Balázs Lajos: a népem másképpen megfogalmazott története érdekelt

Fotó: Gábos Albin

Ma is tanít, dolgozik, konferenciákat szervez, ír: Balázs Lajos néprajzkutató, professzor december 22-én ünnepli 80. születésnapját. Gyermek- és ifjúkoráról, a néprajz területén kifejtett kutatói munkájáról és újításairól is mesél a Székelyhon napilap pénteki Liget kiadványában.

Liget

2019. december 20., 09:532019. december 20., 09:53

2019. december 20., 14:212019. december 20., 14:21

Bukarestben született, Csíkszentmártonban nőtt fel. Hetedikes volt, amikor 1952-ben édesapját kuláknak nyilvánították, emiatt őt is eltanácsolták az iskolából.

„Olyan lett az életem, mint a zsidók hátán a sárga csillag. Az égvilágán mindenhol ezért botlasztottak. Sokat kínlódtak a szüleim, mindenféle beadvánnyal fordultak mindenfelé, aztán nagy nehezen felvettek magántanulónak. Nekem nem adatott meg a pályaválasztás esélye. Nem akartam romántanár lenni, az lettem, nem akartam néprajzkutató lenni, az lettem.”

Később Brassóban, majd Bukarestben tanult tovább, ahol ösztöndíjas diák lett. Miután elvégezte az egyetemet, Balánbányán tanított – ekkor figyelt fel a domokosi különleges szokásvilágra. Mint rámutat, mindig is a népe felemelkedésének a másképpen elmondott, megfogalmazott története érdekelte.

Vallja, hogy amit Csíkszentdomokoson felfedezett, az egyetemesen magyar, ugyanakkor európai is. Úgy látja, hogy egy sorsfordító szokás nemcsak rítusrendszer, hanem alkotmány is, amely meghatározza egy közösség számára azt, hogy adott helyzetben mit szabad csinálni és mit nem.

Azt, hogy melyik az a kötőanyag, amely a sorsfordító momentumokat összefogja, illetve Balázs Lajos mit gondol a tanításról, és min dolgozik most, megtudhatják a nyomtatott Liget december 20-ai lapszámából.