Vadkárokról, objektíven

A bejelentés elhanyagolásának oka pedig a jelenlegi kártérítési rendszerben való bizalom teljes hiánya. Ez az aggály nem teljesen alaptalan. A vadkárok rendezéséről szóló jogszabály nem megfelelő sem a jelenleg érvényben lévő, sem a közvita során valahol elakadt módosított formájában. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy legkevesebb három különálló intézmény képviselőiből álló bizottság állapítja meg a kár mértékét, a kárt okozó vadfajt, a kár pénzben kifejezett értékét és a kártérítési felelősséget. Mindezt abban az esetben, ha a gazda az érvényes szabály szerint a kár felfedezésétől számítva 24 órán belül, vagy a közvita alatt lévő tervezet szerint a kár bekövetkeztétől számított 48 órán belül bejelenti. Az ilyen korlátozó jellegű határidők már elrettentő jellegűek, hisz valamely sasszemű „szakértő” könnyedén lerendezheti a procedúrát azzal, hogy a kárkép nem friss, ami megkésett bejelentésre vagy felelőtlen nyomon követésre utal, következésképp a kártérítési igény sem megalapozott.

a kerítés épségét biztosítandó, vagy pl. a medve átmászását megakadályozandó. Ami ennél kevesebb megelőző tevékenység, annak bizonyítása nehézkes.

A területileg illetékes vadászatra jogosult pedig, amennyiben az előző vadászidényben számára jóváhagyott kilövési keretet teljesítette és esetleg még néhány vadkárelhárító vadászatot is szervezett, amit kiadott engedélyekkel könnyedén bizonyíthat, már mentesül a kártérítési kötelezettség alól.

A kérdéskör mégis komplexebb, mint ahogy az első vizsgálatra tűnik. Alaphelyzetben kézenfekvőnek tűnhet, hogy a vadászatra jogosult fél kibúvók nélkül megtérítse a gazdáknak azt a kárt, amit vadászható fajok egyedei okoznak, hisz a vadászati tevékenység számukra még bevételt is generál. Ez a magyarországi vadkárrendezés adaptáció nélküli átvételével megvalósítható lenne, de ez esetben a jelenleg kétszereplős konfrontációk valószínűsíthetően a természetvédelem képviselői által legkevesebb egy új taggal szaporodnának, az egyéb következményeken túl. Ugyanis a vadászatra jogosultaktól abban az esetben várható el, hogy a vadállomány által okozott kárt megtérítsék, ha teljes hatáskörük van abban, hogy az általuk kezelt területen mekkora vadállomány létezzen. Ha ez adott, akkor a károk mérséklésének érdekében alacsonyabb egyedszámú állomány fenntartásában válnak érdekelté, így legalábbis első fázisban egy erőteljes apasztásra számíthatnánk. De

Továbbá kérdés az is, hogy mekkora állomány milyen mértékű valós kárt okoz. Egyáltalán elképzelhető, hogy ki lehet jelen körülmények között gazdálkodni a vadállomány által okozott kár ellenértékét, vagy kártérítési kötelezettség esetén a vadászatra jogosultak csődbe jutnának?

2017 júliusában a károsult gazdák kérésére kezdődtek el a Gyergyói-medencében az objektív előzetes vadkárfelmérések. Ezek a munkálatok nem egyenértékűek a hivatalos vadkárbecslésekkel, és nem is a hivatalos vadkárbecslések pontosságának vizsgálatára irányulnak. A sok be nem jelentett káreset miatt nagyon szűk is az átfedés a két tevékenység között, az ÖME tevékenysége és a vizsgálat során rögzített jegyzőkönyvek nem pótolják a jogszabályi vadkárbecslést.

Jelen bevezető figyelemfelkeltő cikkel a gazdákat arra kérjük, jelentsenek be minden káresetet, annak érdekében, hogy a hivatalos adatok közelítsék a valóságot, függetlenül a kártérítésben való bizalom fokától, és akár jelentik hivatalosan, akár nem, a gyergyószéki olvasók értesítsék a kezdeményezőket a Gyergyói Hírlap szerkesztőségében megtalálható elérhetőségeken. Felelős vadgazdák elvégzik azt a tevékenységet, amely a jogszabályok által számukra kötelező, s ha a gazdák is eleget tesznek a vadkármegelőzési kötelezettségeknek, úgy a kártérítési kötelezettség jelenleg a Román államot terheli. Hogy az államtól pénz mikor jön, az egy talány, de egyelőre legalább szülessenek jogos követelések.

Farkas Attila vadgazdamérnök