Féltik a katolikus templomot Székelybőben

A néhány éve feljavított bekötőút ismét kátyúsodni kezd, nincs iskola, nincs buszjárat a félreeső falu felé, a kultúrotthonnak egyelőre – jogilag – udvara sincs, a két templom sürgős javításra szorul – ez csupán néhány gond, amellyel a kis falu küszködik – tudjuk meg elöljáróban a Marosvásárhelyre elszármazott Magyari Istvántól, amint Székelybő felé autózunk. Itt a Székelybőért Egyesület elnöke, az ugyancsak a megyeszékheleyen élő Szente Kinga fogad. A szervezetet azért hozták létre, hogy tevékenységei révén felrázzzák csipkerózsika álmából a falut, hogy sorsa jobbrafordulásáért minden helyi lakos lépéseket tegyen. Azóta falunapokat szerveznek, világháborús emlékművet és székelykaput állítottak, zászlót avattak, könyvtárat nyitottak, de vannak évenkénti rendezvényeik is a helyben lakók számára.

Nincs buszjárat

A település a megyeszékhely irányából Jedd-Marosagárd vonalán is megközelíthető, most már viszonylag járható állapotban van az út, mióta 2008-ban a nyárádszeredai önkormányzat 1,5 kilométeren az erdei utak korszerűsítési programja révén itt is besegített a bőieknek. Nyárádszereda irányából Székelysárdon letérünk a műútról, azután kövezett úttesten lehet a faluba jutni Székelymosonon át. Néhány éve javítottak ugyan a szakaszon, ám ismét megjelentek a kátyúk. Az itt élő kis létszámú és elöregedő lakosságnak alig van lehetősége, hogy járművel juthasson el a nyárádszeredai piacra vagy az orvoshoz – legalább hetente egyszer. Ha az utak állapota valamelyest javulna, és valamelyik közszállítási cég legalább hetente kétszer kijönne a településre is, az igencsak enyhítene a gondokon – mondja Szente és Magyari.

Csak iskolabusszal

A néhány bői kisgyerek tanulásában áttörés, hogy két-három éve anyanyelvükön tanulhatnak, ugyanis a faluban két évtizede nincs iskola, azóta a helyi gyerekek szinte mind a mosoni román nyelvű tanintézményben voltak kénytelenek tanulni.

Ma már Nyárádszeredába járnak az óvodások, ugyanúgy a kisiskolások zöme is, míg Mosonba egy, Sárdra három nebuló. „Nagy hasznát vesszük az iskolabusznak” – summázza Szente Kinga, aki azt is elmondja, hogy az egyesület évente háromszor (karácsonykor, az augusztusi falunap alkalmával és iskolakezdéskor) osztogat ajándékcsomagot a helyi gyerekek számára. Az idei karácsonyra 15 csomag készül.

Messzelátót építenének

Határozott elképzelése az egyesületnek, hogy a falu feletti Őrvár nevű helyen messzelátót építsenek. Ez nemcsak a falunak, hanem az egész megyének egy turisztikai célpontja lehetne, hiszen innen a Maros völgyére és a Kelemen-havasokra is jó kilátás nyílik. A nagyváros közelsége sem másodlagos szempont, hisz a diákság számára is nagy élmény lehetne egy ilyen helyre eljutni. A terv kivitelezését több intézmény, szervezet partnerségével és pályázati források révén képzelik el.

Mire készülnek az egyesületben?

A tavaly könyvtárat avattak a falunapon, és kézimunkákat készítettek a református templom számára. Az idén szerényebben és későbben ugyan, de tartottak falunapot, ez alkalomból a katolikus templom számára is átadták a varrottas kézimunkákat. Nemrégiben faanyagot kaptak az önkormányzattól, és ígérik, hogy a februári kosaras bálig felújítják a kultúrotthon színpadát.

Addig is az év végén szeretnének hagyományos disznóvágást és falusi szilveszteri mulatságot szervezni – árulta el a két egyesületi tag, miközben a fiatal falufelelőst, Papp Róbertet és feleségét is beavatták az elképzelés részleteibe. Nyilván, minden elszármazott és helyi családot szívesen látnának a mulatozáson.

Erőfeszítések a templom megmentéséért

A magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 500 ezer forintos pályázati támogatást nyújtott Székelybőnek a Határon túli ingatlan kulturális örökség program keretében a katolikus templom felújítására indított kezdeményezésre. Az összegből elkészült a templom felújítási terve, amely kiemeli: függőleges és vízszintes szerkezeti megerősítést is igényel az amúgy omladozó vakolatú műemléképület. A hajlék a 18. század közepén került a jezsuiták kezére az ellenreformáció idején, majd barokk stílusúvá alakították át. Miután 1937-ben a plébános a népesebb Nyárádszeredába költözött át, a filiává visszaminősült és fogyatkozó egyházközség egyre kevesebbet tudott fordítani az épületre. A néhány éve készült dokumentáció szerint a torony, az arhitektúra, a fel- és alépítményi javítások közel 500 ezer lejes beruházást igényelnek. Az összeg előteremtése teljességgel lehetetlen a közösség részéről, s bár az egyház és az egyesület kisebb pályázatokat készíthet ugyan, a templom megmentését csupán egy sürgősségi beavatkozás révén képzelik el.

Ehhez szükség lenne arra, hogy az épület felkerüljön a műemlék templomok felújítását célzó kormányprogram listájára. A kérdést ismeri a megyei tanács elnöke, Lokodi Edit Emőke és Borbély László miniszter is, de további politikai „támogatásra” is szükség lenne, hogy a bőiek álma néhány éven belül valóra válhasson. Ezirányban Kelemen Hunor minisztert is szándékoznak megkeresni.
Az egyházközség plébánosa, a Nyárádszeredából átjáró ft. Sajgó Balázs volt érseki titkár is szívén viseli a mintegy harminc lelkes gyülekezet óhaját, és nem zárkózik el a pályázatoktól és attól, hogy a kérdést felsőbb szintű támogatásra terjessze elő.

Kerekes Károly képviselő is fontosnak látja a műemlék megmentését, ezért felvállalta a közbenjárást is a művelődési minisztériumnál. „Választási körzetem egyik legkisebb, de történelmi szempontból nagyon fontos településének emlékművét nem szabad hagynunk elveszni, hiszen egyik bizonyítéka történelmi jelenlétünknek” – közölte portálunkkal a képviselő.