A szavakon túl is megérteni egymást

Kilyén Ilka a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1977-ben végzett színész szakon

Fotó: Kilyén Ilka személyes archívuma

Kilyén Ilka azon ritka színészek közé tartozik Erdélyben, akik hosszú távon és párhuzamosan végig tudtak vinni egy kőszínházi és egy előadóművészi karriert – pedig nálunkfelé az ilyen út majdnem járhatatlan vagy nagyon göröngyös. Az Előretolt Helyőrség legfrissebb számában Kilyén Ilkával olvashatnak interjút.

Liget

2021. július 26., 11:252021. július 26., 11:25

2021. július 26., 11:332021. július 26., 11:33

Hogyan, miért és mikor készült az első önálló produkció, mit szeret a legjobban az előadóművészetben, mennyire nehéz a szórványban az irodalmi szöveget megérteni – többek között ezekre a kérdésekre válaszol a vele készült beszélgetés során Kilyén Ilka. Mint kiderül, kezdő színésznő volt Temesváron, amikor a József Attila-estjét összeállította még a kommunizmus idején, ’79–80-ban, noha akkoriban még elképzelhetetlen volt, hogy az ember magánszervezésben bárhová is elmenjen, mert mindent ellenőrzött a hatóság. „A színház minden segítséget megadott, bekerült a műsorba, az előadásokat a színházban játszottam.

Talán így lázadtam a színész kiszolgáltatott állapota ellen.

Mert a kőszínházban az van, hogy kialakítják a repertoárt, amit az épp aktuális vezetőség diktál, olyan rendezőt hívnak, akit ők jónak látnak, a rendező pedig vagy kioszt szerepre, vagy nem, és ha igen, olyan szerepet is kaphatsz, amire nem vágytál. Az előadóművészettel egy olyan dimenzióját ismertem meg a színészetnek, amely rendkívül sok lelki és szellemi elégtételt adott.

Lelkileg feltöltődtem és magabiztosabb lettem, mivel világossá vált, hogy az, amit teszek, fontos.

Rendkívüli öröm, mikor kiállsz egyedül tíz, húsz, száz ember elé, és ez a száz ember együtt érez és együtt gondolkodik veled. Ez megfizethetetlen érzés, olyan hatalom, amit nagy alázattal kell kezelni” – mondja. Kilyén Ilka a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1977-ben végzett színész szakon. 1977–1982 között a Temesvári Állami Magyar Színház művésze, 1982–2014 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja.

A vele készült interjú teljes szövegét az Előretolt Helyőrség legfrissebb számában találják meg.