Fenyvesi spa-élmények luxus árkategóriában, még medve nélkül

A wellness-központba belépve első pillantásra is az az érzése az embernek, hogy a tervezője a helyszín varázsára, a természeti adottságokra építette a gyógyfürdő kinézetét. S milyen jól tette! Szemet gyönyörködtető látvány a pihenőágyak mögött az örökzöld erdőrengeteg, de az itt-ott feltűnő kisebb vízesések is dobnak a látványon, a gyógyfürdő kialakításában is sok a fa, a kő, a padló is kőhatású, ami azért nem utolsó szempont csúszás szempontjából, sokkal biztonságosabb, mint az átlagos csempe, főleg, ha gyerekkel megy az ember. S ezt a helyet úgy tűnik, szeretik is a kisgyerekes családok.

A nagymedence a gyógyfürdő adatai szerint 29 Celsius-fokos, kellemes meleg, bár egy felnőtt embert nem lep el a víz szintje, úszásra mégis alkalmas, mivel elég nagy felületű. Gyerekek, felnőttek előszeretettel lubickolnak benne. Emellett két kisebb hidromasszázs-medencében lehet kényeztetni magunkat. Az egyik sós, a másik édesvizű. 

Van egy Kneipp váltófürdő névre keresztelt taposófürdő is, ennek lényege, hogy különböző felületeken, köveken, fán, apró kavicson kell aktívan lépdelni, előbb egy hideg, 14 fokos, majd egy meleg, 36 fokos vízben. Ezek folyamatos váltakozása állítólag jótékonyan hat fejfájás, migrén, vérkeringési problémák, visszerek esetében is, de valahogy ottlétünk alatt nem sok kezelésre szoruló felnőtt próbálgatta, inkább a gyerekek élvezték az apró kavicsok nyújtotta örömöket.

Ami a gyerekeket illeti, közvetlenül a pihenőágyak közelében található a kétszintes gyerekmedence, 31 fokos, igazán kellemesen meleg vízzel, s a medence közepén őket is szórakoztatja időnként egy-egy előtörő vízsugár. Az, hogy a pihenőágyak közelében van, külön jó pont, ugyanis a nagyobbacska gyerekeket akár pihenőágyról is szemmel lehet tartani.

Van még egy kisebb kültéri medence is, amelyben 24 fokos forrásvíz van a szálloda adatai szerint. Egy kellemesen meleg szeptemberi napon még sokan kipróbálták ezt is, volt, aki még sütkérezett is aztán a napon, de a többség inkább már a benti biztonságos meleget választotta. 

A wellnessrészleget erősíti még a sószoba, illetve a vizes és száraz szauna is. Utóbbi, igaz, nem tűnt elég forrónak a kipróbáláskor, ráadásul ilyenkor veszi észre az ember, hogy sokaknak hiányzik a szaunakultúrájuk: mert nem, általában nem álldogálunk nyitott szaunaajtóban és elmélkedünk azon, hogy bemenjünk vagy ne menjünk, s ha már bementünk, másfél perc múlva nem gondoljuk meg magunkat, hogy komótos kisétálás közepette ismét hűtsük az amúgy sem elég forró szaunát. Ilyen útbaigazításra, ajánlásra személyzetet amúgy nem nagyon kapni, nincs akitől megkérdezni, hogy akkor mit és hogyan érdemes kipróbálni, egy fürdőmester például elkélne, de ha baj lett volna, akkor sem igazán tudtunk volna szólni senkinek, és úgy általában mintha hiányos lenne a személyzet a wellnessközpontban: míg délelőtt még példás a tisztaság a mellékhelyiségekben, délutánra ez az érzése már eltűnik az embernek, igaz, olyankor már nehéz eldönteni, hogy a mosdóban a fürdőruháktól vizes-e minden, vagy esetleg más folyik a vécékagyló mellett.

Ugyanezt tapasztaltuk az amúgy kellemes hatású spa kávézónál is, bár általában sorok alakultak ki, hogy szomjukat oltsák az emberek, mégis többször megtörtént, hogy nem volt a bárpultnál senki hosszú időn keresztül. A kínálat amúgy inkább az italokra korlátozódik, miután a szálloda három étteremmel is rendelkezik, így a wellnessrészlegen inkább csak szomjukat oltják az emberek: a víz 5 lej volt, egy frappé 7 lejt kóstált, fagyizni is lehetett 5-6 lejért, de volt, aki például pezsgőt kortyolgatott a medencében. Mindezeket üveghatású műanyag poharakban lehet bevinni a medencék közé, ami azért mégiscsak ad némi eleganciát.

És igen, ha már ittunk, együnk is: amint már említettem, három étterme is van a szállodának, egy hagyományos, egy kísérleti és egy fine dining. S bár a reggeli benne van a szállóvendégeknek a szoba árában, és mindenki agyba-főbe dicséri is, amúgy à la carte lehet enni mindhárom helyen, s mindenütt igen magas árakkal. 

A hagyományosnak nevezettben is elég szűkös az étlap kínálata, de ezt manapság már nem illik felróni egyetlen valamire való helynek sem, ugyanis inkább legyen kevés a kínálat, de azt lehessen frissen és gyorsan feltálalni. Hát ez a Bálványos Resortban mikor megy, mikor nem. A hagyományos amúgy azt jelenti, hogy ha valaki spagettit keres vagy rántott húst, azt is megtalálja a marhapörkölt vagy Cézár-saláta mellett, de akad azért olyan étel is, ami mellé zöldborsópüré dukál, ami azért már nem mindennapi. Főételt amúgy 30, vagy inkább 40 lej alatt nemigen talál az ember, a savanyúságért is elkérnek 10 lejt, míg a desszertnek szolgáló túrófánk például 22 lejt kóstál. Jól meg kell gondolja tehát az ember, hogy mit és mennyiért. Az árakat láthatóan nyugati pénztárcákhoz méretezték, ehhez képest az adagok nagyon érdekesen alakultak, míg egy gyerekmenünek szánt „laskaféle” egy felnőtt ember gyomortartalmát is bőven kitölthette volna, vagy a marhapörkölt adagjára sem volt panasz, volt, aki azért rendelt desszertet, mert a konfitált kacsacombjával és a mellé felszolgált párolt lilakáposztával bizony nem lakott jól.

A kísérleti jellegű étteremben már különlegesebb alapanyagokat találni, sok a kacsából készült étel, de vadhús is szerepel a menün. Néhány leves, néhány főétel, saláta a választék itt is, az árak pedig hasonlóan alakulnak: a kacshúsleves 23 lej, a szarvaspörkölt 45, az oldalasért krumplival 40 lejt kérnek el. Mindkét helyszínen tapasztaltuk, ami Romániában azért nem megszokott, hogy a borravalóval nem kell törődni, ugyanis a 10 százalékos szervízdíjat eleve felszámolják, s ott találjuk a számlán. A harmadik étteremben fine dining menüt találtunk volna, mivel azonban nem éppen  gasztrószakértőként erről csak annyit tudtunk, hogy a tányérunkon lesz valami, ami kicsi és meghatározhatatlan, nem mertük kipróbálni. Inkább mentünk a biztosra. Főleg gyerekkel és a tapasztalt árak mellett.

És akkor a medvekérdés. Bár a wellness-központban nyilván nem kell tartani nagyvaddal való találkozástól, van, aki már az odaúton találkozik egyet a medvével, a Szent Anna-tavat körülvevő erdőkben ugyanis sok él, és bizony gyakori vendég még a szálloda környékén is. Erre úton-útfélen figyelmeztető táblák hívják fel a figyelmet, a szálloda mellett található állatokat pedig villanypásztorral védik. Nekünk medvés találkozásban nem volt részünk, pedig ottlétünk alatt néhányan esti medvelesre is elmentek, nem sok sikerrel, de a szálloda melletti kalandparkban már 16 óra után szedelőzködik a személyzet, mondván, hogy nemsokára megjelennek a medvék is. Amúgy az ottaniak nem riadnak meg a medvék látványának gondolatától, mint mondják, élelmet keresnek, a kukákat ürítgetik, én azonban nem vágyom effajta kalandos találkozásokra. S mivel mi nem láttunk egyetlen példányt sem, pedig a társaságunkban volt, aki kifejezetten készült erre, nagyon vicces volt, hogy ottlétünk után pár nappal arról szólt a sajtó és a közösségi oldal, hogy négy medve járt a Bálványosi Resortnál, s nem ám csak a szálló környékén, az nem lett volna szenzáció, de bementek a hotel konyhájába és az élelmiszerraktárba is. A wellness-központot legalább kihagyták, így arról csak mi mesélhettünk.