Pódiumbeszélgetés a jövőről

„Azért kezdeményeztük ezt a beszélgetést, hogy alternatív jövőképet vázoljunk fel a város és a régió együttműködésére. Egyfajta mozgalmat akarunk kialakítani annak érdekében, hogy harmonizálni tudjuk a város-vidék, természet-Isten-ember kapcsolatokat” – vezette fel a beszélgetést Bányász József, a Gyulafehérvári Caritas vidékfejlesztéssel foglalkozó munkacsoportjának vezetője, majd képsorok levetítésével érzékeltette a világunkban jelen lévő ellentéteket, a gazdaság, a környezet, az ember totális összeomlásához vezető állapotokat.

A múlt és a jelen bemutatása mellett a jövő kilátásaira is rámutatott. Vázolta azt az alternatív jövőképet, melynek kidolgozásához, megvalósításához szólította együttgondolkodásra a résztvevőket. Hangsúlyozta: a Caritas Vidékfejlesztés által megfogalmazott jövőkép nem új elveken alapszik; a ‘30-as évek gazdasági világválságára Márton Áron, Balázs Ferenc, László Dezső, Kós Károly már megfogalmaztak egy újjáépítési mozgalmat, ez kellene legyen az alap, amit XXI. századi kontextusban kell újraértelmezni és ráépíteni az életminőséget biztosító, időszerű jövőt. A gyergyói Caritas csapata által kidolgozott, átfogó fejlesztési keret A remény stratégiája nevet viseli. „Ez egy olyan reális jövőkép, amiben az ember, az életminőség megtalálja a maga helyét, ugyanakkor egy fenntartható gazdasági egyensúly is kialakítható” – mutatott rá Bányász József. Jelenlegi feladatként a negatív jövőképet elővetítő hangulat normalizálását emelte ki, röviden kitérve az összeomlást előidéző összetevők kivédésének reálian megvalósítható lehetőségeire, a Caritas Vidékfejlesztés által már megtett lépésekre.

„A jövő a kezünkben van” – erősítette az elhangzottakat Molnár Judit, akit mint Gyergyószentmiklós és vidéke, a természet, az ember harmóniájának, együttműködésének elkötelezettjeként mutatott be a jelenlévőknek Bányász József.

Molnár Judit időszerűnek és indokoltnak látja az ésszerű jövőformálást. „Az elmúlt 56 évben a Föld lakossága megkétszereződött, ezzel szemben a GDP kilencszeresére nőtt, a világkereskedelem pedig kétszázszorosára. A kétszeres lakossághoz nem indokolt a kétszázszoros kereskedelem” – ismertette a világszintű kimutatások eredményeit Molnár Judot, arra kérve a jelenlevőket, hogy gondolkodjanak el, hogyan változtatható meg a negatív tényállás. „Álljunk meg, lépjünk egyet vissza, és nézzük meg, hogy kell-e ez nekünk, rá vagyunk-e szorulva, szükségünk van-e arra, hogy ezt a hatalmas méretű világkereskedelmet bármiben segítsük” – javasolta.

A felvezetés után kialakult beszélgetésen nézetek, kérdések, ötletek hangzottak el. A résztvevők részéről egyértelműen megfogalmazódott: valóban közel a „megálljt” parancsoló piros lámpa. Azt sem vitatta senki, hogy változást csak a szemléletváltás hozhat, viszont ennek gyakorlati oldalát egyelőre elméleti szinten is sokan sokféleképpen látják. Egy dologban azonban minden résztvevő egyetértett: minél szélesebb rétegekhez el kell juttatni a hasonló beszélgetések üzenetét, illetve további lehetőségeket kell teremteni az együttgondolkodásra.