Önfeledt aranykorúünnep

A 72 résztvevő szentmise után együtt érkezett a Művelődési Házba, ahol az önkéntesek javában sütögették a szalagos fánkot. Beérkezve a szépen előkészített terembe egy „időutazás” következett, melynek motorja a Bezzeg a mi időnkben című kiállítás volt. Mi is elgyönyörködtünk, amint az időseket egy-egy tárgy, régi kép elkalandoztatta a múltba, akár a megszépülő gyermekkorba.

Dávid Lajos polgármester házigazdai köszöntése után Sándor István programfelelős vette át a szót, majd Dávid Izabella tanárnő vezetésével a kisiskolások műsorral kedveskedtek. Énekhangjukat, a furulyaszót hálásan jutalmazták az ünnepeltek.

Mihelyt a taps elcsendesedett, mindannyian kaptak egy színes fejfedőt: ezáltal eldőlt, kék, sárga vagy narancssárga csoportba tartoznak. Az első próba során az önként jelentkezőnek bekötött szemmel kellett felismernie hosszabb kézfogás után falustársát. Terézke és Anna néni 5–5 személyt ismert fel: jutalmul a Tomcsa Sándor Színház szilveszteri műsorát láthatják.

Az elkövetkezőkben az évszakhoz igazodóan három versenyzőnek a kultúrház közepén feldíszített almafáról kellett kosárba szednie a termést. Nagy volt az izgalom, hogy kinek jut több alma, a szurkolótábor a szüretelők nevét kiabálva segített. „Nem sokszor szed ilyen igyekezettel almát az ember!” – vallották be. Mari néni  kétszemélyes pizzautalványt kapott.

Aztán a befőzéshez kötődött a próba: hogy érdekesebb legyen, bekötött szemmel kellett a befőttes üvegeket a kupakkal párosítaniuk. Mari néni a kilencből nyolcat párosított – a helybéli csárda vendégeli meg kétszemélyes ízletes vacsorával.

Minden versenyző egy caritasos gyertyát vihetett haza, hogy világoljon a szeretet lángja, és emlékezzenek az együttlét örömére. A tombolahúzás során gazdára lelt a Mihálykó-féle méz, egy csoki és egy tasak savanykás cukorka – amit szintén nagyon kedvelnek az idősek.

A csoportok is összemérhették „erejüket”, vagyis tudásukat: meg kellett saccolniuk, hány kecske, traktor, szekér és sok egyéb van a faluban. A csapat írnoka szorgalmasan jegyzetelgette a tippeket. Akik legközelebb jártak az igazsághoz, egy „kupát” kaptak. A legtöbb kupás két nyertes csoport választhatott az itókák közül. Ezzel elkezdődött a szeretetvendégség, amit csak a süteményverseny eredményhirdetése szakított félbe. Volt, aki a legnagyisabb süteményért kapott fődíjat, de jutalmazták a legédesebb, legkalóriadúsabb, legmégízűbb, leghagyományosabb süteményt is. És virággal is megajándékozták az ünnepelteket.

A zsűri tagjai: Dávid Izabella, Bálint Tibor iskolaigazgató és Szász Ágnes, a Caritas lelkes önkéntese kóstolgatta a szemnek-szájnak ingere házi készítményeket. Izabella, a zsűri elnöke egy-egy oklevelet nyújtott át minden szépkorú sütögető asszonynak és férfinak. Hiszen Lajos bácsi is sütött, és be is mutatta a nézőknek.

Pékség és cukrászda, vendéglő, pizzázó, a helyi polgármesteri hivatal, virágüzlet, Hargita megye tanácsa segítségével, valamint Dávid Ibolya, Lukács Klára, Mihálykó József, Olasz Erika, Szász Ágnes, Székely Enikő, Székely Ildikó önkéntesek fáradhatatlanságát, ötletgazdagságát és jó szándékát köszönik az idősklub tagjai.