Tóth Csaba, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség borásza 52 éve foglalkozik szőlővel. Az idei volt az érsekségnél a negyvenhetedik szüretje.
2021. október 29., 19:322021. október 29., 19:32
2021. november 02., 09:332021. november 02., 09:33
• Videó: Médiatér
Tóth Csaba 1972-ben végezte el Csombordon a borászati, szőlészeti szakközépiskolát, majd Sepsiszentgyörgyre kapott kinevezést. Itt kereste meg 1974-ben Márton Áron püspök kérésére Dukát József berecki plébános azzal, hogy menjen Fehérvárra borásznak. Érkezése után sokszor gondolt arra, hogy elmegy, de sohasem tudta rászánni magát erre, mert mindig visszacsengtek a püspök szavai: „ígérd meg, hogy amíg az erőd és az egészséged engedi, itt maradsz nálunk.”

Dicsértessék! – köszönnek ránk mosolyogva innen is, onnan is, amikor megérkezünk a gyulafehérvári érsekség csillagdai szőlősébe. Harmadik napja tart a szüret, a kispapok és kántoriskolások szorgosan szedik a szőlőfürtöket.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!