
Száraz, hűvös helyen hetekig eláll a keksz
Fotó: Leopod Erika
Genetikai örökségünk a félelem az úton való éhenhalástól. A világ lakosainak elég nagy százaléka mesélhet olyan ősökről, sőt rokonokról, akik erőszakos vagy önként vállalt vándorlás közben haltak éhen. A Székelyhon napilap szerdai Erdélyi Gasztró mellékletében néhány tippet kaphat az olvasó, hogy mit is vihet magával, ha útra kel.
2020. február 19., 12:272020. február 19., 12:27
2020. február 19., 12:292020. február 19., 12:29
Hiába lehet már mindent kapni, a vérünkben van, hogy ha útra kelünk, ennivalót kell vinnünk magunkkal. Kell az autóban, vonaton, repülőn, még akkor is, ha nem a világ végére megyünk. Meg kell az ottlétre is, hátha olyan helyzetbe kerülünk, amikor jól jön az otthoni, mondjuk a horvát tengerparton nem jutunk élelmiszerhez, vagy valamelyik európai nagyvárosban maradunk éhesen. Életszerűnek tűnik nyilván, de az ősi félelem felülírja a racionalitást.
Két olyan receptet is talál az olvasó az Erdélyi Gasztró mellékletben, melyek akkor is jól jönnek, ha csak egynapos kirándulásra indulunk, sőt akkor is, ha csak a kertben partizunk. Viszonylag hamar elkészülnek, majdnem egészségesek, és vészhelyzet – azaz hirtelen éhenhalásos tünetek – esetén egy-két darab is életmentő tud lenni.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!