Grófi ruhában a várfalak között

Nem csupán anyanyelvükön köszönti a látogatókat, de az országról, annak földrajzi, vagy történelmi sajátosságairól is tud mondani egyet s mást – meséli Lőrinczi Zoltán turisztikai animátor.

Szerepvállalás a dobos mellett

A városnapokon, különböző fesztiválokon vagy hétvégeken Mária Terézia-korabeli grófi ruhát viselő férfi szívesen mesél hobbijáról, illetve a „grófi” történetéről. Megtudjuk, 2006 végén, 2007 elején olvasta, hogy szeretnék a várban felújítani a hagyományt és egy dobossal hirdetni az eseményeket.

– magyarázta az egykori dobos szerepét. A dobos mellé a segesvári polgármesteri hivatal egy alabárdost is keresett. „Jóformán azt sem tudtam, mi az az alabárdos, de érdekesnek tűnt, hát jelentkeztem. Annyi tudomásom volt, hogy az alabárd az valamilyen szúró-vágó, harci eszköz” – idézte fel a kezdeteket Lőrinczi, aki nem elégedett meg ezzel a szerepével, tovább szerette volna fejleszteni, hiszen ezt túl komolynak, mogorvának tartotta. Elhatározta, valamilyen vidámabb, rokonszenvesebb jelmezbe és figurába bújik, így lett belőle 18. századi osztrák gróf.

Grófi címet vásárolt a báró

„A történetemet szívesen elmesélem mindenkinek, akit érdekel. Román, magyar és angol nyelven szoktam ismertetni azt, hogy hogyan lettem gróf, miután báró voltam” – kezdi a sztorit a 18. századi osztrák grófi öltözéket viselő turisztikai animátor.

– teszi hozzá viccesen, majd érdeklődésünkre elmondja, hogy Mária Terézi fia, II. József 1780 és 1790 között uralkodott, és mivel nagyon kiürült a császári kincstár, elhatározta, hogy jó pénzért nemesi címeket osztogat azoknak, akik erre vágynak. „Báróként volt már egy kis megtakarított pénzem, ezért gondoltam, grófi rangra emelkedem és kifizettem azt az összeget, ami ezt lehetővé tette” – meséli, hogy hogyan lett graf Leopold von Kokeltal aus Schässburg, vagyis magyarul Küküllővölgyi Leopold gróf Segesvárról. Saját grófi ruháról is gondoskodott, és korabeli nemesi viseletek alapján egy helyi varrónővel megvarratta azt, még egy parókát is fel szokott tenni, hogy még jobban idézze azt a kort, amelyet képvisel a segesvári várfalak között.

Történelem, földrajz, nyelvek

„Mindig szerettem a földrajzot és a történelmet, ezért most ebben a viseletben némi történelem- és földrajz órákat tartok az érdeklődőknek” – mondja új foglalkozása, vagyis hobbija lényegét Lőrinczi Zoltán. Ez azt jelenti, hogy aki meg szeretne ismerkedni a múlttal, annak szívesen mesél Segesvár történetéről, akárcsak Erdélyről, vagy az egykori Osztrák Birodalomól, sőt még Európáról is. Erre folyamatosan készül, tanul, olvas, újabb és újabb történelmi tárgyú könyveket, folyóiratokat néz át, állandóan keresi az újabb és újabb tudományos közleményeket. Ahogy a földrajzi ismerteteit is rendszeresen bővíti.

– magyarázza a „gróf”, aki a könyvek, folyóiratok mellett nem szégyell a tanároktól, vagy a történészektől sem segítséget kérni. „Sok történelem tanár van, aki szívesen elmagyaráz valamit, amit nem ismerek, csak kérdeznem kell” – mondja Lőrinczi Zoltán, aki szenvedélyének tartja a turisztikai animátorságot, ami olyan számára, mint egy pszichoterápia, jó érzéssel, elégedettséggel tölti el, és szórakoztatja is ugyanakkor. Szeret ismerkedni, szeret az emberekkel beszélgetni, mesélni nekik mindarról, ami őt is érdekli.  

Néhány alkalommal Marosvásárhelyen is megfordult a segesvári turisztikai animátor, városnapokon a vár bejáratánál fogadta a közönséget. Ha hívják, szívesen jön, mondja.