogy ha február 6-án hideg volt, akkor rá tíz napra jobb lesz az idő. A néphiedelem szerint Mátyás (február 24.) megkönyörül az embereken, bárdjával megtöri a jeget, és elűzi a hideget. Azonban ha nem talál jeget, „akkor csinál”. Franciska (március 9.) napjáról azt tartják, hogy amilyen az idő aznap, olyan lesz egész márciusban, ha pedig Gergely (március 12.) megrázza a szakállát, havazásra lehet még számítani. Sándor, József és Benedek (március 18., 19. és 21.) viszont már „zsákban hozzák a meleget”. A néphit szerint ugyanis ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek, és ekkor kezdődik a tavasz.