Csicsón keresztül a világból. Képeslapok Járyéknak, szeretettel

– meséli lelkesen Katalin.

Felelevenítjük azokat az időket is, amikor elég sűrűn küldözgettünk mindannyian képeslapot a rokonoknak, ismerősöknek az ünnepek alkalmából, és ugyanígy kaptunk is. „Ma már sokszor arra sem méltatjuk ezeket az ismerősöket, akiknek annak idején küldözgettünk, hogy bár egy e-mailt írjunk. Érdekes módon abból az időből nincs képeslapunk, ez a gyűjtemény akkor kezdett kialakulni, miután kuriózum kezdett lenni a képeslapküldés, és akkortól lett értéke számunkra is” – mutat rá László.

Egyre több képeslap kerül elő abból a bizonyos dobozból, van, amelyiket ’98-ban küldték a román tengerpartról, és van, amelyiken postai pecsét sincs, nem is tudják, hogyan jutott el hozzájuk. Azt is nyomon tudják követni a lapok alapján, hogy mikor hol laktak. „Körbelaktuk a várost annak idején. Például ez még egyetemista korunkból van” – mutat egy lapot Katalin. „A kétezres évek elején indult be az, hogy egyre többen kezdtek járni külföldre nyaralni. Van olyan lapunk, amelyet 2002-ben küldtek a barátaink a nászútjukról, már felkérésre. Ugyanakkor van egy barátnőm, aki a kétezres évek elején sok országba látogatott el, tőle külön sorozatunk van. Először Angliába ment, onnan Amerikába, Ázsiába, és mindenhonnan küldött képeslapot” – mutatta sorra a nekik címzett lapokat Katalin. Hozzátette, mindez a nagyvilágot belopta a házukba, ugyanakkor nagyon személyes is.

László úgy véli, az a képeslap, amelyiken rajta van a postai bélyeg és pecsét, és megjárta a hagyományos posta útját, sokkal értékesebb, mint amit akkor vásároltak, amikor ők maguk is utaztak, és hazahoztak. Olyan is akad szép számmal, de azokat külön tárolják.

„Vannak olyan ismerőseink, akik tudják, ha valamilyen egzotikus helyre mennek, akkor kell küldjenek képeslapot nekünk. Azt is meg lehet figyelni, hogy adott években melyek voltak a felkapottabb turisztikai célpontok. Hat-nyolc évvel ezelőtt rengeteg képeslapot kaptunk Bulgáriából, mert az lett egy közeli, elérhető nyaralási célpont. Szeretem az olyan különleges helyekről kapott lapokat is, mint például amilyent a sógornőm küldött Harkányfürdőről. Ez egy Pécs mellett található fürdő, a sógornőm kiment oda egy szerda délután, és eszébe jutott, hogy küldjön egy lapot nekünk. Tehát nem feltétlenül kell egy helynek nagyon távolinak, egzotikusnak lennie, ha például kimegy valaki a lakóhelyéhez közeli strandra, és onnan küld egy lapot, annak is ugyanolyan értéke van számunkra” – mesélte Kati.

„Egyik komám sportot űz abból, hogy minél egyszerűbben címezze meg. Látszik a lapon, hogy a postás még kiegészítésképpen ráírta, hogy Văcărești, de se megye, se ország, se házszám nincs feltüntetve rajta, mégis megkaptuk” – mutatja a lapot Laci.

Indonézia, Sri Lanka, Japán, New York, Bécs, London, Görögország, Vatikán, Budapest, Ljubljana, Torontó, Ausztrália, Potyond stb. – mutatják sorra a lapokat. Az a közös bennük, hogy mindeniket nekik címezték, és mindeniken rajta van a csicsói elosztó pecsétje. „Minden út Csicsóba vezet” – jegyzi meg viccesen Laci. És hogy honnan nem érkezett, de szívesen fogadnák onnan? Dél-Amerika – vágja rá László.

És akkor ott van egy képeslap, azt megfogod és elolvasod. Tudod, hogy miközben megírta, miközben elment a postára, rád gondolt. Ez a hozzáadott érték, és ettől már kicsit több lesz, mint »csak egy élettelen tárgy«” – magyarázza Katalin.