Kilencven éve még nem járt az angyal Hármasfaluban

Kiss Dénes lelkész: van egy érdekes szokás, ami a térségben csak Hármasfaluban létezik, éspedig a gircsózás

A Kis-Küküllő jobb partján elterülő Hármasfalut három település alkotja: Atosfalva, Csókfalva és Szentistván 1950-ben egyesült egy faluvá, közigazgatásilag Makfalvához tartozik. A mintegy 1300 lelket számláló településen 880 református, 140 unitárius, 70 római katolikus, de vannak Jehova tanúi, adventisták és görög katolikusok is – mondta Kiss Dénes, helyi református lelkipásztor, aki több mint 20 éve teljesít szolgálatot szülőfalujában. „Először gyerekkoromban volt betlehemezés Hármasfaluban, Dávid Lajos egykori lelkész idejében. Korábban nem volt, és idén is elmarad, viszont van egy érdekes szokás, ami a térségben csak Hármasfaluban létezik, éspedig a gircsózás” – magyarázta a lelkész.

Csak gircsózáskor mentek a fiúk a lányos házakhoz

„A gircsózás aprószentek napi alakoskodás neve volt Maros–Torda megye néhány községében. Szereplői a duszások: ruhájukat szalmával tömik ki, álarcot hordanak, derekukra csöngőt kötnek, kezükben botra kötött, vizes homokkal teli zacskó, mellyel hadakoznak. Kíséretükhöz tartozik a lovas, aki fateknő segítségével egyszerre alakítja a lovat és a lovast, szintén álarcot hord, továbbá egy asszonynak öltözött legény. Ezek az alakoskodók kísérik a falu legényeit, akik a lányos házakhoz látogatnak s köszöntik őket” – olvashatjuk a Magyar Néprajzi Lexikonban. A hármasfalvi 93 éves Péterfy Zsuzsánna így emlékszik vissza erre az „alakoskodásra”, amely a december 28-ra eső aprószentek napján zajlott szülőfalujában: „A fiatalság összegyűlt, cigányokat fogadtak, egész karácsonyban tánc volt, 5 nap és 6 éjen át. Megindultak a legények, szedtek minden háztól törökbúzát, ki amennyit adott, majd eladták, abból fedezték a kiadásokat. Aprószentek napján pedig gircsózás volt, vagyis a botosok aprószentek előtti nap a táncba szöktették a lányokat, másnap reggel a cigányzenészekkel együtt megindultak a legények, követték őket a falu fiataljai, és egy kicsi lebuj csárdában volt a tánc. Abban az időben csak gircsózáskor mentek a fiúk a lányos házakhoz. Édesapám egyszer azt mondta a legényeknek: csak úgy jöhettek be, ha válaszoltok arra a kérdésre, hogy miért ünnepeljük aprószentek napját?” – emlékezett vissza Zsuzsa néni, aki a történet folytatásaként elmondta, hogy a legények sajnos nem tudták a választ, ennek ellenére beengedték őket a házba.

Péterfy Zsuzsánna: a fiatalság összegyűlt, cigányokat fogadtak, egész karácsonyban tánc volt,
öt nap és hat éjen át

Ezt a régi helyi szokást próbálták feleleveníteni a hatvanas-hetvenes években Hármasfaluban, amely annyira jól sikerült, hogy sokszor még az autós forgalmat is leállította az ünneplő tömeg – mondta Kiss Dénes. A bibliai Heródes gyermekgyilkosságára utaló aprószentek ünnepére a hármasfalviak a gircsózás szokásával emlékeznek. Nemrégiben Barabás László, a marosvásárhelyi Kántortanítóképző Főiskola vezetője könyvben foglalta össze ezt a népszokást. A Kis-Küküllő menti vidéken a gircsózással kezdődik a farsangi időszak, amely a híres kibédi farsangi mulatsággal zárul – tudtuk meg a lelkésztől.

Vannak még gyerekek a faluban

Általában a helyi vallástanár készíti fel a falu gyerekeit a karácsonyi műsorra, amelynek minden évben az egybeolvadt település három temploma ad otthont. Idén is díszítenek karácsonyfát és ünnepi műsorral készülnek a gyerekek, cserébe pedig ajándékcsomagot hoz nekik az „angyal”, összesen hetven kerül kiosztásra – számolt be a lelkész az előkészületekről. Az I–VIII. osztályokat magában foglaló iskolában összesen 135 gyerek tanul. Közülük 53 jár vallásórára és jelenleg 9 konfirmandus van a faluban. Egyelőre még nem fenyegeti a kiöregedés veszélye a Kis-Küküllő menti települést, ott jártunkkor is fél tucat kisfiú szánkózott a frissen lehullt hóban. „A televízió és a számítógép azonban lassan mindent kiöl” – mondta Kiss Dénes.

A karácsonyi menü semmit sem változott

Angyalfia vagy angyaljárás, azaz a karácsonyi ajándékozás szokását nem ismerték akkoriban – mondta Zsuzsa néni. Lánya ifj. Péterfy Zsuzsánna elmesélte: édesanyja tésztafigurákat készített, és azokat rakták a gyerekeknek szánt csomagba. „A szaloncukrot is édesanyám készítette, felvágták majd krepp-papírba csomagolták, úgy aggatták fel a fára, amelyről alma és dió is lógott” – emlékezett gyerekkori karácsonyára. „Karácsony első napján az ifjak templomba mentek, két sor volt a karzaton, alul a fiatalok, felül az idősebb fiúk ültek, akárcsak a lányok: elől az idősebbek, a második sorban pedig a kislányok foglaltak helyet” – tudtuk meg a 93 éves Péterfy Zsuzsannától. Az idős néni az egykori karácsonyi menüre is tisztán emlékszik, ugyanis van, ami azóta sem változott: kilencven éve is húslevest, töltött káposztát és sültet tettek az ünnepi asztalra a marosszékiek.

Közösségépítő óévtemetés

A betlehemezés hagyománya főleg a katolikus vidékeken él: kézzel készített jászollal végigvonulnak a falun, és hirdetik Jézus Krisztus születését. A zömében protestáns településen, Hármasfaluban soha nem létezett ez a szokás, a kántálás hagyományát sem ismerik. Az Alsó-Küküllő mentén azonban mai napig kántálnak az emberek karácsony szentestéjén és első napján, Erdőszentgyörgyön és Balavásáron is felelevenítették ezt a hagyományt. Kántálás nincs ugyan a faluban, azonban mai napig létezik egy közösség-építő téli szokás Hármasfaluban: az óesztendő-temetés. A határhídnál búcsúztatják el a hármasfalviak az óesztendőt, ahol istentisztelet után, éjjel fél tizenkettő körül mindhárom falurészből összegyűlnek az emberek, és versbe vagy prózába foglalt évértékelő beszédek, köszöntések után közösen éneklik el a magyar és a székely himnuszt, majd kezet ráznak, ölelkeznek és ki-ki hazatér saját hajlékába. „Máskor nem, de ezen a napon mindenki székelyruhába öltözött, és úgy búcsúztatta az óévet” – mondta Péterfy Zsuzsánna.