Boldogságkeresés országokon, kontinenseken át

Romain járt korábban már Dél-Amerikában, úgy gondolta, hogy a Csendes-óceánon túl találnánk olyan vidéket, ahol a meglévő pénzünkkel elindíthatnánk valamit. Minden értékes dolgot eladtunk, megváltunk a kocsinktól, a vendéglőtől, csupán a luxemburgi étterem fölötti kis lakrészt hagytuk meg, ahol néhány holminkat őrizzük. Különben egy-egy hátizsákkal és pénzzel keltünk útra.

2012 novemberében telepedtünk le Granada hegyvidéki övezetében. Itt építettük meg az első otthonunk, majd kiegészítettük egy másik, spanyol gyarmati stílusú házzal, ahol 2014 októbere óta fogadjuk a vendégeket. El Respiro Ecolodge a panziónk neve, amelyet annak többletjelentése miatt választottunk. A közeli Nicaragua-tava felől fújó szellő, a környező, gazdag növényzet folyamatosan friss levegőt nyújt. Miközben a spanyol el respiro a kikapcsolódást, a városi nyüzsgéstől való elszakadást, a nyugodt környezetet, az igazi szünetet jelenti. A főváros, Managua kb. egy órányira található tőlünk, Granada város pedig mindössze tízpercnyire. A panzió ablakaiból elénk táruló látvány lenyűgöző, amerre csak nézünk, mindent zöld borít, szemben az alvó Mombacho-vulkánt körülvevő erdő rezervátum.

Farmunkon háziállatok is élnek, csirkék, kacsák, malacok és nyulak, illetve a méheinknek köszönhetően a méztermelés is megadatik. Elkezdtünk egy újraerdősítési projektet, illetve öt éve azon munkálkodunk, hogy a több hektáros földünkön saját gyümölcs- és zöldségtermésünk legyen, permetezés nélkül, ebből egyenek a saját családunk tagjai és a vendégek is.

Főztem már a vendégeknek töltött káposztát, és készítettem krumpligulyást is. Magyar vendéghez még nem volt szerencsém, csupán egy Erdélyből elszármazott, de gyerekkora óta Amerikában élő hölgyhöz, aki már az anyanyelvét egyáltalán nem ismerte.

–Ti milyen jövőt tapostok ki a gyermeketeknek, magatoknak?
– Nicaraguában jelenleg csak a fiammal beszélek magyarul, de hozzá csak így szólok. Ilan két évet töltött idén tavasszal, és mivel édesapja párizsi származású, a második nyelv, amelyet inkább használ, az a francia. A pajtásaival, illetve a panziók alkalmazottaival is többnyire spanyolul értekezik, négyéves kora után az angol nyelvet fogják tanulni a napköziben. Azért ragaszkodom, hogy az anyanyelvén beszéljek vele, mert csak így fogja tudni megértetni magát a Marosvásárhelyen élő rokonokkal. Az otthoniak mindaddig kételkedtek a kiköltözéses döntésem helyességében, amíg saját szemükkel nem látták például Spanyolországban, hogy jól élek. Megnyugtat, hogy az évek során rendeződött a kapcsolatom a szüleimmel. Remélem, eljön az idő, hogy Nicaraguában is meglátogassanak, és meggyőződjenek arról, ez az életmód, ezek a körülmények a mi családunknak megfelelnek. Úgy érzem, megtaláltuk azt, amire vágytunk!