Miközben mandulát darál, datolyát aprít, csokit olvaszt, lelki szemei előtt saját cukrászdáját látja, amint egy asztal mellett kávét kortyolgat, és egy szelet tortát csemegézik. De nem akármilyen ez a torta. Cukor nélküli, nyers vegán, és ami a legfontosabb, saját készítésű. András Zsuzsa Rózsa hobbijáról és álmairól mesélt.
2021. december 06., 17:582021. december 06., 17:58
2021. december 06., 18:232021. december 06., 18:23
András Zsuzsa Rózsa, a mindig mosolygós óvónő. Megédesíti az életet
Fotó: Veres Nándor
Miközben mandulát darál, datolyát aprít, csokit olvaszt, lelki szemei előtt saját cukrászdáját látja, amint egy asztal mellett kávét kortyolgat, és egy szelet tortát csemegézik. De nem akármilyen ez a torta. Cukor nélküli, nyers vegán, és ami a legfontosabb, saját készítésű. András Zsuzsa Rózsa hobbijáról és álmairól mesélt.
2021. december 06., 17:582021. december 06., 17:58
2021. december 06., 18:232021. december 06., 18:23
András Zsuzsa Rózsa, a mindig mosolygós óvónő. Megédesíti az életet
Fotó: Veres Nándor
Nem, ha akarok sem tudnék ellenállni annak, ami az asztalon fogad. A kis bambusztálból „felém kacsingat” a mandulás köntösbe bújtatott
amelynek a fő összetevője, az aszalt szilva rumban fürdőzött egy egész éjszakán át. És én még így is tudok kedvencet választani, az ízes élet nevű golyóban benne van minden, amit a neve sejtet. Dió, magkeverék, datolya, aszalt áfonya, lekvár, kókuszolaj, étcsokoládé. Egy csoda.
András Zsuzsa Rózsa konyhájában beszélgetünk, kóstolgatunk, és hamar kiderül az is, hogy beszélgetőpartnerem a csodaszép és nem mindennapi Rózsa nevet használja, persze ennek is megvan a története.
Néhány évvel ezelőtt viszont, amikor Csíkszeredába költöztem, az akkori munkahelyemen, az Aranyalma Napköziben a közvetlen kolléganőmet is Zsuzsának hívták, így engem Rózsának kezdtek szólítani. Immár Rózsának szólít mindenki, én pedig meg is szoktam” – meséli az elbűvölő mosolyú Rózsa.
Innen indulunk...
Fotó: Veres Nándor
Három évet tanult Kolozsváron, óvónőként került Csíkszeredába, immár öt éve él ebben a városban, igaz, egy ideje eltávolodott a kis óvodások világától. „Nagyon megszerettem a várost, noha sokat ijesztgettek, hogy ködös, hideg, de ennek ellenére nekem pozitív élményeim vannak” – fűzi hozzá. De miért is beszélgetek egy óvónővel a cukor nélküli desszertekről? Mert ő készíti.
...és íme a végeredmény
Fotó: Veres Nándor
„Hízékony típus vagyok, nem ehetek meg bármikor bármit, mert nagyon hamar felszaladnak a plusz kilók. Középiskolában kezdtem jobban figyelni arra, hogy mit eszek, akkor jöttek a diéták, fogyókúrák az édességek kiiktatásával. Ez utóbbi ment a legnehezebben, szinte lehetetlen volt, mert nagyon szeretem az édességeket. Ezért kezdtem kutakodni, hogy milyen alternatíváim lehetnének, hogy ne is kelljen lemondani az édességről, de ne is hizlaljon. A kereskedelemből sok terméket megkóstoltam, de nem azt az élményt kaptam, amire vágytam. Tavaly kezdtem utánaolvasgatni, hogy különböző hozzávalókat, így a cukrot, a lisztet mivel lehetne helyettesíteni, s így fedeztem fel a nyers vegán édességeket. Ekkor jöttem rá, hogy
– meséli Rózsa.
Ha szabadideje engedi, bonbonokat, kekszeket, tortákat készít. Az alap – magyarázza – a különböző aszalt gyümölcsök, ezek közül is elsősorban a datolya, és ehhez kerül esetenként áfonya, szilva.
Aztán az aszalványok mellé kerülnek magvak – dió, mandula, kesudió –, majd kókuszolaj, esetenként növényi tej. „A datolya annyira édes, hogy nincs is szükség hozzáadott cukorra ahhoz, hogy édes legyen a desszert. De mindamellett, hogy cukormentes, lisztmentes is, hiszen mandulalisztet vagy kókuszlisztet használok, és igazából laktózmentes is, mert például a kekszekbe kókusz- vagy mandulatej kerül. Sőt tojásmentes, mert a tojást szükség esetén lenmagtojással lehet kiváltani” – részletezi. Nagyon sok receptet elolvasott, kipróbált, összegyűjtött, így mára már megvan az a néhány alaprecept, amivel dolgozik, ezeknek pedig az a lényege, hogy „mindig kerül bele egy kis csavar”. Merészen bánik fűszerekkel, előszeretettel használja a fahéjat, a szerecsendiót, egyik kedvence a matcha por. Személyes kedvence – árulja el – a nyarat idéző citromos chia-magos sajttorta, valamint a kakaós kendermagos golyó.
Új hobbiját eleinte furcsállotta a család – jegyzi meg –, de most már mindenki előszeretettel fogyasztja az általa készített finomságokat. „Már sokan kóstolták a baráti körben, a rokonságban, és mindenkinek ízlik. Amikor elkezdtem próbálgatni, a szüleim voltak a főkóstolók, a visszajelzéseik pedig nagyon motiválóak voltak. Ha belegondolok, igazából én mindig szerettem sütni, a nagymamámnak mindig segítettem, lehet, innen hozom magammal a sütés iránti érdeklődésemet, szeretetemet.
– álmodozik. Ha nem is naponta, de heti több alkalommal munkához lát – párja elégedett is, hiszen most ő került a főkóstoló szerepébe –, nagyon szeret kísérletezni. De – nyugtat meg – nem annyira elkötelezettje a saját készítésű cukormentes édességeknek, hogy ha odahaza finom, hagyományos házi süteménnyel várják, ne enne belőle.
Tessék, csak tessék. Egészséges és finom!
Fotó: Veres Nándor
Közben munkához is lát, a kedvünkért mandulás golyót készít, ennek összetevője a mandula, a datolya, az áfonya, a zabpehely, a vanília esszencia, az olvasztott csokoládé, díszítésként pedig egy kis matcha port használ. Kattog a fényképezőgép, közben Rózsa ledarálja a mandulát, az apróra vágott datolyát, a zabpehelyt. Ehhez a darált keverékhez kerül egy jó marék áfonya, majd ízesíti fahéjjal és vaníliaesszenciával. Darál, aprít, ízesít, és készen is áll a massza, hogy golyókat formázzon belőle.
A kis golyók pedig rövid időre hűvösre kerülnek, ez alatt csokoládét olvaszt, majd a golyókat az olvasztott csokiba forgatja vagy rájuk csorgatja azt. Egy utolsó mozzanatként finom mozdulattal matcha porral szórja meg. Fogyasztás előtt nem árt, ha időt hagyunk, hogy kicsit összeérjenek az ízek – mondja –, de ki tudja ezt kivárni?
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!