Bokor Sándor idén részben felavatná a kezelőközpontot

Fotó: Bodnár Arthur

Ha a Sóvidék központja kerül szóba, a témák olyanok, mint a parajdi sóbánya: szinte kimeríthetetlenek, mégis a hangsúly ezúttal az épülő balneoklimaterikus kezelőközpontra került. A téma olvasóink számára sem ismeretlen, legutóbb idén májusban írtunk a közel 4 millió eurós összértékű munkálatról, akkor hangzott el, hogy bár ennek befejezése jövőre várható, Bokor Sándor már idén szeretne egy részavatást. A fürdőkomplexumról a parajdi polgármesterrel beszélgettünk el.

Szász Csaba

2010. szeptember 15., 20:042010. szeptember 15., 20:04

2010. szeptember 16., 16:142010. szeptember 16., 16:14

– A turisztikai minisztériumtól már kaptunk 2 millió eurót, de szükség lenne még valamivel több mint egymillióra ahhoz, hogy a terv kiviteleződjön. Persze ne feledkezzünk meg az összérték 10 százalékáról, amit önrészként nekünk kell hozzátennünk, de a sikeres kivitelezés nem ezen fog múlni.

– Hol tart most a munka?

– Kettős munkálatról beszélünk, az építkezés 80–85 százaléknál tart, jó ütemben haladunk, maradt még szűk két hónapunk, addig az építményt be is szeretnénk fejezni. Van viszont még a termálvíz felhozatala, 1100–1200 méterre kell lefúrnunk, jelenleg 950 méternél tartunk (májusban 600 méternél jártak – szerző megj.). Szeretnénk november közepéig mindkettővel elkészülni, s akkor jöhet a részavatás.

Fotó: Bodnár Arthur

– Ez mennyire biztos?

– Szeretném hozzátenni, hogy a megvalósítás azon múlik, a minisztérium folyósítja-e a hátramaradt összeget. Ennek érdekében járom havonta 2–3 alkalommal Bukarestet. A minisztérium keretében alakult egy bizottság, amely prioritást próbál szerezni azoknak a projekteknek, amelyek folyamatban vannak, és nem mellékesen idén befejezhetők. Úgy is mondhatom, hogy hiába van zöld útja projektünknek, hiába haladnak a munkálatok, az egész tervet szüntelenül éltetni kell, az építkezési folyamatot fenntartani, biztosítani a kormányt, hogy nem kidobott pénzről van szó.

Fotó: Bodnár Arthur

– Befejezésről és részavatásról beszél, a kettő mintha ütné egymást.

– Nos, mint mondtam, az építkezés és a fúrás befejezése novemberre várható. De ez még messze nem a vége. 2011-re marad a termálvíz összekapcsolása a komplexummal, valamint a közművesítés (áram- és vízellátás, kanalizálás), melynek költségei teljes egészében a hivatalt terhelik (a 10 százalékos önrész mellett). Itt külön gondot jelent a szennyvízhálózatra való rácsatlakozás a távolság és a szintkülönbség miatt (átemelést igényel), ami több mint 300 000 eurós pluszköltséggel jár.

– Ön mégis optimistának tűnik.

– Tisztában vagyok azzal, hogy a siker a további finanszírozás lététől függ. De valóban optimista vagyok, mert látok garanciát Elena Udrea miniszter asszony részéről, aki igenis figyel Parajdra, és nem udvariasságból teszi. Valahogy érzem a gesztusaiból, hogy számíthatunk rá. Ugyanakkor tudom, hogy ebben az országban bármi megtörténhet, bármilyen kis dolog keresztbe tehet nekünk. Nem azt mondom, hogy felkészültem erre is, de tudom, hogy ott van a pakliban.

– A szkeptikus mondja: „mi van, ha nem sikerül?”

– Nem gondolok erre, nem is így állok hozzá. Tavaly 19-szer voltam Bukarestben, idén már 10-szer, és nem véletlenül. Persze a részeredményeket, beszámolókat másképp vagy mással is leküldhetem, mégsem teszem. Nincs rá törvény vagy szabály, de eddigi tapasztalataim arra engednek következtetni, hogy egy projekt életben tartása személyes hozzáállást igényel. Hiszek abban, hogy sikerrel járhatunk. Ha nem tenném, akkor talán értelme sem lenne az egésznek.