Bulitéma? Természetesen nyolcvanas, kilencvenes évek!

Divat volt a levéltáska, általában hosszú füllel, amely sokszor méretes aranyláncból állt, és amelyet félvállon viseltek.

„Gyakran hordtak a nők szoknyát, lényegesen többször, mint most mi. Az elegáns hossz az a lábközépig érő, az ún. midihossz volt, laza szabással. A szoknyanadrág szintén helyet kapott a divatban, ez lehetett háromnegyedes, láttatva a bokát és hangsúlyt adva a cipőnek. A rakott szoknya szintén dívott, télen vastagabb szövetből, nyáron vékonyabb, selymes tapintású anyagokból. Fontos részlet az anyaghasználat, mivel divat lett a műszál, így az ingek, blúzok sok esetben enyhén fényes, selymes tapintású anyagokból készültek, így ha még a nagy aranygombokat is elképzeljük, máris érthető a csillogó elegancia fogalma, ami a hétköznapokra is jellemző volt. Nem beszélve a bundák és a szőrmék diadaláról.”

Ha a Kaliforniába jöttem című filmre vagy a jól ismert Merlose Place-re, a Jóbarátokra, vagy akár egy Michael Jackson-klipre gondolok, akkor rögtön az elengedhetetlen haspóló villan be farmerrel. A farmernadrág nagyon alap volt, a magas derekú, bővebb csípőjű és lefelé szűkülő fazon. Egy jó kis farmer egy rikító színű – ha lehet neonzöld vagy pink – haspólóval mindent vitt.”

Elengedhetetlen kiegészítő volt az egybetalpú, magasított cipő, vagy szandi, az a bizonyos holdjáró. Farmerdzseki vagy színes bőrkabát és nagy karkötők kellettek még az igazán trendi összképhez – magyarázta a divattervező. Ebben az időszakban jelentek meg a szűk, testre szabott elasztikus bodyk, amelyek azért voltak fontos elemei a kor divatjának, mert egy bizonyos fajta újítás jellemzője. Ezt a sportruházatból vettük át, és ez főként annak köszönhető, hogy Amerikában elindult az aerobikmozgalom, amely a nők testmozgásaként meghódította a világot. Gondoljunk csak egy türkiz strecsnadrágra és egy pink bodys outhfitre – azt hiszem, elengedhetetlen jellemzője a kornak, akárcsak a fejpánt. Ez már a nyolcvanas években hódító útjára indult, és a kilencvenes években már az utcai, hétköznapi viseletben is ott találjuk. A másik fontos elem a szabadidőruha, a tipikus füss anyagból készült cipzáras felső és nadrág kombináció, általában erőteljes tűrkizkék árnyalatokkal. Divat volt a tréning és a tornacipő, nem csak edzéshez – vázolta a divattervező.

A nyolcvanas évek divatja kissé kevésbé csillogva – inkább az összejövetelek, ünnepi alkalmak jellemzője volt a csili-vili összhatás – de a vonalvezetések és alapjellemzők hangsúlyosan jelen voltak az erdélyi nők darabjaiban is. Nehezen ugyan, de hozzájutottak a Fürge Ujjak és a Burda folyóiratokhoz, és ügyes kezek megkötötték, horgolták és varrták a divatos darabokat. „1990 után már a média hozta magával a trendet, én például ugyanolyan menő bőr miniszoknyában virultam a diszkóban anno, tinikoromban, mint a Spice Girls-lányok a tévében” – fogalmazott.

Mindenképp válasszanak egyet a nagyon jellemző irányzatok közül. „Legyen az luxusban fürdő, a Dinasztia-sorozatból inspirálódott hölgyemény, puffos ujjú, válltöméses blúzzal és állatmintás nadrággal, nagy klipszekkel vagy csini, fényes sztreccses, szoros body fittnesz-lady. Aki a visszafogottabb hangulatot keresi az öltözékében, hátha talál az anyukája vagy nagymamája szekrényében egy csinos, térden alul érő, kötött ruhát, klasszikus blézerrel. A férfiaknak könnyebb dolguk van, lazán beöltözhetnek Walkernek, a texasi kopónak, farmerbe, ingbe és bőrdzsekibe, vagy a Backstreet Bolys valamelyik tagjának, füss tréningbe.”

Ha már tematikus buli, akkor a korra jellemző zene elengedhetetlen része az estének. A csíkszeredai Mezey Zsolt – Zsola – életének a nyolcvanas évek közepétől része a zene. A korábbi rádiós műsorvezető ma is tart retróbulikat. Mint mondja, előbb a nyolcvanas évek zenéjével indít ilyenkor, amibe persze a rock is belefér, néhány Bon Jovi-szám például. De a Neoton Família Édentől keletre c. száma nélkül sincs retró buli.

„Rengeteg stílus bontakozott ki a nyolcvanas években, akár a rock, akár a pop területén. Akkor fogalmazódott meg, hogy melyek azok a zenék, amelyek rádióbarátok, és melyek azok, amelyek nem. A rockműfajban voltak olyanok, amelyekre azt mondták, hogy divatrock. Ha visszaemlékszünk, sok zenekarnak az összes tagja egyformán nézett ki, tupírozott haj, rongyok lógtak mindenkiről, kiszakadt mellények. A popzenében akkor kezdődött el az un. italodisco, ami aztán a kilencvenes években bontakozott ki valójában, viszont akkor már kicsit elment egyesek számára emészthetetlen formába, nem is maradtak ezek túl sokáig fenn. De akkor alkottak sok olyan maradandó számot, amelyekre ma is szívesen buliznak az emberek.”

„Kaptak egy olyan stúdiótechnikát Japánból, amilyen még nem volt akkor Magyarországon. Ezzel csomó új hangzást be tudtak vinni a zenéjükbe, amely aztán végigkísérte az egész pályafutásukat. Ezért szólt tisztábban az összes Neoton-dal, mint a többieké. Hangzásbeli, minőségbeli különbségek voltak. Ekkor élte virágkorát B. Tóth László rádiós műsora, a Poptarisznya. Innen vetették az emberek a számokat kazettára, magnószalagra. Igaz, minden egyes műsorban csak egyetlen számot hagyott úgy, hogy nem dumált bele. Amikor levegőt vett, felnyomta a zenét, amikor beszélt, lehúzta. Mintha a tengeren lettél volna, úgy hullámzott, kapkodtad a fejedet, mint vasorrú bába a mágnesviharban.

Nálunk, Csíkban ez a zenei élet úgy csapódott le, hogy egyetlen egy diszkó volt itt, a kultúrházban. A DJ-k hetente kapták a magnószalagokat Bukarestből, amelyen nyolc-tíz dalból álló válogatások voltak, amelyek aztán azért lettek felkapottak, mert sokat játszották. Rádiókban nem nagyon lehetett hallani modern zenét, csak 1989 után kezdődött el a kereskedelmi rádiózás, ahol ezeket lejátszották. De ettől függetlenül sokan beszereztek lemezeket, aki ügyes volt, hozzájutott egy-egy aranylemezhez. Aztán mindenki a másikéról másolta. Ez volt a »vetetett« kazetták korszaka.”