Házasságban, mégis magányosan

Egy felmérés szerint ugyanis a házasságban élőknek több mint a fele, vagyis 60 százaléka magányosnak érzi magát. Czire Szabolcs pedig részben ezt azzal a válsággal magyarázza, amely napjainkban érte el a férfiakat. Ahogy fogalmaz „a férfiakkal kapcsolatban átestünk a ló túlsó oldalára, a férfi mintha szitokszó lenne manapság” – mondta.

– hangsúlyozta Czire Szabolcs, hozzátéve, hogy sokszor még mi saját magunkat sem ismerjük kellőképpen, holott ha tudnánk, hogy miért „működünk” úgy ahogy, és annak is tudatában lennénk, hogy a társunk miért más, mint mi, elkerülhető lenne az elmagányosodás, egy-egy kapcsolat kihűlése, szétbomlása is.

Másképpen „működünk”

A férfi- és női agy nagymértékben egyforma, de a minimális különbség is elég ahhoz, hogy különbözők legyünk, mi nők és férfiak – teszi hozzá a teológus, aki arra is rámutat, hogy a kislányok reagálása egyhetes korukban, amikor egy föléjük hajló arccal találkozik, más, mint a fiúké. Míg a lánycsecsemő „letapogatja” az arc vonásait, addig a fiú arra reagál sokkal érzékenyebben, ami mozog. És mindez még akkor megfigyelhető, mielőtt a társadalom, a család befolyást gyakorolhatna rá. Kommunikációorientáltabbak a lányok, tárgyorientáltabbak a fiúk. A 7-8 éves gyerekek, ha együtt táboroznak, elkülönülnek a fiúk és lányok egymástól. Mert a lányok folyamatosan kommunikálnak, közösen mennek mindenhová, állandóan beszélgetnek. A fiúk viszont nem igénylik ezt a fajta állandó közösségi életformát, jól megvannak a játékaikkal. Amikor a csoportok kérdéseket tehettek fel egymásnak,

„Valamilyen szexuális magyarázatra számítottak, holott nyilvánvaló volt, hogy azért, mert ott jobban tudnak beszélgetni, kevésbé zavarják ott őket” – adta meg a választ Czire Szabolcs. A lányok már a korai kamaszkorban szeretik megbeszélni az érzelmeiket, a fiúk pedig inkább a sportról, játékról beszélgetnek. Míg egy kislány ringatja, babusgatja a babáját, a fiú szereti szétszerelni a játékát, megnézni, hogyan működik az.

„A párkapcsolatban a férfi első traumája az, hogy nem tudja szétszerelni a nőt, nem érti a jeleket, ami a nőnek viszont nagyon is egyértelmű” – tette hozzá a teológus, rámutatva arra is, hogy a nők inkább kivetítők, ami az érzelmeik kifejezését illeti, a férfiak viszont befele fordulnak, magukban tartják az érzelmeket. Egy nő, ha férfias, az nem baj, azt jellemként is elismeri a közösség, de egy férfi nem lehet nőies, mert az felróják neki.

A szerelem intenzitása ugyanis csak egy bizonyos ideig tart, a „rózsaszín felhő” elmúltával szenvedni fogunk. A második az, hogy a szerelemnek két szakasza van, ezt felismerni és megőrizni, kemény munkát igényel. Itt a „szeretetnyelvekről” beszélt a szakember: az elismerés, amelyre nagy szüksége van minden nőnek, a szívesség, az ajándékozás (nem óriási rózsacsokor, csak egy szál virág), az egymásra szánt minőségi idő, a testi érintés, bocsánatkérés, megbocsátás, a háztartási feladatok beosztása egyenlő módon, a pénzügyek közös kezelése. Ferenczi Enikő szerint a személyiség alapvetően meghatározza a viselkedést, abban nem szabad bízni, hogy sikerül megváltoztatni a házastársat. 

– teszi hozzá.