Újabb teher a pálinkafőzők vállán

Az oroszhegyi Ambrus Levente tízéves korában csöppent bele a pálinkafőzésbe, hiszen ennek volt hagyománya a családban. „Abban az időben egyszerű volt a pálinkafőzés – emlékszik vissza –, ha szabad időd volt, elmentél és begyújtottál, aztán kifőzted a pálinkádat. Most egy nappal előtte faxon vagy e-mailen el kell küldeni a jelentést a vámhivatalba, hogy ki szeretnéd főzni a pálinkádat, és azt is be kell jelentened, hogy mennyi alapanyagod van és hány napot szeretnél dolgozni a szeszfőzdében. Kijön a vámhivatal embere, feltöri a pecsétet, mert minden alkalommal, miután elvégeztük a munkát, lepecsételik az ajtókat. A nyitás-zárás közötti különbséget kiszámolják, és azt kell megfizetni. Az üstöket lekalibrálták, ami pontosan mutatja, hogy 24 óra alatt hány liter szesz jön le” – részletezi a pálinkafőzéssel járó nehézségeket Levente.

Aztán elővesz egy táblázatot, ami fekete-fehéren mutatja: egy liter negyven fokos pálinka után 13 lej 40 banit kell befizetni, az ötven fokosra pedig 16 lejt és így tovább, a fokkal emelkedik az ár is. „Az új befizetési törvényt is a nyakunkba sózták. Én másnak is kifőzhetem a pálinkáját, ötven literig kedvezményesebb áron, de ha meghaladom ezt a mennyiséget, akkor már más kategóriában adózom. Ennyi az előnye ennek az engedélynek” – magyarázza Levente.

Befizették a 2500 eurót

Eddig sem volt könnyű, de az igazi nehézségek most kezdődtek, amikor értesítették őket, hogy 10 000 lej törzstőkével kell rendelkeznie a cégnek, ezen felül pedig be kell fizetniük 2500 eurót. „Mindenki meg volt bokrosodva, hogy ennyi pénzt honnan vegyen elő, és egyik barátunk el is ment Antal István képviselőhöz útbaigazításért. Megtudtuk, hogy ilyen kisvállalkozásoknak, mint a miénk is, nem kell törzstőkével rendelkezniük. Végül eltörölték a törzstőkét, a 2500 eurót viszont be kellett fizetnem, különben elvesztettük volna az engedélyt” – meséli a február végén történteket Levente.

Az Krónika napilap Kelemen Attila RMDSZ-es képviselő, az alsóház mezőgazdasági bizottságának tagja azt nyilatkozta, hogy a kormányhatározat visszavonása érdekében a pénzügyi tárcához fordult, ahol nem igazán tudták, hogyan kerülhetett a jogszabálytervezet szövegébe ilyesmi. Valószínűleg tévedésről lehet szó, és a napokban egy újabb kormányhatározattal fogják korrigálni. „Lassan azt sem hisszük el, amit látunk, nemhogy azt, amit hallunk” – mondja Levente, aki szerint azért folyamodhattak ilyesmihez a honatyák, mert az államkassza ki van ürülve, és így juthatnak némi pénzhez. Ő sem érti, hogy ha minden főzés után fizetni kell, akkor miért kérik még a garanciát is. Az államnak jelentős bevételt jelent, ha mindenki befizeti a meghatározott összeget, hiszen Hargita, Maros és Kovászna megyében 5400 szeszfőzde van bejegyezve.

Amikor még a pénzügy fennhatósága alá tartoztak a pálinkafőzdék, Levente szerint sokkal szabadabban dolgozhattak, mint most. „Azt akarják elérni, hogy undorodjunk meg a munkánktól. Biztosan az ember arra is vetemedne, hogy titokban főzze ki a pálinkáját, de a mai világban ezt nem lehet megtenni. Irigyek az emberek, elárulnák egymást. Ezt a tevékenységet nem lehet elrejteni a fiókban.”

Nyolc hónapja nem főztek pálinkát

Oroszhegyen jelenleg öt pálinkafőző működik, ezek közül három rendelkezik olyan engedéllyel, amely szerint kifőzheti más pálinkáját, vagyis szolgáltatást végezhet. Köztudott, hogy tavaly Oroszhegyen nem termett egy szem szilva sem, a betört almák pedig úgy le vannak fagyva, hogy megközelítőleg április közepén tudnak csak nekifogni a főzéshez. Késő ősszel őrlik le az almát, és a hidegben már nem tud lebomlani alkohollá a szőlőcukor, ezért lefagy, hiszen a nagy mennyiség miatt szabadtéren tárolják.

A szilvát szeptember közepén erjesztik, és hat hét múlva kiforr. Gyakorlatilag nyolc hónapja nem dolgoztak, hiszen tavaly nem volt szilvatermés. „A hangsúly mindenképp a szilván az, abból lesz jó pálinka, és annak van hagyománya nálunk. Az almapálinkát inkább munkáspálinkának tartják. Otthon megisszák, de eladni nem nagyon lehet.”

Leventének 1 hektár 20 ár területen van szilvása, ezenkívül 30 ár almás és 10 ár körtés, amiből gazdálkodik, a többi gyümölcsöt felvásárolja a faluban olyan emberektől, akik nem tudják leszedni vagy pénzzé akarják tenni. „Nagyon fontos, hogy a szilva innen legyen a környékről, mert ennek van olyan zamata, ami egyedivé teszi az oroszhegyi pálinkát. 300 éves múltra vezethető vissza ez a fajta szilvafa. Magról lehet telepíteni, ha három-négy évig vigyázol a hajtásra kaszáláskor, akkor már szét lehet ültetni. Van egy barátom is, aki csemetekertet készít, és két-három évesen eladja a fákat. Olyan szilvafa is van, amely 100 évig is terem, ha megfelelően ápolod és permetezed. A szilvafának a legnagyobb ellensége a fagy, aztán ha nem kezeled, akkor megjelennek a betegségek, utána jön a nagy meleg, a jég és legvégsőbb esetben a medve, ami összetöri a fákat” – mondja Levente, akitől azt is megtudtuk, hogy rég nem volt maximális termés, legjobb esetben is csupán 40 százalékos volt a hozam.

Leventééknek ötéves pálinkájuk is van. Rendszeresen részt vesznek a budapesti és a gyulai pálinkafesztiválokon, ahonnan számos díjat – aranyérmet, ezüstérmet és bronzot is – hoztak már haza. „Sokat tanultam tőlük is, a bodzapálinka-recept is Magyarországról származik. Igaz, én vadbodzából főzöm, ők meg nemes bodzából. Szünidőben gyűjtik be a gyerekek, jól jön nekik is a zsebpénz. A fenyőpálinka ötlete is onnan származik, hogy egy magyarországi vendég arról áradozott, hogy Szlovákiában milyen jó borovicskát ivott, és kérdezte, nekünk miért nincs. Aztán elkészítettük, és jól sikerült, igaz, nagyon aromás pálinka, nem mindenki szereti.”

Székely termékké nyilvánítják

Ambrusék szeretnék, ha pálinkájuk a hagyományos székely termékek közé tartozna, ennek érdekében már két évvel ezelőtt beadták a szükséges iratokat a megyei tanácshoz, és úgy tudják, hamarosan meg is kapják az engedélyt. Néhány évvel ezelőtt készítettek egy felmérést, hogy egy családban évente hány liter pálinkát fogyasztanak, vagyis mennyi lehetne a megengedett mennyiség, amit otthon, saját használatra főzhetnek. A statisztika azt mutatta, hogy egy egészséges, fizikai munkát végző férfi naponta meg tud inni háromnegyed liter pálinkát, amitől meg sem részegedik. De a felmérés eredményét hivatalosan végül nem fogadták el. „Én disznóvágáskor szoktam pálinkát inni, máskor bort iszom. Sokszor jólesne reggel meginni egy kupica pálinkát, de mivel napközben vezetek, nem tehetem meg. Este pedig már nem kívánom” – árulja el Levente.

Testvérével többfajta pálinkát készítenek: négyfajta szilvából, körtéből, almából, meggyből, áfonyából, szederből, bodzából, borókabogyóból és vadcseresznyéből. De készítenek ágyaspálinkát datolyából, fügéből és mazsolából is, valamint törkölypálinkát szőlőből.
„Kellene még egy kicsit támogasson az állam, hogy dolgozhassunk, mert szívesen adózunk, ha van jövedelmünk is” – mondta Levente.