Fotó: Bodnár Arthur
Négy éve nincs közöttünk Sütő András. Pusztakamarás és Marosvásárhely utáni harmadik otthonánál, a sikaszói háznál rendhagyó András-napi megemlékezésre, köszöntésre gyülekeztek családtagjai, egykori barátai, tisztelői és – a kisiskolások személyében – jövőbeli olvasói is.
2010. november 30., 17:402010. november 30., 17:40
2010. november 30., 19:172010. november 30., 19:17
Maradandó András-napi ajándékot készíttetett a Sütő család: felemelő adventet éltünk meg a „Hargita térdén”, ahol az írófejedelem tolla nyomán irodalmi rangot nyertek a „sikaszói fenyőforgácsok”. Pihenő- és alkotóházának falára kerámia plakettet helyeztek: „Ezt a nyaralót Sütő András író (1927–2006) építtette, aki nagy csodálója volt ennek a tájnak és az itt élő embereknek.” Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész 1979-ben készítette a portrét – sikerült megragadnia egy felhőtlen mosolyt. Az alkotásból korondi keramikusok közreműködésével több másolat készült.
„Egyszer el kell jönnie a gondolat és a cselekedetek megújulásának – hallottuk Demeter József lelkésztől. – Érezzük át, mi a fontos itt, most: a megújulás – sütői értelemben; belülről és onnan felülről való erővel”.
Szent András apostol józan gondolkodású, tettrekész és nyitott volt mások értékei iránt. Hasonlóképpen a nevét viselő írófejedelem is – emelte ki a jellem- és névazonosságot Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök. Sütő András Zetelaka díszpolgára. A település polgármestere, Korpos Béla megköszönte, hogy az egyszerű embereket irodalmi hőssé tette – álma legyen könnyű égi otthonában. Szilágyi Mátyás főkonzul az irodalomtörténeti helyen békés kiállásáról szólt, „ami egy tragikus időszakban éles küzdelemhez vezetett. A nemzetmegtartó erő sugározzon: a lelki, szellemi összetartozásban segít emlékezete”.
„Ha elvész az irodalom, elvész a nemzet is”
Pálfi G. István irodalomtörténész, író (Budapest) személyes emlékekre fűzte fel gondolatait. Sütő Bethlen Gábor „ahogy lehet” létmódjának folytatója – ilyen a mi életünk is. Nem egy ember, nem egy személy: középpont; értékrend-meghatározó. Hálás, hogy az emlékezők közül sokan személyesen ismerték, vele énekelgettek, kisded barátai lehettek.
Lőrincz György írónak, a Sütő András Baráti Társaság „közkatonájának” emlékidéző szavai közös vallomás: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk.”
A zetelaki kisfúvósok dallamait, Bokor Tünde szívbemarkoló népdalait, a kislányhangon felolvasott Sütő-naplórészletet, és Áprily Lajos Pisztrángok karának strófáit visszhangozták a hegyhajlatok. A székely kapu pedig tárva-nyitva állt az irodalmi emlékhelyre zarándoklók előtt. Áldást mondott Demeter József szászrégeni református lelkész, Farkas László korondi unitárius lelkész, Mátyás Gábor zeteváraljai plébános. Az emlékplakettet a „szomszéd” Szálasy Ferenc és a megyei tanács elnöke leplezte le. A koszorúk mellett jó érzés volt látnunk azokat a virágszálakat, amelyeket Sikaszó lakosai helyeztek el az emlékplakett körül.
szóljon hozzá!