
Gábor Anita mindig az egyediségre törekszik
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Utazó kézműves, vagy kézműves, aki utazik? Gábor Anita esetében mindkét kijelentés stimmel. Az Alsóboldogfalván élő fiatal nő mindamellett, hogy néhány éve csodaszép egyedi réz ékszereket készít, ha teheti, utazik.
2021. november 04., 18:002021. november 04., 18:00
Önkéntes vagy más ifjúsági programok keretében vagy egyszerűen csak önerőből számos országot bejárt már az udvarhelyszéki Gábor Anita. Az utazások során begyűjtött élmények pedig akár évek múltán is inspirálóan hatnak rá, az általa készített bizsukból visszaköszönnek a török, a tunéziai, a ghánai, malajziai motívumok.
Tulajdonképpen Anita bizsui keltették fel az érdeklődésemet, aztán teljesen más irányban indult el a beszélgetés, amikor kiderült, hogy nagyon sok országban megfordult már. Éveken keresztül egy önkéntes program keretében járt Ázsiában, Afrikában, az Erasmus-program segítségével fordult meg számos európai országban. S tulajdonképpen a bizsukészítés is összefügg az önkéntes tevékenységgel, ugyanis három évvel ezelőtt egy külföldi misszió során készült el az első kiegészítő.
„Egy európai önkéntes szervezet programja keretében éppen Görögországban kellett volna kézműves- és fotóworkshopokat tartani, de a program nem működött igazán jól, nyár volt, nem nagyon jött senki, és én unalmamban elkezdtem fa fülbevalókat készíteni. Volt ugyanis ott egy kis asztalosműhely, egy kis játékgyár, s az egyik srácot megkértem, hogy vágjon nekem kis fa darabokat.
– meséli.
Anitától egyébként nem áll távol ez a világ, a temesvári Nyugati Egyetemen tanult divattervezést, majd az utolsó év első félévében egy nagyszerű lehetőségnek köszönhetően Törökországban tanulhatott fél évet ezüstékszer-készítést. Annyira beszippantotta ez a világ, hogy eldöntötte, a későbbiekben inkább ezzel szeretne foglalkozni. „ Közben még nagyon sokáig ment a ruhavarrás, dolgoztam varrónőként is, sokáig tartott, ameddig átváltottam az ékszerkészítésre, de most már ezen a vonalon maradnék. Egyébként én egészen kiskorom óta bütykölök valamivel, 12 évesen már megtanultam varrógépen varrni, addig kézzel varrtam” – jegyzi meg.
Fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok, karkötők kerülnek ki a Anita kis műhelyéből
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Egy ideje nem használ ezüstöt az ékszerkészítés során, elsősorban rézzel dolgozik. Szereti ezt az anyagot – folytatja –, szereti azt, ahogyan átalakul a kezében, és mivel már legalább két éve ezzel foglalkozik, egyre jobban is megy. Az ezüsthöz talán később visszatér – jegyzi meg –, egyelőre az alapanyag, illetve a megmunkálásához szükséges eszközök is drágák.
Fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok, karkötők kerülnek ki a keze közül, van, amikor fából, de többnyire rézből. „Ritkán rajzolom le az adott modellt. Végiggondolom, melyek a lépések, elkezdem kivágni a formát, rengeteg csiszolás, fényezés következik, majd forrasztás, végül pedig a legvégére marad még egy fényezés. Elsősorban hulladékkal dolgozok. Van egy gyár, ahol réz munkalapokat készítenek, onnan jutok hozzá a hulladékhoz, a rézdrótokat pedig megvásárolom. Mivel apukám asztalos, amikor fával dolgozom, a nagyobb darabokat ő szeleteli fel nekem, de a kisebb darabokat én vágom ki. A fánál rengeteget kell csiszolni, az nagyon sok időt felvesz” – meséli.
„Nekem mindig nehéz volt eldöntenem, hogy hol éljek, hol telepedjek le. Szeretek utazni, és pár éve az lett a megszokott, hogy mindig úton vagyok. Ez a kettős dolgot szerettem volna jelképezni, amikor a Roods márkanevet kiválasztottam. Az utazás és helyben maradás ötvözete” – magyarázza.
Kalapács, fúró, fűrész, fogók, csavarok, csipeszek, ollók. Sok mindenre szükség van munka közben
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Egyelőre itthon van, a járványhelyzet kicsit közbeszólt, ami különböző önkéntes programokban való részvételt illeti, de minden vágya eljutni Dél-Amerikába. Az utazás, a külföldi lét sokat változtatott rajta – jegyzi meg –, önállóbbá vált. „Mindenki csodálja, hogy nem félek semmitől, eléggé másként látom a világot az itthoniakhoz képest, amit itthon elég nehezen fogadnak el. Kicsit nehéz visszailleszkedni, ha valahonnan hazajövök”.
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
S amíg beszélgetünk, nincs ahogy ne vegyem észre karján hosszan a tetoválásokat, persze hogy ezek is az utazással köthetőek össze. Vannak köztük olyan török és tunéziai motívumok, amelyek egy barcelonai tetováló műhelyben készültek egy tunéziai barátnővel való örök barátság jeléül.
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!