Ha a románok az erdélyi magyarokról beszélnek, írnak, vitáznak, akkor annak az esetek bántóan nagy mértékében negatív lesz a végkicsengése. Valami olyasmi, hogy a romániai magyarok rosszak, érzéketlenek, sőt veszélyt jelentenek a román nemzetállamra, ezért lépni kell, amíg még nem késő.
Sikerült addig tökölni, illetve addig hergelni egymást, amíg kicsődült az úzvölgyi temetőbe egy csomó ember, hogy a másikat elküldje a búsba, és hogy beletapossa a földbe. Járjunk együtt? Hát, az most nagyon nehéz lesz.
Az senkit sem lep meg, hogy a Román Jégkorong Szövetség (RJSZ) bármikor képes olyan határozatokat hozni, amelyek a hokitörténelemben újdonságnak számítanak, de most megint léptek egy nagyot valamilyen irányba.
Teljesen értelmetlen médiaháborúba fordult a kőrispataki medvetámadás ügye. A tragikus esetet, mint minden medvés hírt Borboly Csaba adta közre a Facebook-oldalán.
Határozottan rázta a fejét a besztercei helyi rendőr, amikor Csíkszereda polgármestere megkérdezte tőle: „Hogy-hogy használnak kerékbilincset, ez nem tilos? A prefektust itt ez nem zavarja?”. Hallván mindezt, a helyi rendőr – miután kihúzta magát – gyorsan hozzátette: „Nekünk barátunk a prefektus!”.
Annyira kellett nekünk, székelyeknek a négy nyugati nagyváros együttműködési megállapodása, mint egy falat kenyér.
Az elmúlt szűk egy évben, amióta az Erdélyi Médiatér Egyesület a magyar kormány támogatásának köszönhetően médiát épít Erdélyben – ilyen értelemben a Székelyhon tulajdonosa –, rengeteg emberrel beszélgettem.
Nincs az a pénz ebben az országban, amit ne tudnának templomokra költeni. Na igen, mi másra van szükség ebben az istentelen világban, mint hitre és templomokra.
Ez itt a kérdés, csak éppen nem olyan egyszerű megválaszolni. Egyrészt melyik szülő szeretné, hogy gyerekét más verje, akkor is, ha látszólag a pofon (vagy fülhúzás) belefér az iskolai (rendre?) nevelés „hagyományos” módszertanába?
Szétdobált műanyagzacskók, dobozok, étel- és italmaradékok, kacatok, szennytől ragacsos aszfalt, zümmögő legyek, a nyári meleg által megsokszorozott bűz, a közelben tömbházlakók, akik legszívesebben erre az időszakra távol maradnának otthonuktól.
Szerények és vérprofik: a szászrégeni DreamFlow számos díjjal, elismeréssel gyarapodott az elmúlt években, interjúnkban mégsem erről, hanem a zenekar kezdeteiről, a kísérletezésekről, tavaly nyári koncertekről, bulikról, „célegyenesben” lévő nagylemezről beszéltek. Próbatermi felvételünk, benne a múlt év végén a Legszebb Erdélyi Magyar Dal fődíját elnyerő Véget ért az álom című szerzeménnyel január 30-án jelenik meg.
Borboly Csaba, a megyei tanács vezetője lemaradt a keddi medvekilövésről, ez pedig dühíti őt. Valahol igazat kell adnunk neki, hiszen most végre csúcsra érhetett volna.
Világos számomra, hogy a pletyka ugyanolyan ősi jelenség, mint a prostitúció vagy a bűnözés: a homo siculus sajátja. Ugyanakkor ideje lenne már a pletykakultúráról is értekezni kicsit.
Lépjünk hátrébb a napi csatazajtól, és tegyük fel a kérdést, mielőtt még mások feltennék helyettünk: Erdélyből, Székelyföldről nézve mi értelme van annak, hogy „nekünk Magyarország az első”?
A közösségi portálok rávilágítottak arra, hogy Székelyföldön nemcsak a román nyelv oktatásával van óriási probléma, hanem sajnos a magyarral is.
Óriási lelkesedéssel számolt be a megyei tanács sajtószolgálata, hogy „Hargita Megye Tanácsának munkaközössége kihelyezett munkanapot tartott február 13-án, kedden Gyergyócsomafalván Márton László Szilárd polgármester meghívására”.
Nehezen tudtam eldönteni, hogy a kedden éjszaka, 63 évesen elhunyt Verestóy Attiláról kell-e írnom, s ha igen, akkor miért nekem? Pont nekem? S aztán eldöntöttem, hogy igen, éppenhogy nekem kell, de minimum nekem is. Több okból, sorolom…
Furcsa egy diktatúra épül Magyarországon: közpénzből finanszíroznak egy olyan újságíróról készülő dokumentumfilmet, aki ellenzékibb a magyarországi ellenzéknél is.