Aki színes gombokkal álmodik

A tágas nappali egyik sarkában alkot Beáta, én meg csodálattal bámulom a színes, szebbnél szebb gombok sokaságát. Ki hitte volna, hogy ennyire el tudnak varázsolni az egyszerű gombok? Méretes dobozokban, mutatós üvegekben várakoznak a felhasználásra, hogy új életet kapjanak. Beáta fantáziája pedig határtalan. Most éppen egy baráti családot formáz meg – természetesen gombokból, de készülőben van egy érdekes nyakék is. De arról kicsit később.

– meséli, miközben szétnézünk a kis alkotó sarokban. Lelkéhez legközelebb egy igen különleges munka áll, keresztelőre készített egy kisdednek egy faliképet, benne a kereszt gombokból volt kirakva.

Az elmúlt két év során több kiló gombot sikerült összegyűjtenie, maga sem tudja már követni a beérkező mennyiséget. „Sokszor hoztak koszos, áporodott, padlásról előkerült gombokat, ismerősök kerestek fel olyan idős nénikéket, akik nekem adták az összegyűjtögetett gombjait. Ilyenkor egy-egy hatalmas dobozban, nagy bevásárlószatyorban érkeznek a gombok, és repes a lelkem örömömben. Sokszor képes vagyok órákat eltölteni, amíg előkészítem, tisztítom. Berakom egy tálba, lefertőtlenítem, megtisztítom, szárítgatom, külön válogatom tálcákba, ilyenkor az egész ház tele van gombbal” – nevet nagyot.

Közben mutat egy különleges nyakéket, amit a barátnőjének készített. „Az ő nagymamájának a gombjait hozta el, amelyek számára nagyon kedvesek, és azt kérte, mentsem meg őket, készítsek belőlük nyakéket. Biztosan sokan emlékeznek, hogy régen a nagymamák hogyan gyűjtögették a gombokat, levágták a már használhatatlan ruháról, mondván, hogy majd jó lesz valamire. Nem biztos, hogy még felhasználták, de ott voltak, most meg itt vannak nekünk. Egy darabka a múltból.”

Fontos, hogy legyen meg az alapelképzelés, ami mentén halad és legyen rá idő, hogy kivitelezni tudja.

„Először is elgondolkozom, hogy az adott nyakék vékony vagy vastag alapú lesz. Ha vastag, akkor filcre kivágom a sablont, van amikor három rétegű filcet használok, hogy legyen kemény. Előkészítem a filcalapot, leülök, és pont egy órán keresztül rakosgatom a gombokat, jobbra, balra, fel, le. Lefényképezem, s utána megnézem, maradhat-e vagy sem. Kétféle módszerem van: van, amikor drótra fűzöm fel az összes gombot, és úgy alakítom ki a végső formát, úgy teszem rá, ragasztom az alapra. A másik módszer, amikor rávarrom. Azokat a gombokat, amelyeknek a hátoldala csücskös, kitámasztom két laposabb gombbal, így stabilizálom és így varrom meg, nyilván így a felülete sem lesz egyenletes, de ettől talán még érdekesebb. Két réteg filcre varrom fel a gombokat, s a harmadik réteg filcet ráragasztom vagy rávarrom a hátoldalára” – magyarázza. Nem rajzol, csupán a komplikáltabb, nehezebb daraboknál készül halvány rajz,

Maga is nevetve csodálkozik rá erre a különös hobbira, ugyanis világéletében távol állt tőle a kézműveskedés. Legalább is ő így tudta magáról.

Azt is meg kellett szokjam, hogy ne érdekeljen, ki mit mond, mert volt, aki furcsállotta, s meg is jegyezte, hogy mit akarok én a gombozással, mire való az. Nem hagytam magam letörni, csináltam és ajándékoztam. De az elismerő szavakat is nehezen tudtam fogadni, ahhoz a gondolathoz is hozzá kellett szoknom, hogy igen, ezeket én készítettem” – fűzi hozzá.

Nevetve jegyzi meg, mostanra már a család is megszerette, jobban mondva beletörődött ebbe a hobbiba, hiszen gyakran megtörténik, hogy mindenhol gombokba botlanak. A tízéves Boróka és a nyolcéves Istvánka is szívesen besegít, rakosgatja a gombokat, és véleményt mond az elkészített darabokról.

– mondja mosolyogva. Rengeteg terve, ötlete van az idénre is, talán ez lesz az az év – jegyzi meg –, amikor sikerül minél több ember arcára mosolyt csalni. Ő szívesen adja hozzá fantáziáját, egyéniségét, színes lelki világát és nem utolsósorban a szebbnél szebb gombokat.