A „gyöngyös koporsó” és „katonái”

Krisztus koporsójának őrzése délután hat órakor kezdődött, a nagypénteki szertartást követő szentségimádás előtt. Tizenöt perces váltásokkal egy órán át az idén nagykorúsított legények közül nyolcan álltak a strázsán.  21 órától szintén ők végezték a keresztutat a templom kertjében. Fáklyákkal kísérték a keresztet.

Nagyszombaton délután öt órától nyolc óráig szintén őrt álltak, majd a feltámadási körmeneten kísérik az Oltáriszentséget, ugyanakkor a baldachint is őrállók hordozzák. Nagycsütörtök délután tanulták a díszlépést, a mozdulatokat és gyakorolták az őrségváltást. A csoport betanítója hat éve Egyed Mátyás sekrestyés-harangozó. „Egyenruhájuk” a székely ruha. Fejfedőt nem viselnek hozzá, kezükben faalabárd van. A vezért egymás között választják meg, idén György István, aki lándzsát tart, aminek koppintásai jelentik a „vezényszavakat”. A hátsó ajtón katonasorban, díszlépésben, élükön a vezetővel, katonásan vonulnak be. Mindig ketten állnak őrt, a fordulásokat is a lándzsa koppintásai jelzik.

Az elmúlt évtizedekben néhányszor megváltozott az életkor szerinti kiválasztás rendje. Hosszú ideig regruták tiszte volt, a sorkatonaság megszűnésével, a nagykorúsítottak vállalható feladata napjainkban is.

Gábos István (70 éves) megyetanácsos-pénztáros az egyházközségben, ötször őrizte a szentsírt. István bácsitól megtudtuk, régen hosszabb ideig tartott az őrzés: reggel 6-tól éjfélig álltak strázsát, ezért a mainál többen vállalták a nagy tisztességgel járó feladatot. A katonaság előtti legények már dolgoztak is, ezért előfordult, hogy fiatalabbakat is bevontak. A rendszerváltás előtt, amikor nem mindenki járt templomba, állandó közösséget verbuváltak, melynek tagjai zömmel a kultúrcsoportból kerültek a védőcsoport alapembereiül. Általában aki „sokat volt minister”, azaz gyakran ministrált, őrzött is. A vezérnek „segédje” is volt a régi időben, aki felváltotta néha napközben.
Az 1962-es korosztály tagjai kezdték, hogy a csoport együtt járul szentáldozáshoz. Meg is lepődött az akkori plébános, „Gergely papbácsi” (Tornay) amikor egyszerre, áldozástatás alatt bevonultak mindanynyian, és lándzsakoppintásra felsorakoztak az oltár előtt.

Hagyomány: a szentsír állítása és őrzése

A Krisztus koporsójának beszerzése Jakab Lajos egykori lövétei plébános nevéhez fűződik, akinek 1876 és 1889 között volt állomáshelye Lövéte. Alapítványt, a Szent sír alapot létesített a Krisztus koporsója beszerzésért. Az alapítvány tőkéjét a község valamint magánszemélyek gyarapították annyira, hogy végül a plébános a szentsírt Budapestről a Gavora cégtől megrendelhette 1886-ban – tudtuk meg Mihály János helytörténésztől. A Krisztus koporsója nagyon imponzás. Az építmény gyöngyökkel díszített részei: a tetőzet, melyen két angyal térdepelve imádkozik, két őrkatona és a frigyláda. Belülről lámpákkal világítható meg. Alsó, sziklaszerű részében van a test, az ágyékkendős Krisztus-corpus.