
Nagy Kata mindig is egyedit szeretett volna alkotni
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Különleges technikával készít meseszép ékszereket, kiegészítőket a Gyergyószentmiklóson élő Nagy Kata. Egyedi, műgyanta ékszerei a természet szépségét örökítik meg igen látványosan.
2020. szeptember 02., 18:192020. szeptember 02., 18:19
„Most már gyergyói vagyok, de nem az voltam” – mondja nevetve az aradi származású Nagy Kata, aki nyolc év londoni tartózkodás után tért vissza tavaly az országba, pontosabban párja szülővárosába, Gyergyószentmiklósra. Már kislánykorában is előszeretettel kézműveskedett, az alkotás mindig is közel állt hozzá – meséli nevetve – az egyetemi évei alatt is szobáról szobára járva árulta a kis gyantafigurákat plusz jövedelemre téve szert ezáltal.
Néhány évvel ezelőtt aztán próbálkozott a gyöngyfűzéssel, barátainak, illetve saját használatra készültek az ékszerek, de folyamatosan az foglalkoztatta, hogy valami egyedit kellene alkotnia.
Kísérletezni kezdtem, ami elég sokáig eltartott, de most már úgy érzem, hogy jó irányba haladok” – meséli. Kata virágokkal, levelekkel, magokkal, zöldségekkel és gyümölcsökkel, azaz a természet kincseivel dolgozik, egy-egy nyakláncban vagy fülbevalóban annyira élethű a becsempészett virágszirom, hogy nem is gondolnánk ez előre van szárítva.
„Többnyire virágokat, leveleket, magokat, olykor még fakérget is használok, bármit, ami a természettel kapcsolatos. A folyékony állagú műgyantát formába öntöm, ebbe rakom bele például a virágokat, és ez így dermed meg, majd következik a csiszolás, polírozás, és megkapja végső formáját. A műgyanta kristálytiszta, áttetsző és ultra erős tartást ad az ékszereknek. Nem törékeny, bőrbarát, UV álló, így nem sárgul, szépséges áttetsző fénye örök életű, sőt gyermekek is viselhetik” – vezet be a műgyanta ékszerek készítésének rejtelmeibe.
Nyilván még mielőtt megcsodálnánk a műgyanta ékszerekben a virágszirmokat, magokat, leveleket, ezeket a díszítő elemeket elő kell készíteni. „Hosszadalmas folyamat volt, amíg megtanultam, hogyan kell megfelelőképpen szárítani a virágokat, gyerekkoromban én is betettem egy könyvbe egy szál virágot és préseltem, szárítottam, de itt most többre van szükség, ez a technika nem megy, mert megfakul a színe, sőt meg is penészedhet, ha kicsit vastagabb a virág. Megvan a technikája annak, hogy hogyan tud gyorsan száradni úgy, hogy megőrizze a színét is. Szilikagéllel kell szárítani, ennek nagyon nagy a nedvszívó képessége, a leggyakrabban használt szárító szer. Segítségével a virág viszonylag hamar kiszárad, és megőrzi színét, formáját. Persze ez sem ment egyik napról a másikra, ki kellett kísérletezni” – magyarázza.
Készülnek a műgyanta ékszerek
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Kata különleges, mondhatni merész nevet választott műgyanta ékszereinek, maga is elismeri, megosztó, de számára az adott szó jelentésén túl az is fontos volt, hogy magyar, román illetve angol környezetben is könnyen kiejthető, érthető legyen. „Sokat keresgéltem, és engem megfogott a delirium szó. Mindhárom nyelven ugyanazt jelenti és ugyanúgy írják. Jelentése önkívületi állapot, persze tudatában vagyok annak, hogy negatív jelentéssel bíró szó, de az én értelmezésében kerülhetünk delíriumi állapotban a természet szépségétől is, amikor meglátunk egy csodálatos tájat vagy egy szép virágot” – ad magyarázatot.
Meséli, sokat szokott kirándulni, szereti a természet közelségét, nevetve jegyzi meg, sosem indul el egy könyv vagy kis doboz nélkül, amibe gyűjtheti a „kincseket”, hiszen ha leszakít egy virágot, arról azonnal gondoskodni kell, hogy amíg dolgozni nem kezd vele, ne sérüljön.
„Mindenki rám vár, amíg gondosan dobozba teszem, s csak utána mehetünk tovább. Sokszor magam sem tudom, milyen virágokat gyűjtök, de megfog a szépségük.
Londonban nagyon sok a park, szerettem parkba járni, az megnyugtatott. Én tulajdonképpen a természet szépségére, erejére szeretném felhívni a figyelmet az ékszerekkel” – fűzi hozzá.
Mint ahogy nincs két egyforma virág, úgy Kata sem tud készíteni két egyforma ékszert, és ez motiváló is számára, hiszen minden egyes darab más, „páratlan és megismételhetetlen, akárcsak a természet csodálatos elemei”.
És így néznek ki az alkotások, természetesen mutatunk belőlük egy csokorral alább: hát nem csodálatosak?
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Fotó: Nagy Kata személyes archívuma
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!