Székelyföld mint ökológiai nagyhatalom? A környezet ideális, a többi rajtunk múlik

Második alkalommal szervezte meg háromnapos szakmai rendezvényét a csíkmadarasi Garden Proiect kertészet, amelyen ismert hazai és anyaországi szakemberekkel közösen vitatták meg az aktuális témákat, problémákat. A Kertészeti Szakmai Napok második, pénteki napjának délelőtti előadásaira mi is ellátogattunk.

Elsőként Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke mutatta be a székelyföldi falugazdász hálózatot. Elmondása szerint Homoródfürdőn kezdődött el 2010-ben a három székelyföldi megye (Hargita, Kovászna és Maros) vezetősége támogatásával a gazdaszervezetek összefogása, amelyet akkor egy együttműködési nyilatkozat aláírásával szentesítettek a jelenlévők. A három megye összefogását tavaly a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének létrehozásával tették hivatalossá, amelynek célja egy átfogó tanácsadói hálózat kiépítése. Azt

szeretnék, ha a három megye összes magyarlakta településéből lennének tagjaik,

hogy mindenhol szakmai segítséget nyújthassanak a gazdáknak. A minőségi szakmai tanácsadás érdekében különböző szakterületekről húsz falugazdászt foglalkoztat az egyesület, amelynek

egyik legfőbb jövőbeli terve egy agrárkataszter kidolgozása,

hiszen az egységes székelyföldi stratégiák kialakításához tudni kell, hogy a térség negyvenezer gazdája pontosan mivel foglalkozik.

A bemutató után az egyesület egyik falugazdásza, Ladó Hunor kertészmérnök tartott előadást az ökológiai gazdálkodás jelentőségéről Székelyföldön. Mint felelevenítette, a mezőgazdaság általános felfogás szerint a talaj művelésére vonatkozik, illetve az igyekezetről, hogy távol tartsuk a gazdasági szempontból haszontalan növényeket, a kórokozókat és kártevőket. A beavatkozás azonban manapság nagy üzemanyagigényű gépi munkákat, vegyszeres kezeléseket, műtrágyák használatát jelenti.

A durva beavatkozások és idegen, kártékony anyagok miatt mára globálisan sérültté váltak a mezőgazdasági területek. Ez ellen nyújt megoldást az ökológiai gazdálkodás, amely egy műtrágya és (szintetikus) növényvédő szerek nélküli, a természetes biológiai ciklusokra, szervestrágyázásra, biológiai növényvédelemre alapuló gazdálkodási forma.

Az ökológiai gazdálkodással kapcsolatosan számos európai uniós jogszabály van érvényben, amelyek egyéb helyi előírások társaságában minden tagállamban kötelezően alkalmazandók. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Európa a második a kontinenseket ökogazdálkodási területeik alapján rangsoroló összesítésben. Az első helyen szereplő Ausztrália és Óceánia a világ bioterületeinek 45 százalékát tudhatja magáénak, utána következik Európa 25 százalékkal.

Az európai mezőgazdasági területek 5,7 százalékán folytatnak ökológiai gazdálkodást, ami 10,2 millió hektárt jelent,

ehhez Románia 2,1 százalékkal járul hozzá (azaz ennyit tesz hozzá az európai 25 százalékhoz). Arról, hogy székelyföld mezőgazdasági területeinek hány százalékán folytatnak ökológiai gazdálkodást, csak a későbbiekben lesz pontos adat.

A székelyföldi mezőgazdasági földterületek művelési ágak szerinti megoszlásáról azonban már a pénteki előadáson is pontos adatok hangzottak el. E szerint Székelyföld 13 ezer négyzetkilométeres (1 300 000 hektár) területének több mint fele, azaz 58,2 százaléka mezőgazdasági terület, 33 százaléka erdő, és 8,8 százaléka egyéb (beépített vagy ipari területek, utak stb.). Ez utóbbi, egyébnek nevezett kategória 114 400 hektárt tesz ki, a 33 százaléknyi erdő 429 ezer hektárt, a mezőgazdasági területek pedig a következőképpen oszlanak meg: szántó (23 százalék, 299 ezer hektár), legelő (20 százalék, 260 ezer ha), kaszáló (15,5 százalék, 201 ezer ha), gyümölcsös (0,5 százalék, 6500 ha) és szőlő (0,2 százalék, 2600 ha). Ladó Hunor szerint az adatokból az látszik, hogy

a kaszálók és a legelők túl nagy százalékot tesznek ki Székelyföld területéből, hiszen ezek csak kimondottan az állattenyésztéshez szükségesek.

A szakember szerint továbbá Székelyföldnek négy olyan számottevő adottsága is van, amelyet nem értékelünk eléggé. Az egyik ilyen az éghajlat, ami az elmúlt évek változásai ellenére továbbra is kiegyensúlyozott. Azt is megtudtuk, hogy a székelyföldi évi középhőmérséklet általában 7,1 és 7,6 Celsius-fok között alakul. A leghidegebb hónapunk a január (ennek középhőmérséklete ‒3 és ‒10 fok között alakul), a legmelegebb pedig a július (10–19 Celsius-fok).

Az sem elhanyagolható, hogy sok más európai országgal ellentétben sokkal több napsütésben részesülnek a mezőgazdasági területek: Romániában 1500–2000-re tehető évente a napsütéses órák száma. Az évi átlagos csapadékmennyiség 500–1200 milliméter (1 mm csapadék egy négyzetméteren egyenlő 1 liter vízzel). Az éghajlat mellett a talaj a térség másik erőssége, hiszen igen sokrétű, a barna erdőtalajtól a csernozjomig több fajtája is megtalálható. További erősség a vízkészlet, hiszen számos patak és folyó található a térségben, illetve irigylésre méltó a térség természetes ökoszisztémája is. Ennek fényében a szakember szerint

Székelyföldön minden adott az ökológiai gazdálkodáshoz, amely gazdasági kiugrási lehetőséget jelenthetne a térség számára, sőt ökológiai nagyhatalommá is válhatna.

Ehhez azonban gondolkodásmód-váltásra van szükség, és fontos lenne annak felismerése, hogy ezt csak szövetkezetben, közös stratégiával és tervvel lehet megvalósítani.

Igény biztosan lenne rá, hiszen jelentős piaci rés figyelhető meg ezen a területen,

továbbá a nagybani értékesítés irányába való elmozdulást is elősegíthetné. Arról nem is beszélve, hogy a szakember szerint az ökológiai gazdálkodásból származó termények és termékek könnyebben és jobb áron értékesíthetők, illetve ebben a kategóriában a területalapú és más támogatások is jóval magasabbak.

Az ökotermelés növekedésével továbbá javulnának az egészségügyi mutatók, kevésbé romlana a természet állapota, többen élnének mezőgazdaságból, és kisebb lenne a kereskedelmi függés is.