Bürger Albert és „aranykakasos” háza: nagytőkésélet Marosvásárhelyen

Potenciális járványgócpont lett, ezért nem ártana a vendégfogadót a városiasodás érdekében felszámolni – hangzott el 1895-ben. Mindez oda vezetett, hogy 1895–1896 között a város eladta a vendégfogadót Bürger Albertnek, akinek az üzlet igencsak kapóra jöhetett, hiszen a saroktelek közvetlenül a gyára mellett helyezkedett el.

Serfőzés Vásárhelyen

De ki volt Bürger Albert, s mit keresett ott a sörgyár? Az előzmények visszanyúlnak a 19. század középére: állítólag már az 1850-as években létezett egy kisebb kapacitású sörfőzde a Maros túloldalán, ezt vásárolta meg egy Kraft Károly nevű vállalkozó a század derekán, s átköltöztette a Maros másik partjára. Bizonyos mértékben modernizálta, ipari szintre emelte a termelést, s a majdani Bürger-házzal szomszédos telken működtette sörgyárát, ám csődbe ment.

Az első világháborúig, majd egészen az 1929-es gazdasági világválságig a Bürger-féle sörgyár egy folyamatos sikertörténet, gyártókapacitása a folyamatos beruházásoknak köszönhetően folyamatosan növekedett, 1928-ban már 150 ezer hektolitert említenek.

Bürger, a tipikus nagytőkés

Bürger Albert az a fajta gyáros volt, aki próbált odafigyelni az embereire, ám ha érdeke úgy kívánta, el tudta gáncsolni a különböző munkásmozgalmakat: erre is vannak utalások a korabeli sajtóban.

Az 1890-es években már tulajdonában volt egy hatalmas nyári kert az Erzsébet-ligetben, egy, főként nyári kertként üzemelő kocsma a Kossuth Lajos utcában, a mai útlevélosztály közelében, megvásárolta a mai Forradalom utca elején található Méder szállodát, amit igényes vendéglővé alakíttatott át. A kor egyik fontos vendéglátóipari egységének számító Székely Kioszkot is ő építtette az akkori katonai hadapródiskolával, a mai orvosi egyetemmel szemben – most óvoda működik az egykor szecessziós épületben.

ami a jelek szerint barna sör lehetett, állítólag még a külföldről idetévedt „sörszakértők” is dicsérték. A gyár termékeit egész Erdélyben, de még a Királyhágón túl is fogyasztották.

A politikus Bürger

Nem csak a gazdasági életben volt azonban tevékeny Bürger Albert: a közéletben, a politikában is fontos szerepet töltött be. Már a városba kerülését követően tagja lett a törvényhatósági bizottságnak mint a legnagyobb adófizetők egyike. Nem maradt ki a nagypolitikából sem, tagja volt a Szabadelvű Pártnak majd a Nemzeti Munkapártnak. Politikai karrierje a két világháború közötti időszakban is folytatódott, nem utasította el a Román Liberális Pártnak az ajánlatát sem, 1927-től liberális színekben volt egy parlamenti cikluson keresztül szenátor.

ehhez képest az utána következő második legnagyobb adófizető 7682 forintot rótt le.

A nem túl boldog végjáték

Ennek ellenére Bürger Albert története nem zárult happy enddel: kitört a világválság, ami megpecsételte a sorsát. A harmincas években már egyre nehezebben ment a sörgyárnak, el kellett adni belőle részeket, 1936-37 körül pedig már teljesen meg kellett válnia: egy részét a Dreher-Haggenmacher vállalat vásárolta meg. Maga Bürger Albert is nagyjából ezzel a folyamattal párhuzamosan ment tönkre, s 1937-ben meghalt. Két fia volt, Dezső és György.

s a „rossz nyelvek” szerint ez is közrejátszhatott abban, hogy ez a gazdasági birodalom nem élte túl a harmincas éveket. Bürger Dezsőt zsidó származása miatt 1944-ben deportálták, itt veszítette életét, annak Ferenc nevű fia a visszaemlékezések alapján emigrált. Bürger György történetéről nincsenek adatok.

A Bürger-ház építése

Bürger Albert a már akkor impozánsnak számító épületet a sörgyárával szomszédos, a várostól megvásárolt telken 1897-től kezdődően kezdte el építtetni. A forrásokból egyértelmű, hogy eredetileg ezt Bürger saját lakóházának szánta, tehát a sörgyárnak ekkor még nem volt része. Azt is tudni lehet, hogy a ház megépülése előtt, az 1880-as években Bürger Albert egy, a sörgyár területén található, kisebb épületben élt: az egyre inkább gyarapodó vagyon ellenére puritán körülmények között.

Abban az időben különösen szerették ezeket Vásárhelyen, később már szinte közhellyé váltak, de ekkor még újszerűnek hatottak. Az építész a rendelkezésre álló beépítetlen területen akadálytalanul meg tudott nyilvánulni, mozgalmas és jól sikerült tömegkompozíciót alkalmazhatott.

az akkoriban újdonságnak számító grillcsirkétől elkezdve a különböző csirkemáj-különlegességekig.

a hátsó udvarra vezető lépcsők ekkor készültek, a kerthelyiség kiszolgálását voltak hivatottak elősegíteni. A ház mögötti nagy terasz is ennek az időszaknak a hozadéka.

Vadkapitalizmus, romlás, remény

Orbán János a kilencvenes években kisgyerekként még járt bent az Aranykakasban.

– poénkodott a történész, de emlékszik még az elegáns szalonokra és pincérekre. A ház a 2000-es évek elejére a Romarta SA nevű cég tulajdonába került – azt a történész szerint már a jövő kutatói fogják kideríteni, hogy milyen úton-módon. Ez a cég birtokolta évekig a házat, de semmit nem fektetett bele, így az épület teljesen elhanyagolódott, az utóbbi években pedig egyre jobban romlott az állapota.

Ezzel szembesülve a lendülete mintha leállt volna, de ennek ellenére jó esély van arra, hogy mégiscsak újjászületik nemsokára Marosvásárhely eme emblematikus épülete, amelynek udvara a tulajdonosváltást követően évente helyet ad a Szféra elnevezésű összművészeti fesztiválnak – s ilyenkor már újra élettel telik meg Marosvásárhely egykori legbefolyásosabb polgárának, Bürger Albertnek a hajléka.