
Krasznai fóliaház. A paradicsomprogramba többen bekapcsolódtak
Fotó: Makkay József
A szebb időket megélt szilágysági zöldségtermesztés hanyatlásának több oka van. A nagy üzetláncok nem a környékről vásárolják fel terményeiket, a gazdák pedig egyre kevesebb zöldséget tudnak eladni a viszonteladók által uralt piacokon. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványának munkatársa krasznai zöldségtermesztő gazdáknál járt.
2020. szeptember 23., 11:552020. szeptember 23., 11:55
Hozzávetőleg 2010-ig a szilágysági Zilahon egymást érték az apró élelmiszerüzletek, pezsgett a zöldségpiac, a környező magyar falvak gazdái jól megéltek a szabadföldi és a fólia alatti zöldségtermesztésből. A nagy változást a multinacionális üzletláncok megjelenése hozta, ami sorra megszüntette az apró boltokat, és töredékére csökkentette a termelői piacok forgalmát.
az észak-erdélyi megyék közül a legtöbbet talán a Szilágyságban.
Szilágy megye egyik legnagyobb magyar faluja, Kraszna is megsínylette a mezőgazdasági termelés szabadesését. Az 1600 házszámot és mintegy 3800 lelket számláló magyar közösségből jó esetben 10 család él meg főállásban zöldségtermesztésből. „Nyilván önellátásként vagy keresetkiegészítő foglalkozásként sokkal többen foglalkoznak zöldségtermesztéssel, de a többség valamilyen munkahely mellett művel pár ár földet ” – magyarázza Pap Miklós, aki 21 éve kertészkedik feleségével főállásban.
A zöldségpiac forgalmának visszaesése mellett nagy gondot okoz az is, hogy egyre több a viszonteladó, akik esetenként olyan árukat kínálnak szilágysági zöldségként, ami lehet, hogy éppen Törökországból származik.
Minderről bővebben az Erdélyi Gasztró szeptember 23-ai lapszámában olvashatnak.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!