Balázs Lajos: én mindenképp értelmiségi akartam lenni

– mesélte. Édesanyja mindent megmozgatott, a rajoni pártszerveknél is járt, hogy ismét iskolába járhasson, aztán magánanulóként folytathatta a csíkszeredai gimnáziumban „Voltak tanárok, akik nem mertek felszólítani, a kézilabdacsapatban a labdához nem érhettem, kitettek a színjátszócsoportból is” – emlékezett.

Feltételezésem az volt, hogy kialakult egy beavatási rendszer, ami társadalommá, közösséggé szervezte a törzseket. Kezdték szabályozni a főbb momentumokat, ezek a szabályozások lassan szokásokká váltak, ezeket köteles volt ismerni. Megérleltem magarmban azt a meggyőződést, hogy a szokások rendszere külön de együtt is lett a mi „alkotmányunk”. Másképp nem magyarázható, hogy a székely törzs részt tudott venni a magyarság legnagyobb vállalkozásában, a honfoglalásban” – magyarázta.

A beavatás rítusai

Dr. Balázs Lajos kutatási területe a három emberi sorsfordító – születés, házasság, halál – szokásvilága köré kapcsolódik. Adatközlőkkel folytatott beszélgetései nyomán az általa gyűjtött anyag több kötetben, monográfiákban jelent meg, de számos tanulmányt is közölt szak- és kulturális folyóiratokban ezekben a témákban.

– ebből egy van a templomban, de beavatják a családhoz legközelebbi útszéli keresztfánál, és otthon is a családi asztal alá. Mi ebben a közös? Beavatni abba a közösségbe, amelyikből lett, és amelyhez tartoznia kell. Újra egy hipotézis: ennek gyökerét az őshazában látom, ahol voltak gyülekezési helyek egy nagy kő, fa, forrás körül, ahol összegyűltek, megbeszélték, ha gyermek született, hozzájuk tartozó legyen. A kő, a forrás itt hiányzott, de amikor XIII. Leó pápa bevezette be az útszéli keresztfák állítását, akkor ezeknél találkoztak. Így kezdődött, hogy tízesek keresztet állítottak, ott kellett a gyermeket beavatni. Az ember mindig keresi a központokat, mindenkinek a központja a háza, azon belül az asztala, ott ültek le, beszélgettek, táplálkoztak, oda kell a gyermeknek tartozni. Egyik felől bedugják a gyermeket, túl az édesanya kiveszi. A cél, hogy gyermek tartozzon egy körzetbe, a családba és az egyházhoz. Van egy olyan következtetésem azzal kapcsolatban, hogy a székely ember miért más – mert nem ritualizálta magát a mai napig az európai normák szerint. Arra is rájöttem, hogy a születés, házasság, halál külön egységek, de önmagukban nem működnek, mindenik kötődik a másikhoz, összefüggnek, de kell legyen egy kötőanyag, és ez nem más, mint a szerelem” – magyarázta.

Egyetemalapító munka

Tanárként szembesült azzal, hogy milyen hátrány éri a magyar gyermekeket, amiért nem tudnak megfelelően románul kommunikálni. „Rengeteg cikket írtam erről, hozzászóltam fórumokon, noha felfigyeltek, nem láttam az eredményét. Egyszer Radu Vasile miniszterelnök látogatott ide, előadást kellett tartanom erről – azt mondta a végén, nem érti, hogy miért nem úgy történik, ahogy én mondtam. Eljött hozzám egy tanórára Pruteanu szenátor is, aki a parlamentben sokszor elmondta, hogy nem tudnak és nem is akarnak tudni románul a székelyek. Az óra végén azt mondta, hogy szeretné, ha magyarul is ilyen szépen tudnának a diákok.

– mesélte. 2000-ben nyugdíjba vonult, azon a nyáron Tonk Sándor professzor értesítette, hogy egy román és idegen nyelv szakot hoznak létre a Sapientia egyetemen, ennek megszervezésére kérték fel. „Vállaltam, következő év elejére kész volt tanterv, álláskeret, a teljes dokumentáció. Verestóy Attila szenátor segítségével jutottam be az oktatási miniszterhez, aki a akreditációs bizottság elnökét hívta és kérte, hogy vegyék át az engedélyezési dossziét. Egy hónap sem telt el, értesítettek, hogy jönnek ellenőrzésre, mindent rendben találtak, el lehetett kezdeni az oktatást. Ha ez nincs meg, nem veszek mérget rá, hogy az egyetem indulását engedélyezik” – emlékezett. 

Mindig következetes volt

Dr. Balázs Lajos az évek során számos tudományos, erkölcsi és szakmai elismerésben, kitüntetésben, díjban részesült, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagjává, de Csíkszentdomokos díszpolgárává is választották.