
Közösen jó móka a biciklizés
Fotó: Székely Máté
Soha ilyen jól forrásvíz még nem esett – fogalmaztam meg újra és újra, miközben a forró napon, a szőlődombok és napraforgó ültetvények között két keréken tekerve meg-megálltunk egy ivókútnál. A Fertő-tónak, ami körül bicikliztünk, nyoma sem volt, de bepillantást nyertünk egy-két szép osztrák városkába, és rájöttünk, hogy egy ideig az is jó móka, ha mindenkinek, akivel utunk során keresztezzük egymást, köszönünk.
2021. augusztus 26., 18:082021. augusztus 26., 18:08
2021. szeptember 06., 11:272021. szeptember 06., 11:27
Százharmincöt kilométert letekerni három nap alatt nem gyermekjáték, de nem is ördöngösség – fogalmazódott meg négytagú kis családunkban, s eldöntöttük, hogy megpróbálkozunk a Fertő-tó körüli bicikliúttal. Volt már hasonló próbálkozásunk, amikor majdnem körbetekertük a Balatont, az nagyszerű és kedves élmény volt, amit azóta is sokat emlegettünk.
Elsősorban azért, mert egyéjszakás szálláshelyeket kellett foglaljunk, ami az időközben tizennégyre duzzadt csapatunk számára koránt sem volt egyszerű. Ami a csoportlétszám-növekedést illeti, kedves barátainknak említettük, hogy hova megyünk, és két család is csatlakozott hozzánk, így hat felnőtt és nyolc gyermek, fiatal számára kerestünk megfelelő szállást. Mivel a Fertő-tó nagy része azon bizonyos területelosztás nyomán Ausztriához került, s Magyarországon még egyharmada sem maradt, első körben két éjszakát szerettünk volna Ausztriában aludni és egyet Magyarországon.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy tavasszal, amikor keresgélni kezdtünk, még javában pandémia és lezárások voltak, a levélben megkeresett kis panziók, magánszálláshelyek, hárommargarétás szállások egyáltalán nem is válaszoltak. Végül találtunk egy olyan helyet, ami megfelelt a betervezett útvonalnak és a büdzsének is, és elfértünk mind. Egy négytagú családnak a szállás egy éjszakára, reggelivel 145 euróba került, ez egy kínai wok étterem emeleti apartmanjában. A következő elérhető szálláshely pontosan kétszer ennyibe került.
Kilátók is voltak, pihenőhelyek is
Fotó: Székely Máté
A kerékpárokat Fertőrákostól, az indulás helyéről béreltük, megfelelő állapotban voltak, táskákat és sisakokat is kaptunk velük, illetve egy gumisprayt is, ha durrdefektünk lenne.
Nagy lendülettel és a betervezett időpontnál kissé később indultunk el Fertőrákosról, ahol a kerékpárkölcsönző udvarán hagyhattuk a gépkocsikat. A felnőttek és fiatalok kerékpárjaikra oldaltáskákat helyeztünk el, abban voltak a csereruhák és cipők, a strandfelszerelések, és minden, amiről úgy gondoltuk, hogy szükségünk lesz rá és befért. A többnapos kerékpározáskor mindig egy külön kihívás, hogy mennyi minden fér be a biciklis oldaltáskákba, hiszen nagy csomagot nem tudsz vinni magaddal. Az első tíz kilométeres táv során átkeltünk az alig jelzett magyar-osztrák határon, és bár a térkép viszonylag sík terepet mutatott, folyamatos emelkedés mellett értünk el Rusztba. A gólyáiról ismert kisváros főterén megpihentünk, falatoztunk, sétáltunk egyet, és megállapítottuk, hogy elég nagy pangás van, ahhoz képest, hogy július közepe.
Néha az volt az érzésünk, hogy nemcsak élő, hanem kitömött gólyák is vannak a házak tetején, mert szinte hihetetlen volt, hogy egy helyen ilyen sok madár éljen, nyaraljon. A helyi evangélikus templomba ingyen be lehetett nézni, térni, de a toronyba már egy eurós díjat kértek.
Ruszt, ahol nagyon sok gólya van
Fotó: Székely Máté
A szálláshelyünk Nezsiderben – Neusiedl am See kisvárosban volt, ez egy nagyobb és forgalmasabb városka, de itt is az elvártnál kevesebb turistával találkoztunk, sok vendéglátóhely be volt zárva, a helyi strandon szinte alig voltak. Ausztriában szabadtéren nem kellett maszkot viselni, de üzletben igen, és a strandokra, teraszokra csak érvényes védettségi igazolással lehetett belépni.
Elismerem, hogy volt egy alapelképzelésünk, amikor a Fertő-tó körüli kerékpározást terveztük. Azt hittük, hogy hasonló lesz a Balaton körüli úthoz, amikor többnyire tó partján tekertünk, strandokat, kilátókat, településeket érintve. Ennek épp ellenkezőjét tapasztaltuk a Fertő-tó körül. A 130 kilométer alatt nagyon keveset láttuk a tavat, jól kiépített úton, szőlődombok és napraforgótáblák között, tűző napon kellett tekerjünk. A táj szép volt, de a júliusi nap igen forrón sütött, és második nap erős széllel szemben kellett haladjunk, ami igen megnehezítette a dolgunkat.
Két helyen volt szerencsénk pancsolni benne. Akarattal írtam, hogy pancsolni, mert úszni nem lehetett.
Kialakított strand Nezsiderben, borozni is lehet a szélén (s nemcsak)
Fotó: Székely Máté
Első alkalommal Nezsiderben, a kiépített strandon voltunk, ahol pár méteres köves és térdig érő víz után egy arasznyi iszapréteggel találkozott a lábunk, és a víz sem volt sokkal nagyobb felette, hiszen, ha úsztál, a ujjaid érték az iszapot. Erről inkább nem mesélek többet. Második nap szintén egy kiépített strandon, Pátfalu – Podersdorf am See településen próbálkoztunk barátkozni a tóval, itt homokos volt az alja, de bármennyit is haladtál befelé, a víz 35-40 centiméternél nem volt mélyebb. Szerintem simán át lehetett volna sétálni a tavon keresztbe-kasul.
a hozzáértők szerint külön sávot alakítottak ki neki, ahol közlekedhetett. Utánaolvastunk, és megtudtuk, hogy legutoljára 1965-ben volt ilyen alacsony, átlagosan 35 centiméter a vízszint, 150 éve pedig teljesen kiszáradt a Fertő-tó, erre többször is volt példa a múltban. Megtörtént, hogy hat évig teljesen száraz volt a medre, az emberek bevetették kukoricával a területeket, és rendszeresen közlekedtek benne. Mivel kizárólag az eső táplálja, várható, hogy az klímaváltozás miatt újra ki fog szárazni, de a szakemberek szerint ez is, akárcsak a múltban, ideiglenes lesz.
Világítótorony Pátfaluban és turistahajó
Fotó: Székely Máté
Tervezéskor és biciklizés közben is szívmelengető volt számomra, hogy a tervünk körvonalazódik, semmi akadály nem hárul teljesítése elé, és végül elindultunk, és mindenféle baleset, különösebb fennakadás nélkül letekertük a 135 kilométert. Sok szép helyet láttunk, igazi közösségi élmény volt barátainkkal biciklizni, ismeretlen helyekre eljutni, természeti szépségeket és épített örökséget megcsodálni. Külön élmény volt, hogy a kerékpárút utolsó napján egy rövid ideig betértünk a fertődi Eszterházy-kastélyba, ahol egyórás, vezetett bemutatón vettünk részt. A tükörfolyósokon, szobrokon, történelmi érdekességeken túl ezután biztos felismerik gyermekeink a rokokó stílusjegyeket.
Jó volt megtapasztalni, hogy mi mindenre jó a technika: a kínai szállásadónk, aki saját anyanyelvén biztos jól tudott, de németül elég gyatrán, angolul pedig egyáltalán nem, érkezésünkkor közölni akart valamit, amit bemondott a telefonjába, és a fordítóprogram ékes magyar nyelven mondta: kell még fizessen 20 eurót. Később a gyermekek ezt a programot használva köszönték meg a horvát házinéninek a frissen sült sütit.
Jól kiépített kerékpárúton lehetett száguldani
Fotó: Székely Máté
Harminc Celsius-fokos melegben, erős ellenszélben tekerni, s tudni, hogy ha törik, ha szakad, haladni kell, mert sötétedik, és nincs más módja eljutni a szálláshelyig, csak két keréken. Persze, mi választottuk az időpontot és a helyszínt, senki nem kényszerített minket erre, de így utólag egy májusi vagy szeptemberi időpont jobbnak tűnik. Igaz,
S bár azt hittem, alapvetően több mindent fel tudok ide sorolni, a nehézségek közé, más most, erőlködve sem jut eszembe. Hiszen alapvetően egy élménydús kerékpározásban volt részünk, amikor kicsit betekintést nyertünk a Fertő-tó és környéke rejtelmeibe is, s megtanultunk sok mindent a természetről és önmagunkról is.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!