Egy cseppnyi természet gyantába zárva

Kísérletezni kezdtem, ami elég sokáig eltartott, de most már úgy érzem, hogy jó irányba haladok” – meséli. Kata virágokkal, levelekkel, magokkal, zöldségekkel és gyümölcsökkel, azaz a természet kincseivel dolgozik, egy-egy nyakláncban vagy fülbevalóban annyira élethű a becsempészett virágszirom, hogy nem is gondolnánk ez előre van szárítva.

Hogyan készül?

„Többnyire virágokat, leveleket, magokat, olykor még fakérget is használok, bármit, ami a természettel kapcsolatos. A folyékony állagú műgyantát formába öntöm, ebbe rakom bele például a virágokat, és ez így dermed meg, majd következik a csiszolás, polírozás, és megkapja végső formáját. A műgyanta kristálytiszta, áttetsző és ultra erős tartást ad az ékszereknek. Nem törékeny, bőrbarát, UV álló, így nem sárgul, szépséges áttetsző fénye örök életű, sőt gyermekek is viselhetik” – vezet be a műgyanta ékszerek készítésének rejtelmeibe.

Nyilván még mielőtt megcsodálnánk a műgyanta ékszerekben a virágszirmokat, magokat, leveleket, ezeket a díszítő elemeket elő kell készíteni. „Hosszadalmas folyamat volt, amíg megtanultam, hogyan kell megfelelőképpen szárítani a virágokat, gyerekkoromban én is betettem egy könyvbe egy szál virágot és préseltem, szárítottam, de itt most többre van szükség, ez a technika nem megy, mert megfakul a színe, sőt meg is penészedhet, ha kicsit vastagabb a virág. Megvan a technikája annak, hogy hogyan tud gyorsan száradni úgy, hogy megőrizze a színét is. Szilikagéllel kell szárítani, ennek nagyon nagy a nedvszívó képessége, a leggyakrabban használt szárító szer. Segítségével a virág viszonylag hamar kiszárad, és megőrzi színét, formáját. Persze ez sem ment egyik napról a másikra, ki kellett kísérletezni” – magyarázza.

Londonban nagyon sok a park, szerettem parkba járni, az megnyugtatott. Én tulajdonképpen a természet szépségére, erejére szeretném felhívni a figyelmet az ékszerekkel” – fűzi hozzá.

Mint ahogy nincs két egyforma virág, úgy Kata sem tud készíteni két egyforma ékszert, és ez motiváló is számára, hiszen minden egyes darab más, „páratlan és megismételhetetlen, akárcsak a természet csodálatos elemei”.

És így néznek ki az alkotások, természetesen mutatunk belőlük egy csokorral alább: hát nem csodálatosak?