
Balról a hajlékonylemez-kezelő, középen a billentyűzettel is rendelkező központi egység, jobbról a kazettás magnó
Fotó: Pál Árpád
Volt neki kemény 64 kB RAM-ja, és a televízió keresőjén a 32-es csatornán lehetett befogni. Igen, ez volt a legendás, kultikus Commodore 64 személyi számítógép. Belebotlottunk egy elfelejtett példányba, ezért összeszereltük és kipróbáltuk. Megérte.
2017. október 18., 16:482017. október 18., 16:48
2017. október 18., 16:492017. október 18., 16:49
A téma mindig a földön hever – járja az újságírók között a mondás. Az én esetemben ez a szó szoros értelmében így volt. Amikor beléptem az újonnan kibérelt lakás ajtaján, az előszoba padlóján egy Commodore 64-esbe botlottam. A technikai kütyükhöz ugyan nem nagyon értek, mégis rémlett, hogy egy ős-számítógéppel állok szemben. Amúgy is retróőrület van, ezért gondoltunk egyet, és beüzemeltük a szerkesztőségben.
A gép összeszerelésében Kováts Attila informatikus volt segítségünkre, akinek beceneve is beszédes – Vírus –, és akitől számos háttérinformációt megtudtunk, miközben lépésről lépésre haladtunk az összeszerelés sorrendjében. Merthogy neki is volt hasonló monstrumja a ’90-es évek elején, jóllehet mifelénk inkább a Spectrum márka volt elterjedt.
Micsoda móka: csiripelő adatbevitel
Fotó: Pál Árpád
Először tápegységet kötött a számítógépre, ami mostanság a laptop töltőjének felelne meg, majd rácsatlakoztatta a plazmatévére. És kigyúlt a piros lámpa, vagyis működésbe lépett a gép! „Az volt jó ezekben a gépekben, hogy gombostűvel, ragasztószalaggal, tűzőgéppel meg lehetett javítani házilag, amolyan hobbidolog volt, és az ilyesmiket szerették az emberek maguk bütykölni.” Emlékeire hagyatkozva megkereste az UHF sávban a 32-es csatornát, merthogy „azon lehetett befogni”, aztán berakta a memóriakártyát, ami az évek során bizony jól beoxidálódott. Egy mondatnyi szöveg jelent meg a képernyőn, mert „ennyit tud alapból”. Következő lépésként a különálló és kattogó kazettaegységet kötötte rá a gépre, „futtatva a szalagot, hogy programot töltsön be, ami olyan, mintha manapság duplaklikket nyomnánk az egérrel”.
Egy számláló mutatta, éppen hol tart a kazetta, és azzal lehetett lenullázni vagy előrefuttatni. Másolni is lehetett egyik kazettáról a másikra – magyarázta Attila. Közben találtunk egy futballjátékot, előkerült a piros joystick, és ki is próbáltuk, ahogy egyik játékost viszi dekázva a labdával. Majd új játék után néztünk.
A legendás Pitstop II. Elboldogult a gép a több mint három évtizedes játékkal
Fotó: Pál Árpád
A legendás Pitstop II indításával autóburrogás hangzott fel, kanyargós pályán versenyeztünk, kerékcserét hajtottunk végre. „Sok botkormányt széttörtek ezen a játékon” – jegyezte meg játékostársam. Persze a szórakozáson kívül gépek, robotok vezérlésére, vállalati alkalmazásokra is használták a C64-et.
Kipróbáltuk a lemezegységet is, ami már jóval gyorsabb a kazettás adathordozónál, ráadásul nem kell gombokat nyomogatni, nem egymás után jöttek a programok, hanem „azt olvasta be, amelyiket beírtad, míg a kazettánál végig kellett pörgetni az egész szalagot”. Menteni is sokkal egyszerűbb volt róla. A floppyn nem csak játékok voltak. Az első program például egy turbó lemezkezelő, és ha az futott le először, a többi betöltését meggyorsította.
A billentyűk csattogása, nehézkes kezelése szintén ósdinak hatott. Majd a klaviatúrát vettük szemügyre: a shift, control, delete ismertek ma is, már akkor létezett az F1–F8 sor, a return a mostani enterrel egyenlő, az alt helyett commodore billentyű volt, a fel-le kurzort szintén azzal lehetett ellenkező irányba vinni, és volt alapból egy grafikus karakterkészlet. További érdekesség, hogy video- és hangkártya helyett egy hosszú, soklábú chip volt beépítve. Egérfélét is lehetett használni hozzá.
Tény és való: többnyire számítógépes játékok futtatására használtuk a berendezést
Fotó: Pál Árpád
Egyébként 2018 elején ismét piacra dobják a kultikus számítógépet, igaz, kicsinyített mását, a C64 Minit, 64 előre telepített játékkal. Lesz mellé joystick is, USB-n keresztül pedig bármilyen billentyűzet csatlakoztatható hozzá. Év végére a hagyományos méretű verziót is beígérte a Retro Games.
Szuper-PC volt harminc éve
A Commodore 64 az 1980-as évek kultikus személyiszámítógép-típusa. A VIC-20 sikere után kezdték el fejleszteni, és ideiglenesen a VIC-40 nevet viselte. Fő újdonsága a 64 Kbyte memória és a továbbfejlesztett grafikus chip volt, amely csak a megjelenítéssel foglalkozott. A hangképzést ugyanis másik chip (SID) végezte, az első, „home computer”-be épített különálló hangvezérlő. A C64 megjelenése évében, 1982-ben az év számítógépe lett. Az 1993-ban befejezett gyártásáig értékesített 17–25 millió példánnyal minden idők legtöbbet eladott PC-modellje lett és maradt – írja a Wikipédia.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!