Bemutatják a Kőrösi Csoma Sándor és Erőss Zsolt emlékére rendezett táncelőadást

A lehetetlent szereti megkísérelni az ember, mint ahogyan ők is majdnem a lehetetlennel felérő feladatot vállaltak – magyarázta a hétfőn tartott sajtótájékoztatón Orza Călin koreográfus-rendező, hogy miként lehet egy hegymászó és nyelvtudós életéből táncjátékot „gyúrni”. Mint elárulta, régi terve valósult meg az Udvarhely Néptáncműhely meghívására, évek óta szeretett volna Kőrösi Csoma Sándorról előadást készíteni. 

A koreográfus Mihályi Gáborral, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjével együtt Kőrösi Csoma Sándor kacskaringós és változatos életútját igyekezett az általa bejárt vidékek folklórjával színpadra vinni. Mint mondta, Erőss Zsolt életútja kétszáz év különbséggel közös végpontban érintkezik Kőrösi Csoma Sándoréval, aki a Himalája lábánál van eltemetve. „A hegy, valamint szülőföldjük, Székelyföld köti össze kettejüket. Egyébként sok közös nem volt életútjukban, csupán az, hogy önmegvalósító életet éltek, hatalmas áldozatokat hoztak azért, hogy megéljék álmaikat” – mondta az előadás ötletgazdája.

Kőrösi Csoma Sándort és Erőss Zsoltot nem jelenítik meg a műsorban, csak a hozzájuk fűződő kapcsolatokat, érzéséket és eseményeket. „Nem dokumentarista előadás, hanem balladai és szürreális képekből összeállt érzelmi folyamat, ami a tánc és a zene nyelvén szólítja meg a nézőt” – tisztázta Orza Călin. A költőien átfogalmazott magyar táncelemekkel párhuzamban a tibeti szarvastánc is megjelenik az előadásban, valamint magyarra fordított tibeti dalszövegek is. A táncosok egyébként egy Kőrösi Csoma Sándorról szóló mesét is elmondanak, emellett Orza Călin egy Erőss Zsolt-interjúkból, a hegymászó utolsó rádióbeszélgetéseiből összeállított prózai jelenetet is belefoglalt az előadásba. A rendező-koreográfus elárulta, a halál motívuma többször is megjelenik, ennek ellenére mégsem negatív az utószó, megpróbálta a testi gyötrelmektől való megszabadulást, a lélek feloldozását koreografálni.

Orendi István, az intézmény vezetője elmondta, a produkcióhoz sok bedolgozót kellett fogadniuk, amit saját költségvetésből nem tudtak volna megoldani, ám a Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán lehívott jelentős összegből mégis sikerült.