– kezdi Fogarasi Gyöngyi, Maros megyei iskolai tanácsadó. „Attól függetlenül, hogy ez a bizottság milyen eljárást talál az adott helyzetre, jöhet hozzám a bántalmazott és a bántalmazó is egyaránt. Általában az van benne a stratégiában, hogy nem büntetjük a bántalmazót sem, mert neki is megvan a »saját lelki csomagja«, de vannak olyan kihágások, amikor ez magaviseleti jegy levonással járhat” – magyarázza a szakember, akit leggyakrabban az áldozatok keresnek meg a problémával, hiszen ők tudják a legnehezebben feldolgozni.

Hatalmi különbség és ismétlődés

Már az elején leszögezi, nem minden iskolai verekedést, agresszív megnyilvánulást nevezünk zaklatásnak. Középiskolában nem feltétlenül fizikai agresszióban nyilvánul meg ez, mert vannak verekedések ott is, de azt nem nevezzük zaklatásnak.

Középiskolai szinten inkább a gúnyolódás, kirekesztés, gúnynevek adása számítanak zaklatásnak, és sokan ezt viccelődésnek tartják, és nehezen jönnek rá, hogy ez nem vicc. Például az, ha folyamatosan elveszi a tolltartóját, telefonját, vagy állandóan beszól neki. Volt olyan esete is, hogy nem mondtak semmit a diákok, de ahányszor az adott diák megszólalt a többiek forgatták a szemüket, és a diák oda jutott, hogy többet nem szólalt meg.

Sokféle eset van, a leggyakoribb oka annak, hogy felkeresik az iskolai tanácsadót az áldozatok az a gúnyolódás, kirekesztés, lányok esetében pedig a pletykák terjesztése, utóbbit magas szinten űzve – boncolgatta a témát a szakember.

Nemrég tartottak gyakorlatorientált képzéseket az osztályfőnököknek, hogy a tanár is be tudja építeni az osztályfőnöki tevékenységébe azokat a technikákat, amelyek a leghasznosabbak.

Szülői engedéllyel

Az iskolai tanácsadó év elején elkér egy szülők által aláírt engedélyt, és így mehetnek a gyerekek szülők nélkül is az iskolai tanácsadóhoz, ha úgy érzik. Ha pedig ritka esetben nem írják alá ezt a szülők év elején, akkor előbb a szülővel kell egyeztetni természetesen. Kisebbek esetében a szülővel kell beszélgetni, nagyobbaknál vegyes a helyzet, egy adott ponton a szülő is bejön. A szakember rávilágított:

Olyannal is találkozott, aki az áldozat szülőjeként azt mondta, hogy gyereke nőjön fel a feladathoz, és ne reagáljon le mindent olyan érzékenyen. Az agresszorok esetében pedig eddig két típusú szülővel találkozott: az egyik a túlvédő, az a fajta „helikopter-szülő”, aki mindent egyenget a gyereke előtt, és úgy gondolja, hogy bármit szabad, és amikor következményei vannak a cselekedeteinek, azokat is próbálja eltörölni, egyáltalán nem látja a gyereke hibáját. A másik az, aki nem akar tudomást venni róla.

– részletezi a szakember a szülői hozzáállásokat.

Nagy összefogást igényel

Fogarasi Gyöngyi úgy véli, a koronavírus-járvány nem feltétlenül a bullying jelenségét erősítette fel, hanem a szorongást. Ha pedig az áldozatnak vannak más irányból jövő szorongásai is, akkor ezt most nehezebben éli meg, érzékenyebb erre a témára. „Mi az Olweus-programmal próbálkozunk, amely bizonyítottan működik Norvégiában, bár mi ugyan messze állunk attól, hogy teljes mértékben tudjuk alkalmazni, de ez a célunk” – fókuszált a gyakorlati megoldásokra az iskolai tanácsadó. Az említett programnak nagyon egyszerű szabályai vannak:

Ugyanis a tanúknak is nagyon fontos szerepe van, ezeket próbálják tudatosítani a diákokban, hisz ezek olyan lépések, amelyeket nem tesznek meg. „Gyakran találkoztunk olyan helyzettel, amikor az áldozat elment az osztályfőnökhöz, elmondta, hogy mi történt, és ezután azzal kezdték gúnyolni, hogy árulkodó. Ezeket kell lerombolni bennük, hogy ilyen esetben nem árulkodásról van szó, érzékenyíteni kell őket ilyen irányba.

– hangsúlyozta tapasztalatait Fogarasi Gyöngyi iskolai tanácsadó.