Bakelitlemezek reneszánsza, avagy amikor serceg, ugrik, mégis jó

főleg azért, mert azt az egy lemezt egy-két napra kölcsönadtad valakinek, aki megesküdött, hogy vigyáz rá és nem karcolja össze, és ezzel te biztosítottad azt magadnak, hogy hozzád is bejöttek lemezek. Mindenkinek volt pár lemeze, egymás között lehetett cserélni, de gyakorlatilag azzal az egy eredeti lemezzel megvetted magadnak azt a jogot, hogy mindenkinek a lemezeit te meghallgathassad. Egy ilyen körforgás volt akkoriban” – emlékezett vissza Váli Csongor.

Így darabonként gyarapította éveken keresztül a gyűjteményét. Amikor jött a rendszerváltás és mindenki ment, amerre tudott, ő dobozba tette a lemezeit, vigyázott rájuk és megőrizte.

Nem vagyok az egyedüli, aki úgy sajátította el az angol nyelvet, hogy például a Pink Floyd A fal dupla albumának a szövegét fújtam kívülről” – magyarázza.

A dicső múlt felelevenítése

Csongor úgy véli, a nosztalgia makacs dolog, mert ha feltesz egy lemezt és meghallgatja, egy olyan hangulat vesz erőt rajta, ami egyedi. De ugyanígy éreznek azok is, akikkel annak idején egy társaságba járt. És ez akkor derült ki, amikor négy évvel ezelőtt, miután lejárt az érettségi találkozójuk úgynevezett hivatalos része, elhívta magához a társaságot, hogy ott még lehet reggelig „üldögélni.”

Azoknál, akik régebbi motorosok, lehet látni, hogy valahogy rögződött, ez egy technika, egyfajta táncolás: úgy kell táncolj, hogy ne szökjön a lemez, akárhogyan rázod a fejed.”

Mivel elég sokat utazik, ha van lehetősége, benéz a bolhapiacokra, és ha a költségvetésébe belefér, vásárol egy-két lemezt. De olyan is van, hogy ajándékba kap olyanoktól, akik már nem hallgatnak lemezeket. Nem megszállott gyűjtő ugyan, de azért gyarapodik a gyűjteménye. Úgy véli, sok olyan klasszikus zenei felvétel van, amelyeket már nem lehet máshol meghallgatni, csak lemezen.

 Drága hobbi

 „Ezen a részen javarészt filmzenék, ott a klasszikus zenék, ott a magyar zenék vannak, ezek itt ABBÁ-k, ez valami musical, ez Björknek az első bemutatkozó lemeze. Itt Boney M, Joe Cocker, itt az összes Koncz Zsuzsa, Neoton-lemezek” – ezt már Günther Ottó magyarázta, amikor otthonában felkeressük. A csíkszeredai FunFm rádió műsorvezetője, főszerkesztője idén kezdte el gyűjteni a lemezeket, és mostanra már több ezer példány tulajdonosa.

A lemezeket valóban csak azok tartották meg, akik tényleg szeretik. Nagyon drága hobbi. Sok ezer lejre tehető egy-egy gyűjtemény. Egy jobb állapotban levő használt lemez is huszonöt lejbe kerül. Ugyanakkor mostanában egyre több lemezt kezdenek gyártani. Nő az eladás, de azok nagyon drágák, egy Depeche Mode-lemez már 150-170 lej körül van. És még ott vannak a kellékek, amikkel karbantartod a lemezeket, a lejátszót, szóval nem olcsó mulatság.”

Innen is, onnan is

Ottó ajándékba is sok lemezt kapott, egy ismerőse Németországból például több rend lemezt is küldött neki, van, aki a szülei gyűjteményét adta oda, mivel úgy gondolta, hogy nála jó helyen lesz.

Kaptam például olyan Omega-lemezt, amelyikből hiányzott egy darab, vagy amelyiknek az egyik szélén van egy lyuk, mert megolvadt, de hallgatható. Éva néni egyszer Izraelbe utazott, és mellette ült egy nő, akinek – mint kiderült – rengeteg lemeze van, és egy részét a gyűjteménynek elküldte nekem. Amit észrevettem a gyűjtések során, hogy szinte minden háztartásban volt egy Neoton-lemez. Több helyről kaptam meg ugyanazt a lemezt. Van egy ismerősöm, aki elektronikai hulladékot gyűjt, és ha olyan helyen jár, megkérdezi, van-e olyan lemezük, amit már nem hallgatnak. Egy árvaházból is kaptam egy nagy öllel, ők segélycsomagban kapták, és úgy fogalmaztak, számukra csak mocsok, nekik nem kell” – sorolta a gyűjtő.

Úgy látszik, hogy nagyobb volt a tűréshatár. Ma már kedvesebb meséket olvasunk a gyerekeinknek, kevesebb vérrel, több szívvel, több kedvességgel. De ennek ellenére jó, hogy megvannak ezek a mesék, és bármikor hozzájuk lehet nyúlni. Ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa meg ezeket, már csak az előadásmód miatt is. A hatvanas években Kolozsváron játszó színészek hihetetlen átéléssel adják elő a meséket. És ez az átélés megalapozta azt a fajta stílust is, ahogy én ma mesét olvasok a gyerekeimnek.  Szívesen nyúlok ezekhez az eszközökhöz, ezekhez a hangsúlyformákhoz, ezekhez a népies megfogalmazásokhoz, amelyeket ezekben a mesékben is hallani lehet” – hangsúlyozta Elemér.

Visszaidézi a kor hangulatát

De nem csak meselemezeik voltak, zenealbumok is sorakoztak a polcokon. Akárcsak Csongoréknál, itt is zajlott a csereberélés, a kölcsönadás, de a lemezek maguktól nem mentek haza. Nem volt kellemes valaki nyakára járni, hogy adja vissza a kölcsönadott lemezt. Olyan is volt, hogy egy barátjának a nappalijában ki volt írva:

Eddig mintegy tíz meselemez található meg a Youtube-on, amelyet Elemérék digitalizáltak, mint mondta, több kortársa is megköszönte, hogy feltöltötte ezeket. „Azokra az művészekre is gondolván, akiknek a hangját ezeken a felvételeken hallhatjuk, nagyon szívesen népszerűsítem, hogy a munkájuk ne vesszen kárba. Egyfajta értékmentés is ez. Ugyanakkor emlékeztet a kor hangulatára, visszaidézi azt a kort, amikor hallgattuk, és így ad valami pluszt – legalábbis számomra” – vélte Elemér.