Százötven éve locsolnak Nyárádgálfalván

Nem sokáig lustálkodhattak húsvét másodnapja reggelén a helyiek, hisz megszólalt a muzsikaszó, a férfiak és legények locsolni indultak a falu utcáin, így a lányoknak, asszonyoknak is szedelőzködni kellett, süteményt, italt, tojást tenni az asztalra. A locsoló menetet a „vőfélyek”, azaz tizenéves legénykék vezetik, ők mennek előre, megnézni, hogy fogadják-e a következő portán a locsolókat. Ahol nyitott kaput találnak, oda bemennek s sorra locsolják a nőket és lányokat: a vőfélyek kancsóból fenyőággal szórják a vizet, míg a férfiak illatszerekkel permetezik a nőket. De nem marad el a vers sem: „Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,/ főképp a szorgos szülők jól nevelt lányának./ Elmondom hát gyorsan jövetelem célját,/ megöntözöm most a környék legszebb lányát (…)” Vagy: „(…) Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,/ Akit ezzel megöntözök, megáldja az Isten./ Az illatos víztől megnőnek a lányok,/ Zsebeimben elférnek a piros tojások.” A locsolók jutalma a sütemény és pohár bor mellett néhány tojás és kevéske bor, amit kosarakba, illetve kulacsokba gyűjtenek össze. A legénykéknek piros tojás is jár a fáradságért és a versért, a gazda pedig pénzt ad a fenyőfáért a szervezőknek. Este a kosarak tartalmából hatalmas szalonnás rántottát készítenek vacsorára a menet tagjainak, majd zeneszó mellett borral locsolgatják le a nap porát a torkukról.

„Mindkire rájár a bot”

A menet mókás alakja a hamubotos: fehér vagy világos ruhába öltözött cigánylegény, derekán négy lant csörög, fejét álarcos csákó fedi, ruhájára pedig tojó tyúkok vannak rajzolva, a ruhára és csákóra fel is van írva: hamubotos, tojásvitéz. De a jó láthatóság kedvéért azt is felírják, hogy mi a neki járó fizetség: „tojás vagy az ára”.

Ezért mindenhol a gazdasszony egy-két festett tojást külön a hamubotos markába csúsztat. Egyébként ezzel a személyiséggel illik jóban lenni, hiszen a kezében tartott hamubottal (botra kötött kesztyű hamuval megtöltve) hatalmasakat vág az illetlenkedők hátára. Ő tartja egyben a menetet, rendre igazítja a rosszalkodókat, elkergeti a bámészkodókat vagy a más locsoló személyeket, de suhintásait nem kerülhetik el az úton járó-kelők sem, és a házigazdának, gazdasszonynak is kijár egy-egy legyintés.

A fiatalok díszítik, a férfiak felrakják

A szükséges fenyőágakat, ághegyeket régebben a havasokról vásárolták és szállították le, ez ma már költségesebb és nehezebb is, ezért közelebbi helyeken szerzik be, idén például a szomszédos adorjáni erdőkből. Amikor a fenyő a szekerekre, járművekre kerül, a férfiak hozzálátnak szalonnát sütni, az erdei falatozás, italozás nem maradhat el hazatérés előtt. Az ágakat legalább az ünnep előtt egy héttel beszerzik.

Feldíszítése a helyi legénykék, lányok feladata, ez nagyszombat délutánján történik, a faluban való szétosztást viszont a férfiak végzik szombat éjszaka. A környező falvaktól eltérően itt minden portára jut ág, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, felekezetűek és hányan laknak az illető helyen. Évente mintegy 300 ág kerül kiosztásra – mondták el lapunknak Csécs Albert és Zsigmond Ferenc szervezők.

Az egyházak szervezik

A szervezőktől azt is megtudtuk: Nyárádgálfalva az egyetlen falu a vidéken, ahol 150 éve folyamatosan megszervezik a fenyőágazást és locsolást.

Az elmúlt évtizedekben a helyi sportegyesület rendezte az ünnepséget, néhány éve pedig az egyházak vették át, és évente felváltva az unitáriusok, reformátusok és katolikusok szervezik, de mindenki részt vesz benne. A költségek elszámolása után fennmaradt összeget az illető egyházközség kapja meg, és saját szükséglete szerint használja fel. Tavaly például a református templomot világították ki belőle – mondják büszkén a helyiek, akik az egyházközségek összefogását is példaszerűnek tartják.