
Egy kép, két autó: az azonos külső és hasonló belső ellenére különböző karakterek
Fotó: Pinti Attila
Két, azonos motorkódú, külsőre egyforma autó között a különbségeket az évek hozzák elő. Ugyanaz a származási ország, egymáshoz közeli futásteljesítmény, mégis két világ: egy, már korábban bemutatott „négyes” Golf mellé pa(r)koltunk egy „ikertestvért”. Az eredmény érdekes.
2020. szeptember 25., 18:002020. szeptember 25., 18:00
A fotók bal oldalát „elfoglaló” világosabb kék Edition modell 235 ezer kilométert futott, 2001-től 2019-ig Németországban. Megtakarításokat lenullázó szervizköltségekkel hálálta meg a Balkánra érkezéssel járó tulajdonosváltást, a futó- és a kormánymű továbbra is a rendbetételi listán van, de teszi a dolgát. A jobb oldalon látható sötétkék, szintén Edition-felirattal ellátott autó ehhez képest mindössze hat évet töltött nyugaton, 2008 óta a romániai utakat járja, nemrég lépett túl a kétszázezer kilométerén. Egyben van a csatolt hosszlengőkaros hátsó futómű, és néma a szervoszivattyú is – nem úgy, mint a baloldali autóban –, általánosan is elmondható, hogy jobban viselte az éveket.
Fotó: Pinti Attila
A negyedik generációs Golf leggyengébb benzinmotorja az 1,4-es, 75 lovas egység – és ez tényleg az az erőforrás, amivel a kocsi már-már a pejoratív értelmű „nyugdíjas autó” titulust érdemli. Az AXP motorkódú, tizenhat szelepes aggregát enyhén alulméretezett ehhez az 1,2 tonnás testhez, ebből kifolyólag a forgalom ritmusának tartásához gyakori (vissza)kapcsolásokra, magas fordulatszámra van szükség – a nagyobb terhelés pedig elméletben még betartott kötelező szervizekkel is fokozott kopást eredményez. Azaz eredményezhetne, ugyanis
Kétlem, hogy van olyan 1,4-es motorral szerelt Golf-tulajdonos, akinek az amúgy nem túl méretes csomagtérben ne lapulna legalább egy liter 10W40 vagy 5W40 viszkozitású jó minőségű motorolaj. A motorkopás egyik próbált Golfnál sem jelentkezett – azt egyébként, hogy a kipusztult-e néhány ló a ménesből, egyszerű ellenőrizni: óránként száz kilométeres sebességnél a fordulatszámmérő mutatója milliméterre pontosan a háromezres értéken tanyázik. Ha ennél többet forog, akkor a 75 lóból szétszaladt néhány.
Acél vagy könnyűfém? Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai
Fotó: Pinti Attila
Az annak idején a kínálat alján lévő 1,4-es motorú Golfok 14 hüvelykes felnikkel és abroncsokkal gurultak ki az összeszerelő üzemből – a 175/80-as gumik, valljuk be, elég otrombán néznek ki, sokan inkább – feláras extraként vagy utólag beszerezve – a negyedik nemzedék „standard” méretét, a 195/65R15-ös méretet választották. Ezzel a motorral ez a felső határ, hiába tehetünk elvileg – és törzskönyv szerint is – akár 205-ös szélességű, 16 hüvelykes gumikat, azzal csak idő előtt kinyírnánk a futóművet, és szükségtelenül növelnénk az üzemanyag-fogyasztást. A szép ötküllős, 15-ös méretű Volkswagen-alufelni is túlzás, főleg annak tudatában, hogy a gyári acélfelni csökkenti a rugózatlan tömeget, ami a menetteljesítmény mellett a komfortra is kihatással van. Igen, egyúttal oszlassunk el egy tévhitet:
így végeredményként összsúlyuk is nagyobb. Egyetlen előnyük, hogy jobb velük a fékek hűtése, de akinek ez egy ekkora motorral gondot okoz, az eleve rossz autót vásárolt. A két Golfon mellesleg határozottan érezhető az acél- és alufelni közötti különbség menet közben.
Fotó: Pinti Attila
A világosabb beltér ugyan puritán, de barátságosabb
Fotó: Pinti Attila
Mindkét Golf küszöbének első felén ott virít az Edition felirat, ami józan paraszti ésszel egy azonos felszereltségi szintet kellene takarjon, pedig nem. A korabeli Golfokat érdekesen gyári extrázta a Volkswagen: a baloldali Golfban esztétikus kéttónusú – világos és sötét elemekből összerakott – a beltér, „kurblis” valamennyi ablakemelő és manuálisan állíthatók a visszapillantó tükrök, miközben esőérzékelős az ablaktörlő, és kapunk ülésfűtést is. A jobboldali Golfból hiányzik az automata ablaktörlő, nincs ülésfűtés, cserébe mind a négy ablakemelőt villanymotor mozgatja, akárcsak a visszapillantókat, ráadásul járt hozzá gyári – 18 év után is kifogástalanul működő – napfénytető, noha a beltér egyszínű, komor fekete.
„Paraszttuningnak” tűnik a baloldali autó hátsó lámpája, pedig egy ritkaságszámba menő Hella került a gyári darab helyére
Fotó: Pinti Attila
Belegondolni is fájdalmas, hogy a Golf IV, az a típus, amelyből elképesztően sok van még az utakon, rövidesen a – semmilyen gyakorlati haszonnal nem járó – youngtimer kategóriába kerül.
Nem roncsot, hanem vállalható, mai szemmel is elfogadható biztonságot, kényelmet és helykínálatot nyújtó négykerekűt. Az 1,4-es motor ugyan elvisz bárhová, de ugyanekkora benzinfogyasztás mellett az 1,6-os változat manapság már okosabb választás. Csak az FSI-t kerüljük, nem tesz jót neki az emelt bioetanol-részarányú benzin.
| Gyári adatok | 1.4 16V (1390 cm³) |
| Teljesítmény (5000 motorfordulat/percnél) | 55 kW/75 LE |
| Forgatónyomaték (3800 motorfordulat/percnél) | 126 Nm |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 13,0 mp |
| Végsebesség | 171 km/óra |
| Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 9,1/5,5/6,8 liter |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 4149/1735/1439 mm |
| Csomagtér | 330–1185 liter |
| Abroncsméret | 175/80R14 195/65R15 205/55R16 |
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!