A kórházba vezető út édességgel van kirakva

Kutatásaiban az ankarai Gazi Üniversiti professzora arra a következtetésre jutott, hogy azok a tinédzserek, akik valamilyen szabadidősportot választanak, és azt heti rendszerességgel, azaz legalább két alkalommal űzik, felnőttkorban könnyebben beilleszkednek a társadalomba és sikeresebb emberek lesznek. Ugyanakkor a társadalmi problémákra érzékenyebbek, életerősebb, boldogabb, mosolygósabb emberekké válnak.

– nyomatékosította az Erdélybe látogató és előadást tartó török egyetemi tanár. Bár egy konzervatív országban él és oktat, örömmel tölti el, hogy a lakosság nagy része jelentős szemléletváltáson ment keresztül, és egyre komolyabban kezeli a kérdést. Törökország nagyvárosaiban nem csak fiatalokat lehet kocogni, focizni vagy kosarazni látni utcákon vagy szabadtéri pályákon, egyre több kendős, vallásos mama is részt vesz a parkokban szervezett tornaórákon. Míg 2014-ben a lakosság 10 százaléka vallotta magát hobbisportolónak, a tavalyra ez az arány megháromszorozódott. Törökország azt szeretné, ha 2030-ra az emberek négyötöde sportolna vagy legalábbis mozogna szabad idejében. Erdal Zorba szerint ez a világtrend egyébként a teljes balkáni félszigetre kezd kihatni.

Bár az utóbbi másfél évtizedben országszerte számos műgyepes pálya, tornacsarnok és fitneszterem létesült, délutánonként vagy esténként ezeket többnyire középkorúak veszik igénybe. A fiataloknak marad a heti egyetlen, jobb esetben két alkalommal tartott iskolai tornaóra, amiről sokan még így is ellógnak, vagy kamu-igazolásokkal a pálya széléről, telefonjukat simogatva, szemlélik végig. Hazai testnevelési egyetemek sporttanárai panaszkodnak, hogy az általuk oktatott diákok, jövendőbeli tanárok közül egyesek még a tornaórákat is kerülték középiskolás korukban, amit rögtön ki is szúrnak az egyetemen.

Ezzel az aránnyal Románia messzemenően az utolsó helyen áll. Nicolea Neagu, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem professzora igaznak tartja, hogy a középkorúak sokkal aktívabbak, mint az 1989 után született nemzedék, ám szülőkként ők okolhatók a kialakult helyzetért. „Mifelénk jelenséggé vált a gyermekek túlzott féltése. Ha ehhez még hozzáadódik a számítógép- és okostelefon-függőség, tiszta képet kapunk a mai nemzedékről. Ha egy gyerek nincs kiskorától a szabadtéri játszadozáshoz, mozgáshoz, testedzéshez szoktatva, a későbbiekben számára mindez unalmas, fárasztó, frusztrációt keltő és nem kívánt tevékenység lesz” – állítja a szakember. Nicolae Neagu, aki egyébként az újonnan megjelent egyik testnevelési tankönyv társszerzője, úgy véli, ha a gyermek nem sajátít el bizonyos elemi fogalmakat időben, utólag már késő lehet. Az egyetemi tanár szerint a játékos mozgás nem csak fizikailag, de szellemileg és lelkileg is fejleszti a gyermeket. Azon túl, hogy megismeri a közös játék örömét, megtudja mit jelent a csapatszellem, a győzni akarás. Kérdésünkre, hogy hasznosnak tartja-e egy a nagyszabású tömegsport-rendezvények, versenyek szervezését, ha úgy tetszik a valamikori Daciada újjáélesztését, nyilván egy teljesen más, újragondolt és a politikától letisztított változatban, Neagu úgy vélekedett, hogy bármi, ami a kiskorúak versenyszellemének kialakításához és fejlesztéséhez vezet, üdvözlendő lenne.„A gyermekek élvezik a versenyhelyzeteket, ezért is tartom szükségszerűnek a versenyszellem elültetését. Ez egymagában viszont nem elégséges. Sportszerűségre, a vetélytárs tiszteletére kell tanítanunk a gyermekeket, hogy tisztában legyenek azzal, hogy az ellenfél nem ellenség, hanem játékpartner, aki a pályán kívül akár a legjobb barát lehet” – véli Neagu professzor. 

Tudjuk, hogy az itt megkedvelt, amúgy teljesen egészségtelen élelmiszerek függőségét okoznak. Innen már csak néhány lépés választ el a túlsúlyosságtól, a kövérségtől, a cukor- vagy egyéb betegségektől” – vázolja társadalmunk rendkívül pesszimista képét a MOGYE tanára, aki szerint a kórházba vezető út édességgel van kirakva.