Homok helyett kőszikla: fejezetek egy 460 éves iskola történetéből

„Egy hat hektáros gyümölcsös kezelését kínálták fel édesapámnak, mert szakember volt ebben, ott dolgoztunk egész nyáron. Mikor a nap jött fel, mi már ültünk le pihenni, és este tizenegyig ott voltunk. Kapáltuk a fák tövét, kitányérozni, metszeni kellett, de a legnagyobb munka a permetezés volt. Huszonöt kilós permetezőgépet, ami megtöltve negyven kiló volt, tizenévesen kellett cipelnünk, nem volt könnyű. Édesapám egyszer megkérdezte, mikor vitt haza a lószekérrel, hogy megbuktam-e, mondtam nem, erre ő azt válaszolta, vett nekem egy ajándékot, keressem meg. De nem találtam a széna között, egyszer csak egy vadonatúj kaszát húzott elő, megvolt az ajándékom” – nevetett az egykori kollégista, aki hetedikesen szertornázni kezdett, tizedikben országos versenyen képviselte az egész Magyar Autonóm Tartományt. Hozzátette, nem ért el kiugró eredményt, de ott volt, és már az sokat jelentett számára. „Így érettségiztem le tizedikben nagyon fiatalon. Tóni bácsi, azaz Pálfy Antal egykori matematika tanárunk meg is kérdezte, hogy meg vagyunk-e érve egyáltalán? Ő volt az, aki arra kért, adjuk össze az A-t a B-vel, vagyis a szilvaízes csuprot a bivalyborjúval, de nem tudtunk rá haragudni, mert éreztük, hogy amit mondd, azt jó akarattal mondja.

Volt egy internátusi titkár, ő volt a nagyfőnök, volt mellette egy bizottság, akár fegyelmi bizottság, minden szombaton számba vették a heti eredményeket, és büntettek is. Ha rosszul tanult, nem mehetett ki az internátusból, ha súlyos „bűne” volt még szobafogságot is kapott a diák. Fizikai bántalmazás nem volt, a kintlakóknak otthon a szülei elintézték a fegyelmit, ha rossz eredményt vittek haza. Az internátusban a kimenőt vonták meg, ami mindig vasárnap és csütörtökön lett volna. Ha az illető szekundával zárta a hetet, akkor kimaradt a kimenője.

Csáky Károly 1994-ben tanárként tért vissza az újrainduló egyetlen református osztály idejében. „Az összes egyházi tantárgyat én tanítottam, Rózsa Mária volt az osztályfőnök, ennek az újraindulásnak is nagy története van, amit sokan nem ismernek. Akkor mindenki azt hitte, hogy ide angyalok jöttek, és sok tanár csalódott, rájöttek, hogy olyanok ezek a diákok is, mint a többiek. Azt mondtam, kicsit várjunk, ugyanonnan jöttek, mint a többiek, de hátha változnak. És változtak is, mert  ezek a diákok kaptak valami pluszt, amit más osztályokban nem. Ez az a lelki többlet, a hit értékének plusza, amivel másképpen nézik az életet, másképpen hordozzák el a terheket, csalódásokat, megpróbáltatásokat, mert nem mindegy, hogy homokon áll az ember, vagy kősziklán” – zárta beszélgetésünket a Marosvásárhelyi Református Kollégium egykori diákja, lelkipásztora.