Egy korszak vége: viszlát, hívásrögzítés!

Március elején elérkeztünk oda, hogy ugyanez az alaphelyzet immár az Androidnál is. De persze azért nem ennyire egyszerű a helyzet.

Azok a felhasználók ugyanis, akik Android 8-al vagy ennél is korábbi operációs rendszerrel rendelkeznek, nem kell teljesen lemondjanak a hívásrögzítés lehetőségéről:

A felhasználó azonban megteheti, hogy a hívás befejezése után elnevezi az elkészült hangfájlt mondjuk a beszélgetőpartnerről, vagy egyes appoknál hozzárendelhet manuálisan egy névjegyet a beszélgetéshez.

De legalább megmaradt a rögzítés lehetősége. Az Android 9-es telefonokat használókat már a lehetőségtől is megfosztották, méghozzá olyan cinikus módon, hogy az embernek még a haja szála is égnek áll:

Gondolhatja az ember, hogy legalább dokumentálásra kerül, hogy ő nem mondott valami hülyeséget vagy olyat, amit később a szemére vetnének, de mivel az app nem fér hozzá a névjegyekhez, sőt, még a beszélgetőtárs telefonszámát sem rögzíti, beazonosíthatatlanná válik, hogy épp kinek nem mondtam hülyeséget vagy valami problémásat, így

Egy kis számítástechnikai ismerettel vagy ezt helyettesítő pénzzel viszont kerülnek más eszközök: például a telefon root-olása vagy egy külső eszköz használata. A kialakult helyzet azért is bosszantó, mert lennének más módszerek, amivel GDPR-kompatibilissé lehetne tenni a hívásrögzítést, hiszen a szabályzat nem azt írja elő, hogy ne lehessen egyáltalán rögzíteni, hanem azt, hogy a beszélgető felek tudta és beleegyezése nélkül ne lehessen.

Vagy egy olyat, amelyik valamelyik számbillentyű megnyomásától teszi függővé a beleegyezésünket, ezáltal ez is rögzítve lenne. Arra is nyílna lehetőség, hogy ne induljon automatikusan a hívásrögzítés, de ha szükségét érezzük, tudjuk elindítani, és akkor kelljen ebbe valamilyen módon beleegyezzünk.

Bármelyik megoldás jobb lenne, mint ez: a nevünkben, megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül kivesznek a kezünkből egy potenciálisan a védelmünket szolgáló eszközt, és nem adnak helyette mást.

Legalábbis egyelőre.