Hivatás – elköteleződés egy életre

Június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén szentelte pappá Kovács Gergely érsek a gyulafehérvári székesegyházban

Fotó: KELEMEN ZOLTÁN ARNOLD SZEMÉLYES ARCHÍVUMA

A csíkcsiói születésű Kelemen Zoltán Arnoldot június végén, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén szentelte pappá Kovács Gergely érsek a gyulafehérvári székesegyházban. A Székelyhon napilap Hit-vallás mellékletében az újmisés pap beszél a hivatásáról.

Liget

2020. augusztus 03., 13:072020. augusztus 03., 13:07

2020. augusztus 03., 16:552020. augusztus 03., 16:55

Kelemen Zoltán Arnold gyermekként különleges dolognak tartotta, hogy családjával együtt imádkozott. „Meghitt, szinte szavakba ki nem fejezhető pillanatként éltem meg a közös imát. Természetesen előfordult, hogy olykor a kívánságaim inkább másfelé terelgettek volna, akár a tv elé, vagy éppenséggel játszani. Viszont akárhányszor az ima mellett döntöttem, gyermeki szívemben éreztem valamit, ami mindent pótol” – mondja.

Az imák „kövecskéiből” tevődött össze benne aztán annak fundamentuma, hogy közelebb szeretne kerülni Istenhez.

Mindehhez pedig hozzájárultak még a ministrálások, a sok lelki program, később a középiskolai évek a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban, amelyeknek tapasztalatai mindinkább közel vitték a jó Istenhez, a papi hivatás megszületéséhez.

„Hetedikes voltam, amikor már megszületett egyfajta döntés bennem, persze még elég bizonytalan voltam, egyik hónapban még pap szerettem volna lenni, másik hónapban már orvos vagy tanár. Végső döntésemet a középiskola utolsó előtti évében mondtam ki.

Abszolút támogatottsággal készülhettem a teológiai évekre, mert úgy a családom, mint plébánosom, az osztálytársak, barátok, tanárok, ismerősök megerősítettek, azt sugallva, hogy jó döntést hoztam, amely mellé komoly kitartás szükségeltetik”

– mesélte.

A teljes cikket elolvashatják a Székelyhon napilap Hit-vallás mellékletében.