Zárult az ötödik tábor Deményházán

Négy napig egyszerre volt hangos és csendes a falu és határa, hiszen az idei táborba több mint hatvan gyerek jelentkezett Nyárádremetéről, Nyárádköszvényesről, Mikházáról, Deményházáról és Ehedből. Az Esztergomból érkezett főiskolás fiatalok vezetésével intenzív munka, játék és tanulás folyt reggeltől az esti tábortűz eloltásáig: kirándulás és szereptanulás, rengeteg ügyességi és sportjáték egyéni és csapatversenyben, a kézműves foglalkozások keretében papírdíszek készítése, agyagozás, nemezelés, festés.

Akik életükkel példázták Jézust

A tábor utolsó napján a gyerekek, vezetőik és szüleik együtt vonultak a deményházi templomba, ahol szentmise keretében adtak hálát az Atyának, hogy sikerült megszervezni az idei együttlétet. Ezután a kultúrotthonban léptek fel a csoportok: sok-sok ének és a tábori fényképbemutató keltette derű mellett komolyabb feladatai is voltak, hisz minden csoport egy-egy olyan erdélyi és magyar személyiség életét mutatta be, akik „életükkel példázták Jézust”. Mindannyiukat szentté vagy boldoggá avatták már, de az idei táborban rájuk esett a hangsúly: Apor Vilmos, Bogdánffy Szilárd, Márton Áron, Scheffler János, Sarkaházi Sára.

A jól sikerült bemutatók után a vezetők is színpadra álltak, ők egy gyermekdalt tanultak meg a közönséggel együtt, majd a helyiek részéről egy-egy ajándékot kaptak, amelyet a tábor egyik résztvevője, Csongi faragott számukra. „Nagyon sokat dolgozunk a gyerekekkel, mert szeretjük és érdemes” – mondta meghatódva egyik vezető, míg egy másik azt vallotta be, hogy az Erdélyben a hitért folyó nagy küzdelem olyan kincs, amelyre minden magyarnak büszkének kell lenni.

Isten és felebarát szeretete

Minden évben olyan alapokat raknak le a táborban és építenek rá, amelyet máshol nem: itt nemcsak tanulás és nevelés folyik, hanem Isten és embertárs szeretetére való igazi nevelés, amely az emberi természet, jellem egyik alapvető eleme, biztos és hiányozhatatlan jellemvonás kellene legyen. Ez isteni parancs, és nekünk csak akkor érdemes jól élni és dolgozni, ha ez megvan bennünk és a gyakorlatban is megnyilvánul. Erre kapnak alapos és jó nevelést a gyerekek – foglalta össze a tábor lényegét lapunknak Rózsa Gáspár deményházi plébános, szervező.

Szolgálva tanulni

Öt évvel ezelőtt „hozta” a tábort ebbe a faluba Fehérvári Lajos esztergomi egyetemi lelkész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karának lelkésze és plébános. Szinte véletlenszerűen találtak rá erre a falura – vallja be, hiszen olyan helyet kerestek, ahová nemcsak kirándulni, a határon túli értékekkel ismerkedni jöhetnek, hanem nyári gyakorlatra is elhozhatják a fiatal hallgatókat, olyan helyet, ahol segíteni, nyújtani tudnak valamit a gyerekeknek. Egy fiatal akkor tanul a legtöbbet, ha szolgál egy közösségben és a végére elfárad a jól végzett munkában. Ez is a célja ennek a tábornak – árulja el Fehérvári Lajos, aki hozzáteszi: az első nagy misszionárius, Szent Pál apostol adta az idei kerettörténetet, ebbe épültek bele a tevékenységek

Megvalósítani a szeretetparancsot

A tábori tevékenységek egyik „lelke”, Gál Krisztina vezető minden évben késztetést érez eljönni ide és örömet szerezni másoknak. Nagy erőfeszítést jelent egy fiatalnak felkészülni erre a feladatra, de Jézus szerint élik meg a Szentírás igéjét, ezért Jézust próbálják közvetíteni a gyerekeknek, megpróbálnak eszköz lenni Isten kezében, hogy a kisgyerekek minél jobban megismerjék Őt, közvetlenebbül beszéljenek Vele, bízzák Rá minden gondjukat és életük döntéseiben Ő legyen a kapaszkodó. A tábor céljának Jézus szeretetparancsának megvalósítását tartja, egymásra figyelni, másokért áldozatot hozni, magunkról egy kicsit lemondani, meglátni egymásban a szerető Istent. És így a gyerekek egyre közvetlenebbek lesznek a vezetőkkel, olyan kérdésekről is beszélgetni kezdenek, amelyekről sosem és senkivel. Hiszen nem mindenkinek olyan a családja, hogy Jézusról, Isten hatalmáról és kegyelméről hallhasson otthon – összegez a vezető.

A felnőtt tanul, a gyerek önállósul

Móga Anna helyi tanítónő, szervező úgy érzi, évente sokat tanulhat a táborban: feltöltődik türelemmel, több időt enged a gyerekeknek a dolgok megértésére. Itt nincs lecke, nem kell készülni, így a gyerek sokkal szabadabb, mégis mindent megtanul. Ezzel szemben az iskolai tevékenységben nem lehet mindent a szeretettel elérni, ott köt a kerettanterv, a követelmény, kevés lehetőség nyílik az igazi játékra, a véleménynyilvánításra.

Kacsó Zsuzsanna nyárádremetei szülő szerint a tábor legnagyobb értéke, hogy a gyerekek kizökkennek a mindennapokból, elfeledik a telefont, internetet. Otthon minden gyerek a felnőttek szeme fénye, ám itt magukra és egymásra vannak utalva, megtanulnak másokra is figyelni, közösségben gondolkodni és önállósulni.

A szeretet vezérli minden nap

A mikházi Lokodi Anna már negyedik alkalommal vesz részt a táborban és már segítőként dolgozik a vezetők mellett. Megunhatatlannak, tartalmasnak, könnyednek tartja a tábort, szerint éppen ezért jön még mindig annyi gyerek ide: olyanok is vannak, akik egész évben erre a nyári táborra várnak. Mert itt van játék, nevetés, tanulás, verseny, csapatmunka, de mindenek felett a dobókockával megjelölt reggeli szeretetparancs vezérel mindenkit egész nap.