Munkát keres az apa, iskolába jár az anya – próbálnak kiemelkedni a mélyszegénységből

Marosszentgyörgy után Tófalva következik, majd amikor leérünk az aszfaltról és elfogy a térerő, következik Csejd, a zömében romák lakta falu. A településnek van iskolája és óvodája, művelődési otthona, református temploma és római katolikus imaháza harangtoronnyal. A kicsik a helyi elemiben, a nagyobb gyerekek Marosszentgyörgyön járnak iskolába, iskolabusz viszi-hozza őket.

Az egyik utcában csak romák laknak, többnyire kis, egyszobás házakban, sok-sok gyerekkel. A szülőket arra próbálja rávenni az egyház és az önkormányzat, illetve a Divers Egyesület is, hogy járassák iskolába gyerekeiket, de ők maguk is tanuljanak, hogy megélhetést találhassanak. 

Nehéz kiválasztani, hogy a 100 családból melyiket keressük fel, hiszen valamennyinek ugyanaz a legnagyobb problémája: a megélhetés. Egy 12 gyerekes családra esik a választásunk, ahol a családi létszámot még hat unoka is gyarapítja, akiknek minden nap enni kell adni.

Balázs Sorina Tarina 41 éves édesanya, akinek a legnagyobb gyermeke 24, a legkisebb 4 éves. Két nagylánya férjezett, ők is ott laknak, és velük együtt a hat unoka is.

Két szobában a szülők és tíz gyermek, egy külön kis házban az egyik lány a férjével és gyermekeivel, a szobává alakított pincében a másik nagylány családostól. 

„Most már akkorák a gyermekeim, hogy tudnak vigyázni magukra, a nagyobbak a kicsikre, mindenki iskolába és óvodába jár, elmehetnék én is dolgozni” – mondja az édesanya, csakhogy nincs meg a nyolc osztálya sem, ezért esélytelen a munkahelykeresés. A nagyobb gyerekeivel Marosvásárhelyre jár iskolába. Meséli, hogy a Kárpátok sétányon, a Friedrich Schiller Általános Iskolában van esti tagozat, ott végzi most a hetedik osztályt. Tervezi, hogy a nyolcadik után szakiskolában folytatja a tanulást, szakmát tanul, képezi magát, mert rájött, hogy anélkül nincs esélye. 

Évekkel ezelőtt költöztek Csejdre, korábban Marosvásárhelyen laktak egy államosított házban, akkor még öt gyerekkel. Ki kellett költözniük onnan, családi összefogással vásároltak egy kis telket, és elkezdtek építkezni. De a házat még mindig nem sikerült befejezniük – teszi hozzá.

– mondja, mutatva a körülményeket. Az egyik szobában alszanak a legkisebbek az édesanyjukkal, a másikban az apa a nagyobbakkal. Ágyban, matracon, kinek mi jut, estére leteszik, napközben összeszedik. A kicsik szobájában főznek, ott tanulnak a gyerekek, ott nézik a televíziót is. 

Az apának van gépjárművezetői engedélye, munkát keres éppen, hiszen, ha lenne egy stabil kereset a családban, már valamivel könnyebb lenne az élet – magyarázza az anya, aki szintén vállalna kisebb munkákat, takarítást például, de egyelőre nincs semmi. A Divers Egyesület elnöke, Koreck Mária segíti az ügyintézést, iratok összeállítását, munkahelykeresést. A legnagyobb lány férjének is munkahelyre volna szüksége, el kell menni a munkaerő-elosztó hivatalba, benyújtani a kérvényt – magyarázza a civil szervezet vezetője.

A legnagyobb fiú, Ádám már 22 éves, ő szeretne megtanulni autót vezetni, mert úgy tűnik, jogosítvánnyal a kezében volna lehetőség a boldoguláshoz. A lányok egyelőre otthon maradnak, gyereket nevelnek. A 17 éves Béla és 16 éves Ferenc anyjukkal együtt jár az iskola esti tagozatára. Valentina és Balázs, a 13 éves ikrek, a 10 éves Izabella, a 8 éves Áron, és a 7 éves Leonardo iskolába jár, minden nap rendesen, a kicsi Ágnes, aki még csak 4 éves, a helyi óvodát látogatja. Noémi, aki még nincs férjnél, 20 éves, a két férjezett, Magdolna 22, Ilona 24 éves. Az unokák közül a legkisebb 1 éves, a legnagyobb 4, ő óvodába jár.